Az 1915. július 18-a és augusztus 10-e között lezajlott második isonzói csata egyvalamiben biztosan különbözött a másik tizenegytől: ez volt az egyetlen, amikor a védekező Monarchia csapatainak nagyobb vesztesége volt, mint a túlerőben támadó olaszoknak. Ebben a vérzivatarban a székesfehérvári honvédek is keményen harcoltak a Doberdó-fennsík védelmében. Küzdelmük nyomán a csata kezdőnapja lett az alakulat ezrednapja is.
Hősünk alakulatát ellentámadásra vezénylik a Monte Cosichnál rohamozó olaszok ellen. Közvetlen beavatkozásukra ezúttal azonban nincs szükség, mert a jól elhelyezett géppuskák „bekerítik” a támadó olasz zászlóaljat, majd a gépfegyverek és a gyalogság tüzével kezdetét veszi az öldöklés…
A debreceni 3-as honvéd gyalogezred féléven belül kétszer morzsolódott fel. Az 1915 februári kárpátokbeli megsemmisülése után júliusban a Doberdón várt rá hasonló sors.
A nappali borzalmak után éjszaka sincs nyugalom a Doberdón. Hősünknek ezúttal azonban nem az olaszokkal, hanem a skorpiókkal és a kígyókkal gyűlik meg a baja…
Az osztrák–magyar hadvezetés az olasz háború kezdetén nem számolt azzal, hogy a Doberdó-fennsíkot eredményesen védeni lehetne. Az események láncolata azonban átírta a terveket…
1915. június 29-e volt, amikor az előző napi tűzkeresztség, a rákövetkező nehéz éjszaka, majd a hajnali küzdelem után hősünk alakulata pihenőre tér. Imre Gábor azonban nem tud nyugodni, védett, fedett fekvőhelyet akar készíteni magának. Három utásszal kezd neki a munkának, amikor a Halál újra meginti…
A Doberdó-fennsíkon küzdő katonák élete nem csak az állandó harcokból állt. Legalább annyi időt, ha nem többet töltöttek el a frontvonalak mögött tartalékban, pihenőn. Létrejött itt egy különleges tábor is, ami az ott járt magyar katonák számára egy mesebeli „város” illúzióját keltette.
A virradat beköszöntével már a nappali táborhelyre készült hősünk alakulata, amikor hirtelen támadást kapnak. A dróton fennakadó rohamozók könnyű célponttá válnak. A céllövészet végén egy olasz katonai orvos tűnik fel a színen, aki egészen az újvidéki zászlóalj hevenyészett állásáig merészkedik – ez azonban személyét fölöttébb gyanússá teszi…
A magyar köztudatban a Doberdó neve a földi pokol szinonimájaként is él. Milyen volt ez a táj a harcok kezdete előtt? Írásunkban az itt harcoló magyar katonák által leginkább emlegetett, a fennsík kulcspontjának számító Monte San Michele magaslat és az alatta fekvő San Martino del Carso település előtti területet mutatjuk be olvasóinknak.
A nappali harc után éjjel le kell takarítani a csatateret, össze kell gyűjteni a hullákat, a szétszórt fegyverzetet, majd rendbe kell hozni a lőállásokat, drótakadályokat, fel kell készülni a másnap várható újabb támadásra. Amikor már hősünk körül nyugalmasabb lenne a helyzet, eddig még nem tapasztalt félelmetes zaj keletkezik: megszólal a harminc és feles.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek