A szentesi iparosok elfeledett első világháborús emléktáblája
Szentesen más magyarországi településekhez hasonlóan már az első világégés befejezése előtt megkezdődött a háborúban elesett katonák emlékének ápolása, ami eleinte a temetőkhöz, illetve a katonasírokhoz kapcsolódott szorosan. Az első emléktáblákat a városban az 1920-as évek elejétől a különböző felekezetek templomaikban helyezték el, az 1920-as évek közepén pedig elkészült Pásztor János alkotása, a központi emlékmű. Az emlékhelyek létesítése nem szakadt meg, hiszen a helyi ipartestület saját halottainak a nevét és foglalkozását 1939-ben fekete márványtáblába vésette, amelyet székházának folyosóján helyeztek el.
Elérkezik a pillanat, hogy hősünk szakasza is átessen a tűzkeresztségen. A pergőtűz zárótűzre vált, s az első vonalakban megszólalnak a géppuskák. Támad az olasz gyalogság, indulni kell. A 77-es és a 121-es magaslatok között kerül sor az első bevetésükre. A harc előtti feszült pillanatokban többen imádkoznak. És van, akit az ima megsegít…
Az utóbbi években – közeledve az I. világháború kitörésének 100. évfordulójához – a veszteségi iratok mellett egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a világháborús kitüntetési javaslatok iránt is. Szerencsés esetekben ezek a hősi cselekedetek leírásán kívül a fontosabb személyi és katonai alapadatokat (sorozási év, rendfokozat, beosztás, harctéri szolgálat kezdete) is közlik. A poszt a bécsi Kriegsarchivban őrzött kitüntetési javaslatok gyűjteményét mutatja be.
A Doberdón a Monte Cosich alatti 77-es és 121-es magaslatnál dübörögnek az ágyúk 1915 júniusában. Az olasz gyalogság is közelebb húzódik az állásokhoz, s bármikor megindulhat a támadása. Hősünk társaival feszülten várja, hogy mikor kerül sor bevetésükre az ellentámadásnál, mikor esnek át a tűzkeresztségen. Megérkezik a telefon és Imre Gábor is kiadja a parancsot katonáinak a szurony feltűzésére… 
A méltánytalanul elfeledett Berzeviczy Albert a magyar politikai és kulturális élet meghatározó személyisége volt a XIX–XX. század fordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként az első világháború évei alatt Tisza István miniszterelnökkel, valamint a korszak befolyásos hazai és nemzetközi személyiségeivel egyaránt bizalmas beszélgetéseket folytatott, amit meg is örökített. Előbb 2014 decemberében, majd ez év júniusában nyomtatásban is megjelenhetett a Szalay-Berzeviczy család tulajdonában lévő izgalmas naplója. A kötetet Gali Máté történész doktorandusz gondozta, aki az alábbi ismertetést készítette a Nagy Háború Blog számára.
Az első világháború elején a fővárosban és több más településen is felmerült annak a gondolata, hogy a rendőri szervek kisegítésére polgárőrségeket állítanak fel. Vimmer Imre Esztergom város polgármestere 1914. szeptember 15-én adta ki felhívását a városi polgárőrség megalakítására. 
1915 júniusában a Doberdó déli részére került a zászlóalj. Hősünk százada az első hetekben tartalékban van a tengertől Monte Cosichig terjedő területen. Éjjelente járnak az állásokba, amikor javítják azokat és összeszedik a halottakat. Állandó harcot vívnak a viperákkal, miközben közvetlen közelségbe kerülnek a vérrel és a halállal…
Pásztor Levente olvasónk több évtizeden keresztül naponta többször is elsétált egy kőkereszt előtt lakóhelyén, a Borsod megyei Mezőnyárádon. Mindig is tudta, hogy ott van, de valahogy sohasem fordult meg a fejében, hogy meg kellene közelebbről néznie. Erre nemrég viszont sor került és sikerült a kereszt történetét, valamint egy rövidre szabott élet utolsó éveit is feltárnia.
1917-től sorra jelentek meg Magyarországon az első világháborús emlékművek. Ezeknek többféle típusa létezett. A lovasság ugyan a háború alatt jelentősen veszített korábbi szerepéből, az emlékművek között azonban mégis megjelentek és különleges helyet foglaltak el a lovas alkotások. 
Legutóbbi kommentek