Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 100 katonából 4 volt szlovák, akiknek a harctéri helytállását általában elismerés övezte. Boroević Svetozar osztrák–magyar tábornagy szlovák katonáit „kitűnő matériának” nevezte. Vajon igaz volt ez 1918-ban is? Az alábbiakban egy olyan dokumentum kerül bemutatásra, amely az egykori cs. és kir. esztergomi 26. gyalogezredben szolgáló szlovák nemzetiségű katonák harctéri helytállásához nyújt adalékokat.
A soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchia összetartó ereje a hadsereg volt. A nemzetiségi viszonyok azonban itt is tükröződtek: a közös hadsereg 100 katonájából 25 volt német; 23 magyar, 13 cseh, 8-8 lengyel és rutén, 9 szerb és horvát, 7 román és 4 szlovák, 2 szlovén és 1 olasz. Gyakori volt, hogy az egyes ezredek hadkiegészítési területén több nemzetiség is élt, így inkább azok a nemzetiségi szempontból „tiszta” ezredek számítottak ritkaságnak, ahol az egyik nemzetiség aránya legalább 90%-ot ért el. A Monarchia 102 közös gyalogezrede közül csak 7-7 német és magyar, illetve 2 cseh gyalogezred volt ilyen.
A közös haderőnél és az osztrák Landwehrnél a vezényleti és szolgálati nyelv a német volt, a honvédségnél a magyar, kivéve a horvát honvédkerületet, ahol a vezényleti és a szolgálati nyelv is a horvát volt. A közös hadseregnél egy katonának 80 fogalmat és parancsot kellett megértenie és visszaadnia németül. A legénységgel való érintkezésben már az ezred nyelvét használták. Ez azt a nyelvet jelentette, amelyet a legénységnek legalább a 20%-a beszélt. A hadseregben csak 142 olyan csapattest volt, amely egy ezrednyelvet beszélt, míg 162 csapattestben kettő, 24 csapattestben három ezrednyelvet beszéltek. Néhány ezredben azonban négy, vagy akár öt ezrednyelvet is használtak.
A világháborúban a szlovákság nemzetiségi arányának megfelelően, 4%-os arányban volt képviselve a haderőben, ami kb. 240.000 főt jelent. A mai Szlovákia területéről bevonult hozzávetőleg 400.000 főből mintegy 69.700 fő halt hősi halált és mintegy 61.680 fő vált hadirokkanttá. (Adatok innen.)
A szlovák nemzetiségű katonák harctéri helytállását általában elismerés övezte. Boroević Svetozar osztrák–magyar tábornagy szlovák katonáit „kitűnő matériának” nevezte, Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök pedig egy 1915. évi elemzésében az alábbiakat jegyezte meg a szlovák nemzetiségű katonákról: „vitézül harcoltak és gyakran lelkes gondolkodásmódnak, hazafiasságnak és a dinasztia iránti hűségnek adták tanújelét”. Általában a felvidéki kiegészítésű ezredek hadiútját nyomon követő helyi lapok is pozitívan nyilatkoztak róluk, azonban nem mindegyik lap közelített azonosan a szlovák katonák reprezentálásához. A Nagyszombat és Vidéke például 1914 szeptemberében rosszallását fejezte ki aziránt, hogy a sajtó külön kiemeli a pozsonyi 72. gyalogezredbeli szlovák katonák hősiességét, mivel ezáltal a lapok „különbséget csinálnak a magyarok és tótok közt”. A háború után is megmaradt a szlovák katonák pozitív reprezentációja. Példa erre Gyalókay Jenőnek 1931-ben a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent (Miles Slovacus álnéven írott) tanulmánya a nyitrai m. kir. 14. honvéd gyalogezred erdélyi harcairól. A szlovák nemzetiségű katonák hősies magatartásáról a Nagy Háború Blogon is olvashattunk már Peter Chorvát Besztercebányai honvédek a limanovai ütközetben című írásában.
