A Nagy Háború

Az I. világháborúban nemcsak a harcoló katonáknak, hanem az őket kiszolgáló mérnököknek, építészeknek és a különböző mesterembereknek is fontos szerep jutott. Ők tervezték és építették a hidakat, utakat, erődöket. Napjainkra ezeknek a katonáknak az emléke elhalványult, sőt némelyiküké örök homályba süllyedt. Talán nem is kerül elő, hacsak a szerencse nem siet a segítségünkre. Egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhető, hogy Reiss Zoltán népfelkelő mérnök főhadnagy életéről, katonai pályafutásáról és egyáltalán a kilétéről olvashatunk.

Szegedi írók és költők a Nagy Háború idején

Három, Szeged városához szorosan kötődő országos hírű író-költő az első világháború időszakából: Juhász Gyula, Móra Ferenc és Tömörkény István. Életkoruk nem volt akadály a katonai behívásra, de mégsem lettek frontkatonák, csak a „tollukkal” vettek részt a harcokban. Róluk, hadi alkalmasságukról, háború alatti szerepükről szól ez az írás.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 13. rész

Temesvár nagyobbrészt magyar érzelmű lakosságából a megszállás és a fejük felett zajló impériumváltások ellenállást váltottak ki. Szervezkedés indult, többek között a diákság körében, amelyben Zoltán két öccse, Pista és Aladár is tevékenyen részt vett. A román politikai rendőrség azonban tudomást szerzett az illegális szervezkedésről, és elindultak a letartóztatások. Egyik este a Dér család Távírda utcai házának kapuján is dörömbölnek a csendőrök…

Miért került sor a rekvirálásokra? Kik voltak a rekvirálók? Hogyan dolgoztak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Megyaszai Szilvia néhány családi hagyatékból előkerült – eddig ismeretlen – fotó alapján, amelyek az első világháború alatt működő püspökladányi rekviráló bizottság tagjainak arcképét, s a munkájukról készült néhány pillanatképet őriztek meg.

Hadkötelezettség, sorozás, egészségügyi alkalmasság az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején

Az osztrák–magyar haderő kötelékébe történő belépéshez szükséges egészségügyi, testi alkalmasság alapfeltételeiről törvény rendelkezett. Az alkalmasság a sorozáson dőlt el, ahol öt kategóriába sorolták az ifjakat. Posztunkban bemutatjuk az állítás és sorozás rendjét, mindezek mellett pedig képet kapunk a katonai szolgálat elkerülésének különféle törvényes és törvénytelen lehetőségeiről is…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 12. rész

Az 1919/20-as tanév egy új hatalom keretei között találta a temesvári iskolákat. Bár a békeszerződés még nem született meg, a románok igyekeztek kész helyzetet teremteni a megszállt területeken. Az állami tisztviselőktől – köztük a tanároktól – megkövetelték, hogy esküdjenek fel a román államra. A magyar tisztviselői réteg súlyos dilemma elé került, állásuk és megélhetésük forgott kockán. Az esküt letevők egzisztenciája azonban a továbbiakban is bizonytalan maradt, az esküt megtagadók viszont egyáltalán nem számíthattak állami alkalmazásra. Sőt, sokan – így Dér Zoltán családja – az országból való kiutasítást sem kerülhették el.

A lövészárkokban egymással farkasszemet néző katonák körében már a háború kezdetétől jelentkezett a másik féllel való barátkozás szándéka. Erre lehetőséget teremtettek az ünnepek, hiszen ezeket gyakran hallgatólagosan fegyverszüneti időszaknak tekintették a szembenálló felek. Köztudomású, hogy az első fronton eltöltött karácsony idején brit és német katonák még futballmérkőzést is játszottak. A frontbarátkozásra szintén számos példa akad az osztrák–magyar hadsereg frontjain. Ilyen a mai történetünk is: 1916 húsvétján az orosz fronton a debreceni huszárok és a velük szemben álló kozákok között megható jelenetek játszódtak le.

Szeges korbácsos bennszülöttek. Homokban sült strucctojás. Idomított majmok. Sivatagi üregekben nyomorgó meztelen katonák. Ingfoszlányra írott könyörgő levél Tisza Istvánhoz. Azt hiszem, nem kell feltétlenül hadtörténésznek lenni ahhoz, hogy ezek a népmesei elemek azonnal szemet szúrjanak bárkinek a kilencezer-hatszáz, Afrikában raboskodó magyar katonáról szóló április elsejei posztunkban. Bár több kedves olvasónk is meggyanúsított minket azzal, hogy az egész írás csak szerkesztőségünk áprilisi tréfája, sietve leszögezzük, hogy a cikk szó szerint így jelent meg a korabeli sajtóban, s még csak nem is április elsején!

Egy kalandosan megmenekült hadnagy elbeszélése

– A NÉP tudósítójától –

Különös hadifogoly érkezett tegnap a hadifogoly fogadó bizottság elnökéhez Magyary-Kossa Bélához. Közlegényi ruha volt rajta, szeme be esett, két mankót szorongat kezében, alázattal bemutatkozik: Schellarin Emil a volt császári és királyi közös hadsereg 64. gyalogezredének tartalékos hadnagya. Afrikából érkezett…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 11. rész

1919 nyara: Temesvárt elhagyják a szerbek, és a városba augusztus 3-án ünnepélyesen bevonulnak a románok. A város magyar érzelmű lakossága nehezen szembesül az előállt helyzettel, amit nem is gondolnak véglegesnek. Szalmaszálként kapaszkodnak ezért minden olyan híresztelésbe, ami a románok kivonulásáról szól. Egyik reggelre Temesvár több pontján a román uralom megszűnéséről szóló plakátok jelennek meg, ami felbolydítja az egész várost. A szabotázsakcióba Dér Zoltán két öccse nyakig belekeveredik.