A Nagy Háború

100 éve az osztrák–magyar csapatok véres harcokat vívtak a Kárpátokban a Magyar Királyság területére betört orosz erőkkel. A debreceni 3-as honvédek 1915 februári tragédiájáról nemrég olvashattunk. Egy hónappal később a cívis város másik háziezrede, a közös 39-es is rendkívül súlyos küzdelmet folytatott a térségben…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 7. rész

1919 februárjában Zoltánt ismét Budapesten találjuk. A mai epizódból képet kapunk a főváros élelmezésének nehézségeiről, a kollégisták sanyarú étrendjéről, valamint a mindeközben zajló politikai eseményekről: a Károlyi-kormány lemondásáról, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásáról.

Az 1914. évi harcok során hamar bebizonyosodott, hogy az orosz hadsereg számbeli fölénye ellenében nem elég az osztrák–magyar csapatoktól a győzelemhez elvárt bátorság és a szívós kitartás. Az itt harcoló alakulatok súlyos veszteségeket szenvedtek a háború első hónapjaiban. Posztunkban a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály veszteségét mutatjuk be, amely ez időszak alatt halottban, sebesültben, betegben és hadifogolyban a frontra vonult állományának két és félszeresét elveszítette.

Száz évvel ezelőtt, 1915 januárjában Debrecenben újból megnyitották az egykori 1848-as Honvédtemetőt, ahová a közeli katonai kórházban elhunyt frontharcosokat kezdték eltemetni. Az első két temetésre 1915 januárjában és februárjában került sor, pompás katonai tiszteletadással.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 6. rész

1918 novemberében, a fegyverszüneti egyezmény aláírását követően Temesvárt a szerbek, illetve a francia gyarmati hadsereg szállja meg. A közbiztonság meglehetősen rossz, a városlakók ennek ellenére megpróbálják fenntartani társasági életüket, még a farsangot is megünneplik. Lassan elkezdődik a következő szemeszter, és Dér Zoltánnak vissza kellene térnie Budapestre: előbb azonban át kell jutnia a demarkációs vonalon.

Egy kiskatona története az 1. világháborúban

Az 1892-ben Alsólendván született Toplak Ferencet a háború kitörésekor, tanulmányai közben sorozták be a császári és királyi 2. bosnyák gyalogezredbe. Galíciában megsebesült, s hadifogságba esett. Hadirokkantként került haza. 50 évvel később írta meg háborús történetét, ami 2010-ben Lendván nyomtatásban is megjelent.

Avagy támadás helyett védekezés, védekezés helyett támadás

1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Ezzel a lépéssel végérvényesen eldőlt az, hogy az egykori szövetséges nemcsak kibújik korábban vállalt kötelezettsége alól, hanem a továbbiakban az ellenséges tábort erősíti. A felek már hosszú évek óta rendelkeztek tervekkel egy egymással vívandó fegyveres konfliktus esetére. Igaz, nem olyanokkal, amelyek végül a háborúban megvalósultak…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 5. rész

1918 késő őszén zavaros állapotok uralkodnak az országban. Az egyetemista Dér Zoltán és édesanyja rokonlátogatásra indul a Dunántúlra. A vonatok zsúfoltsága és bizonytalan közlekedése, valamint a rossz közbiztonság miatt az utazás időnként kalandosra fordul. Mindeközben Zoltán öccse, Pista a hajmáskéri katonai táborban tartózkodik, ahol leszerelését várja. Ehhez azonban szüksége van egyetemi indexére – így főhősünk ismét útnak indul Budapestről, hogy eljuttassa testvérének a szükséges dokumentumot. A Dér család mai epizódján keresztül bepillantást nyerünk a korabeli közhangulatba.

Minden család életére jelentős hatást gyakorolt az első világháború. Ezt bizonyítja az a különleges családi hagyaték is, amelyet a Püspökladány Anno helytörténeti oldallal együttműködve, s egyszerre mutatunk be. A történetet és a képeket Megyaszai Szilvia, az oldal alapító szerkesztője osztotta meg velünk, a fotók elemzését állandó szerzőnk, Bálint Ferenc végezte el. A fényképek a Püspökladány Anno honlap I. világháborús helyi gyűjtőmunkája során kerültek napvilágra.

Olaszország belépése az első világháborúba

Antonio Salandra miniszterelnök 1914 januárjában megfogalmazta, hogy mit vár el a római külügyminisztérium tisztviselőitől: kizárólagos és korlátlan rajongást a haza iránt, szent önzést Olaszországért („sacro egoismo per l’Italia”), amely azt jelentette, hogy a külpolitikában egyedül csak a nemzet céljai számítanak, a szövetségi hűségnek semmi értelme nincs. Ez lett az első világháború előtt, közben és azután is Itália külpolitikai doktrínája.