Az alábbiakban egy olyan dokumentum kerül bemutatásra, amely az egykori cs. és kir. 26. gyalogezredben szolgáló szlovák nemzetiségű katonák harctéri helytállásához nyújt adalékokat. A beszámoló a cs. és kir. 26. gyalogezrednek a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött iratanyagában maradt fenn, szerzője Bloss Győző őrnagy, aki korábban (1918. augusztus 28-tól) az ezred I. zászlóaljának parancsnoka volt. Az irat a 37. gyaloghadosztály 1730./kt. szerv. 1919. számú rendeletére keletkezett. Sajnos a hivatkozott rendelet eredetije még nem került elő, illetve más alakulatoknak válasza sem ismert, ezért ezeknek a dokumentumoknak a feltárása további kutatások feladata lesz. A jelen irat alapján tévedés lenne messzemenő következtetéseket levonni a szlovák nemzetiségű katonák háború alatti magatartásáról, csupán adalékokkal szolgál a témához. Reményeink szerint a dokumentum közzétételével elindíthatunk egy szakmai diskurzust a Monarchia haderején belüli nemzetiségi kérdésről, amely helyet kaphatna itt a blogon is.
*****
Magyar esztergomi 14. gyalogezred I. zászlóalj
Bloss Győző őrnagy
Tót legénység magatartása
a világháborúban
A
26. pótzászlóalj parancsnokságnak.
Esztergom.
Esztergom, 1919. évi március hó 25-én.
A 37. m. gy. hadosztályparság 1730./kt. szerv. 1919. számú rendeletére jelentem:
Ad. 1.) A volt cs. és kir. 26 gyalogezred 1918 augusztus hó 1.-től november 1.-ig Assiagónál állás harcban állt. Ezen harcokban kb. 3000 ember vett részt, akik közül kb. 30% tót anyanyelvű volt.
Ad. 2.) Az ezred megakadályozta az angolok nagy áttörési kísérletét Gaiger-Mitte és Roncalto között augusztus 26. és 27.-én, – 9. és 10. szeptemberben, – és az október 6.-10.-ig lefolyt súlyos tüzérségi harcokban résztvett. Az ezred ezen győzedelmes harcoknál szembetünő hidegvérűsége és bátorsága által tünt ki és ezen magatartásáért Őfelségétől és a Hadseregfőparancsnoktól legnagyobb elismerésben részesült. A Hadseregfőparság ezen harcoknak nagyobb jelentőséget tulajdonított; különös becsületére válik az ezrednek, hogy az angolok is azáltal ismerték el a bátor magatartást, hogy aeroplánokról ledobott röpiratokban többek közt azt is megemlítették, hogy végre még a 26.-osokat is megsemmisítik tüzérségükkel és az áttörést így mégis keresztülviszik. A fegyverszünet megkötése után előreküldött angol bizottságok a 26. ezred után érdeklődtek, mert meg akarták azt ismerni.
Ad. 3.) A legénységi kitüntetések száma ezen harcokért: 1150; ebből tót anyanyelvűre 540 esik.
Ad. 4.) Ezen harcokban az ezred 210 embere halt hősi halált. Ebből tót anyanyelvű volt: 60.Hadij.
Ad. 5.) Hadifogságba összesen 14. ember jutott. Hogy a cseh-szlovák légióba hányan léptek be, az nem állapítható meg, – ellenben megállapíttatott, hogy ezen 14 emberből útközben a nagy koczkázat ellenére 6 ember visszaszökött, ezekből 2 mint sebesült visszajött, 4 pedig elesett.
A cseh-tót anyanyelvű legénység magyar hazájáért mindenkor hűen és vitézül harcolt és a cseh csapatoknak az ellenséghez való átpártolását elitélte. Az ellenségnek az átpártolásra fölszólító röpcéduláit tudomásvételre sohse vették és ezt hazaárulásnak minősítették.
Bloss őrn.
Esztergomi 26-osok az olasz fronton
(Rados Dávid gyűjteményéből)
A szöveget szlovák nyelvre fordította Szabó Roland, szaknyelvileg lektorálta Pavol Rusnák, történész-muzeológus, az érsekújvári Thain János Múzeum munkatársa.
