A Nagy Háború

Budapesten a Hősök terén áll a Hősök Emlékköve, amely eredetileg az első világháborús emlékművek csoportjához tartozik, így története nem kapcsolódik közvetlenül a vele szomszédos Millenniumi emlékművéhez. Viharos történelme önállóan is sokféle narrációt, és az események számtalan aspektusát rejti magában.

Amiről a Hőfer-jelentés nem szólt

Przemyślt Európa legnagyobb erődrendszerei között említik a történészek. Védelmében számtalan Csongrád megyéhez és Szeged városához kötődő katona vett részt. A vár eleste előtti utolsó hónapok hangulatát bemutató üzenetekből és az 1915. március 22-én bekövetkezett „katasztrófa” utáni sajtóhírekből nyújtok az alábbiakban válogatást. Przemyśl ostroma és eleste – ahogyan Szegedről látták 1915 tavaszán.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 10. rész

1919. július 10-én Zoltán a Keleti pályaudvaron felküzdi magát a vöröskeresztes vonatra és elindul Temesvár felé. A határig vöröskatonák kísérik az utasokat. Szeged előtt azonban leszállítják őket a vonatról, és a csomagokkal gyalogosan kell elhagyniuk a „vörös országot”. A tűző napon való több órányi cipekedés után francia katonák szállítják be őket Szegedre, ahol alapos ellenőrzésen esnek át. Pár napi megpróbáltatást követően diákunk végre megérkezik Temesvárra és viszontlátja családját.

Csirmaz István népfölkelő visszaemlékezése „Przemyslire”

A háború kitörésekor 35 éves mezőkövesdi gazdálkodó, Csirmaz István visszaemlékezéseit a hadifogsága idején egy kis füzetbe kezdte el írni. Háborús története 1914 augusztusában, az orosz frontra indulással veszi kezdetét. Miután Lemberg környékén átesik a tűzkeresztségen, alakulata szeptember közepén visszavonul a przemyśli erődrendszer védelmére. Itt esik fogságba a vár 1915. március 22-i feladásakor.

Egy nemzet hadtörténelmének dicsőségkönyvében nem csupán győztes hadjáratok és csaták kerülnek feljegyzésre. Előfordul, hogy bár a hősies helytállás és a félelmet nem ismerő, bátor kitartás is kevésnek bizonyul a sikerhez, az utókor mégis méltónak ítéli a férfias küzdelemben alulmaradók haditetteit a megörökítésre. Az első világháború sok-sok nagy csatájának sorából ezért kínálkozik kiemelésre – tragikus befejezése ellenére – a przemyśli vár védelmének története. Nekünk, magyaroknak pedig különösen fontos az emlékezés, hiszen a védők nagyobbik része magyar (honvéd és népfelkelő) ezredekben harcolt.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 9. rész

1919 júniusában a Dunáról monitorok lövik a várost. Az élelmiszerhiány egyre elviselhetetlenebbé válik, ezért a megszállott területekről származó „hasznavehetetlen kenyérpusztítókat”, köztük a kiskorú diákokat hazaküldik a fővárosból. Dér Zoltán mielőtt visszatérne Temesvárra, úgy dönt, meglátogatja az apostagi rokonságot. Ez azonban a forradalmi terror idején nem veszélytelen vállalkozás…

A George Frost Kennan amerikai diplomata és történész szóhasználatában a XX. század őskatasztrófájának, a kortársak által pedig Nagy Háborúnak nevezett első világháború történéseiről már könyvtárnyi irodalom született az elmúlt száz esztendő alatt. A világégés kitörésének centenáriumára szinte zavarba ejtően sok összefoglalás, tanulmánykötet jelent meg a 2014-es esztendőben idegen nyelven, azonban szép számmal hagyták el a nyomdát magyar nyelvű kiadványok is.

A háború kitörésekor Olaszország nem lépett be a nagy összecsapásba, ahogy azt szövetségesi kötelezettsége megkívánta volna, és így nem támogatta Ausztria–Magyarországot a harcban. Sőt, amíg a Monarchia katonái két hadszíntéren nagy veszteséget elszenvedve küzdöttek, addig a délnyugati szomszéd a haderejét fejlesztette és egy támadó háborúra készült…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 8. rész

A tanácshatalom irányítása alatt álló ország felveszi a harcot a kisantant államok hadseregei ellen. Több helyen ellenforradalmi kormány alakul. Dér Zoltán részt vesz a kötelező sorozáson, de ezúttal sem viszik el katonának. A főváros nélkülöz, amit megrendült egészségi állapotú főhősünk nagy önfegyelemmel és találékonysággal igyekszik átvészelni. Mindeközben a történelem zajlik: beszédek, szónokok, szakszervezet, plakátok és vörös május elseje – ahogy azt a tömegből egy ifjú egyetemista érzékeli.

Amikor a múlt ősszel beindítottam szülőfalumra, Mezőnyárádra koncentráló helytörténeti kutatásomat, bíztam benne, hogy az alábbiakhoz hasonló történeteket vethetek majd papírra egyszer. Ahogy e weboldalon minden, ez is száz évvel ezelőtt kezdődött…