Csak egy pár képeslap…

2015.10.02. 09:34 :: Nagy Háború szerkesztőség

Amikor dédnagyapám fényképét a kezembe vettem, nem gondoltam, hogy ilyen izgalmas időutazáson veszek részt. A képeslap, ami a családi albumban lapult 100 évet, életre kelt, el akart mondani nekem valamit, amit már senki sem tudott a családból. Ez volt az egyetlen emlék: egy pár fotó, semmi más…

 

Dédnagyapám, Egeresi László (jobb szélen ül) egy katonai csoportképen bajtársaival Dédnagyapám, Egeresi László (ülő sor, jobbról a második) egy katonai csoportképen bajtársaival

A fénykép hátulján ez a szöveg szerepel: „Emlék a 101. gyalogezred tűzkeresztségének emlékünnepén felvett csoportképen csak öten vagyunk kik a múlt év IX.7-én kivívtuk ezredünknek a gárda nevet. + vannak jelölve résztvevő bajtársaim. Csókol szerető férjed a gyerekeket is Laczi A fénykép hátulján ez a szöveg szerepel: „Emlék a 101. gyalogezred tűzkeresztségének emlékünnepén felvett csoportképen csak öten vagyunk kik a múlt év IX.7-én kivívtuk ezredünknek a gárda nevet. + vannak jelölve résztvevő bajtársaim. Csókol szerető férjed a gyerekeket is Laczi

Amikor a fotókat a monitoron megláttam, az arcokat ilyen közelről, olyan érzésem lett, mintha ismerném őket. A számítógép elé ültem, és megkezdtem a kutatást az interneten. Nem volt nap, hogy valami érdekességet ne találtam volna.

Ami nagy segítség volt nekem: a 101. gyalogezredről készült egy emlékkönyv, Makkay (Machalek) Pál 101-es zászló alatt című könyve, amiben meg is találtam dédnagyapámat. Abban az időben nagyon sok Egeresi család élt Békés megyében, és igen divatos volt a László név is. Gondolom, a megkülönböztetés miatt lett Egressy néven lejegyezve.

Egeresi László vendéglős Egeresi László vendéglős
(1883-1941)

Egressy László
t. őrm. – vendéglős, Doboz.
A világháború kitörésekor azonnal Békéscsabára vonult be és a szerb, majd az orosz harctérre került. Komarnonál esett át a tűzkeresztségen és minden ütközetben részt vett októberben vérhasban történt megbetegedéséig. Gyógykezelés és üdülési szabadság után Békéscsabára vonult be, ahol kiképző altiszti szolgálatot teljesített. A IX-ik menettel ismét az orosz harctérre vezényelték, ahol 1915. június 20-ig küzdött ezredében, amikor betegen újra kórházba szállították haza. Felgyógyulás után augusztusban Neuhausban szolgált tovább mint kiképző altiszt, mint speciális lőkiképző. 1917. június 26-án Czardaki mellett küzdő ezredéhez nyert beosztást. 1918 tavaszán az 5-ik közös hadosztály Czernovitz-i géppuskás szakaszához helyezték át. Áprilisban az olasz frontra vezényelték és ott érte az összeomlás.
Harctéri szolgálata 24 hó.
Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem igénylésére jogosult.

Egeresi László (a kocsi mellett álló férfitől balra) jól menő dobozi vendéglője előtt, még békeidőben Egeresi László jól menő dobozi vendéglője előtt, még békeidőben

A ház, amiben Egeresi László vendéglője üzemelt Dobozon, még ma is áll, üzletek működnek benne A ház, amelyben Egeresi László vendéglője üzemelt Dobozon, még ma is áll, üzletek működnek benne

A bal szélén álló katona Egeresi László tartalékos őrmester A bal szélen álló katona Egeresi László tartalékos őrmester

A fotón látható felirat: „Kis üszönk, egy a sorsunk!” A fotón látható felirat: „Kis üszönk, egy a sorsunk!”

Géppuskások, alulról a 3. sorban jobbról a 4. Egeresi László Géppuskások, alulról a 3. sorban jobbról a 4. Egeresi László

A fenti kép hátoldalán borárak – vajon van-e köze a háború után a dobozi vendéglőben tartott valamelyik bajtársi összejövetelhez? A fenti kép hátoldalán borárak – vajon van-e köze a háború után a dobozi vendéglőben tartott valamelyik bajtársi összejövetelhez?

És itt kezdődött az én I. világháborús kutatásom is. Annyi adat gyűlt össze, hogy már szerettem volna másokkal is megosztani. A cs. és kir. 101. gyalogezred emlékére 2014. szeptemberében megalakult egy csoport a Facebookon. Jelenleg 210 tagja van, akik segítik a gyűjtőmunkát fényképekkel, adatokkal. Van, aki a szakmájához kapcsolódóan, van, aki az ősök kutatása miatt jelentkezett a csoportba. Nagyon köszönöm a segítségüket, támogatásukat! Nélkülük nem lenne ilyen érdekes és olvasmányos az oldal.

Édesanyámnak mesélte dédnagyapám, hogy Kassán a csata közben [itt valószínűleg valamiféle tévedésről van szó, mert Kassán nem folytak harcok – a szerk.] bekerítették őket, ezért magukra robbantották a földet, hagytak maguknak egy nyílást levegőnek. Sajnos az ellenség ezt megtalálta és betömte, befalazta. Nagyon sokan meghaltak akkor, szerencsére még időben rájuk találtak, így dédnagyapám élve megúszta.

