A székesfehérvári 17-es népfelkelők harcai a 2. isonzói csatában
A 2. isonzói csata napjaiban lezajlott harcok a debreceni 3-as és a székesfehérvári 17-es honvéd, valamint a budapesti 29-es népfelkelő gyalogezredek hadiútjának fontos és emlékezetes állomását jelentik. Ugyanez igaz a székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezredre is, amely – az idősebb generációkkal soraiban – 1915 július–augusztusában szintén a Doberdó–fennsíkon harcolt, és hatalmas veszteségek mellett védte állásait a túlerőben támadó olasz alakulatokkal szemben.
San Giovanniban nyugodtan telnek a következő napok, de mindenki érzi, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, hisz fölöttük a Doberdón dübörögnek a fegyverek. A legénység jobb híján Triesztből egy kocsirakomány Dianát rendel. Még időben, mert megérkezik a váltás és Jamianóhoz kerül a század, ahol a fronttól szabadulni akaró egyik fegyvermester lábon lövi magát, de pórul jár…
Az 1915. július 18-án kezdődő 2. isonzói csatában rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek a 
Hősünk szakasza számára 1915. július 2-án a nappali időszak sem múlik el izgalmak nélkül az előretolt állást képező korábbi fürdő épületében. Az átvirrasztott másfél nap után este végre megérkezik a váltás…
1915 júliusának elején, az 
1915. július 1-jén éjszaka hősünk szakaszának kell megszállnia San Giovanni előtt a Lisert mocsár közepén húzódó előretolt állást, a 21-es magaslatot. A Terme Romane fürdőépület körül húzódó terület közvetlenül a Monarchia olasz kézre került hajógyára, az Adriawerke előtt található, ahonnan az ellenség teljesen belátja és folyamatosan tűz alatt tartja állásukat, valamint küldözgeti felderítő járőreit…
Nem sokkal a háború kitörése után megindultak a sebesült katonákat, valamint a rokkantak és az elesettek családtagjait támogató hadsegélyező akciók. A sebesültek pihentetésére, üdültetésére is többféle kezdeményezés született, ilyen volt például a katonaotthonok létrehozása, akár közvetlenül a front mögött, akár a hátország valamelyik városában. Topor István a debreceni Bika mozgóképszínház előterében kialakított intézmény megnyitását idézi fel írásában.
1915. június 30-án este 10 óra után hősünk alakulata megérkezik a tengerpart közelében található festői San Giovanniba. Az egyik szakasz azonnal állásba megy a 21-es magaslatra, míg Imre Gáborék tartalékban maradnak. A nyugodt éjszaka és a konyak folyamatos iszogatása ellenére feszült izgalommal készülnek a váltásra: a mocsaras területből kiemelkedő magaslatról olasz támadás esetén nincs menekvés…
Egy hagyatékból előkerült fotó egy felismerhetetlenségig összeroncsolódott repülőgép maradványaival. A képen olvasható néhány sor azonban elegendő, hogy az internet segítségével kibontakozzon előttünk pilótájának az élete és lelövésének a története.
1915. június 30-át hősünk tartalékban tölti és tiszttársaival az eseményekről elmélkedik. A nyugalomban telt nap estéjén örömteli hírt kapnak: a századuk állást cserél és este 10-kor felváltja a San Giovanniban lévő alakulatot. A tenger közelében lévő szép falu nyugodt helynek ígérkezik. Alkonyatkor kellemes hangulatban jó nagy kerülővel el is indulnak Sablicin keresztül az új állások felé.
Legutóbbi kommentek