Nem találtam semmilyen katonai leírást erről az időszakról, viszont megtaláltam a kassai köztemetőben eltemetett 101-sek névsorát.

Örömmel tettem meg az utat a temetőbe, ottjártamkor tudtam meg, hogy a világháborús sírokra rátemettek. Egyetlen emlékmű maradt csupán.

  

A kassai köztemető I. világháborús emlékműve A kassai köztemető I. világháborús emlékműve

Megkeresett a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesülettől Hangácsi István és egy albumot mutatott. Az 1939-ben Tatár-hágón tartott Hősök Napjáról készültek a fotók. A még élő bajtársak keresték fel a sírokat. Nagy meglepetésemre felismertem dédnagyapámat!

Egeresi László jobbról a negyedik. Valószínűleg ez az utolsó kép róla, 1941-ben meghalt 58 éves korában Egeresi László jobbról a negyedik. Valószínűleg ez az utolsó kép róla, 1941-ben meghalt 58 éves korában

Ez az időszak szépen dokumentálva van, még az akkori Híradó is készített kis rövid filmet a megemlékezésről. Kárpátalját visszacsatolták Magyarországhoz, az akkori megemlékezés ezért is fontos volt számukra.

filmhiradokonline.hu

„A Békés, Csanád és Csongrád vármegyék délceg fiaiból válogatott v. békéscsabai cs. és kir. 101. gy. e. harciérték, hűség, megbízhatóság és nem utolsó sorban vitézség és így vérveszteség tekintetében a régi monarchia kiváló hadseregében oly előkelő helyet biztosított magának, hogy nem volt a monarchiának az a zuga, hol ne ismerték volna a »Sárgarigó Regimentet«, annak dicsőségét és hősiességét egyaránt. Csendes, jóindulatú, szófogadó katonák voltak ők békében, kitartó, kötelességtudó, feltétlen engedelmeskedő és elöljáróikat tisztelő és szerető harcosok a háborúban, kik a szó legnemesebb értelmében hősök voltak." (Idézet a 101-es zászló alatt. A volt békéscsabai császári és királyi 101-ik gyalogezred emlékalbuma című kötetből, Bp. 1934.)

A 101. gyalogezred emlékoszlopát 1923-ban avatták fel A 101. gyalogezred emlékoszlopát 1923-ban avatták fel

Mindenkit biztatni tudok csak az ősök kutatására, ez egyfajta tisztelet. Tisztelet azoknak az apáknak, fiatal férfiaknak, akik a viharos időkben helytálltak. Vegyük elő azokat a régi elfeledett fotókat, keressük meg a még létező sírokat és emlékműveket!

A fenti írás szerzője Buna Katalin

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr137879242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fosca 2015.10.02. 10:28:30

Katalin! Köszönjük a -profik babérjaira törő - komoly írást. A fotó dédapjáról, talán - a híres - Mai Manó műtermében készülhetett?...
Egyetértek a zárósorokkal, mottónk lehetne Cassiodoru s ~másfél évezrede írt gondolata:"Őseid emlékét éjjel -nappal idézd fel, kutasd néped bölcsőjét, őrizd meg a történt tények és évkönyvek okmányait. Mert nem szép dolog az, ha saját hazádban, mint idegen jársz."

pasztorl92 2015.10.02. 17:49:19

@Fosca:

Idézhetnénk akár a lenti 4 sort Garay Jánostól:

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket.

Buna Katalin 2015.10.03. 23:32:25

@Fosca: Köszönöm hogy felhívta a figyelmemet a fotósra, de még nem néztem utána. Izgalmas kérdés, mert ha Mai Manó a fényképész ,mit keresett dédnagyapám Budapesten? Mai Manónak a fényképein Mai és tsa. a szigno, kérdés itt valóban ugyanarról a Mairól van szó aki Békésen volt műterme?
Megtisztelő a Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus Senator (487 – 583) ókori római államférfi és író idézetét csatolni az én családi megemlékezésemhez, jobb szeretek a magyar születésű íróktól, költőktől idézni. Az igazság az , hogy most én sem találtam volna jobbat! Üdv.: Kata

Buna Katalin 2015.10.03. 23:41:14

@pasztorl92: Köszönöm megtisztel az idézettel, őszintén nem számítottam rá. ;-)
Üdv.: Kata

Buna Katalin 2021.11.30. 19:33:54

Egy érdekes cikk a Szarvasi közlönvben 1934-ből. Vajon a 80-100 db dia meg van még valahol?

"Szézegyes csataképek. A Frecska moziban Pánvitz ezredes és Mahalek qrnagy, mindketten volt százegyesek, vasárnap december 9-én d.ü. 2 órakor körülbelül 80100 darab harctéri-képéi fognak bemutatni a százegyedik gyalogezred világháborús történetéből. Reméljük, hogy ezen kél vitéz tisztet minden százegyes katona fel fogja keresni a moziban, hogy a bajtársi érzést ápolja. Az előadás 20, 40 és 60 filléres árak mellett lesz megtartva, a tiszta jövedelem a Levente-zenekar javára lesz fordítva."

www.epa.hu/02700/02700/00098/pdf/EPA02700_szarvasi_kozlony_1934_049.pdf

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása