Cserépváralja kis település a Bükkben, számos beszámolót, történetet írtak már az itt található nevezetességekről, a kaptárkövekről, vagy a Cserépvár romjairól. Ez a poszt ezektől eltér, a temetőben lévő platánfák történetét hivatott bemutatni! A Nagy Háborúban a cserépváraljai férfiak tucatjai indultak el a frontra, huszonketten közülük sohasem térhettek haza. A világháború végeztével a település közösségének összefogása révén huszonkettő platánt ültetettek a temetőbe, hogy hirdessék az elesett fiúk, apák helytállását és őrizzék emléküket. Az egyik fa, az egyik katona történetét sikerült felkutatnom, ezt öntöm most sorokba és adom közre.
A település központjában lévő emlékművön olvasható Szikora József neve. A miskolci 10. honvéd gyalogezred népfölkelője 8 gyermekét és feleségét hátrahagyva indult el a messzi távolba, a bizonytalanba. Sajnálatos módon 1916. október 19-én haslövés következtében hősi halált halt, másnap temették el. A családja egészen mostanáig abban a tudatban élt, hogy dédapjuk az olasz fronton harcolt és esett el. Ezt a levéltári dokumentumok cáfolják, hiszen a veszteségi listában a ma Romániához tartozó Șaru Dornei település szerepel, egészen pontosan a falu melletti Șarului nevű 1521. számú magassági pont. Ide látogattunk el dédunokájával, hogy felkeressük a magaslatot és kutassuk a világégés nyomait.
A cserépváraljai első világháborús emlékmű
Szikora József egyetlen megmaradt fényképe
Șaru Dornei Szucsáva megyében, a Dorna patak völgyében, a Besztercei havasoktól nem messze található. 1775-ben a falun keresztül határt húztak, egyik része Ausztriához került, a másik Moldvához. Ma is megtalálhatók a határt jelzők kövek, ezek az egyetlen jelentősebb történelmi emlékei a falunak.
Korabeli határkő Șaru Dorneiben
Az útikönyvekben ma már 1523 méter magasnak írják a Șaruluit, a magaslatot sűrű fenyőerdő borítja. Aktív fakitermelő munka folyik, ennek köszönhetően egészen sokáig autóval is meg lehet közelíteni. Az erdő mélyére behatolva találtuk meg az I. világháború jellegzetes nyomait, a lövészárkokat. Az időjárás, az erózió erősen rombolja az egykori állásokat, de még mindig jól kivehető íve van egy-egy ároknak. Némelyik oldalában még az emberi kézzel kőből kirakott falak is felfedezhetők. A magaslatot bejárva (az előzetes várakozásnak megfelelően) sajnos temetőt, emlékkövet, jelzést nem találtunk, azonban elégedettséggel szálltunk be az autóba és utaztunk haza, hiszen olykor talán nem is messze lépdeltünk a magyar katonák végső nyughelyétől, még ha nem is tudjuk pontosan hova temethették őket a súlyos harcok rövid szüneteiben.
Lövészárok maradványai a Șarului magaslaton
A platánok közül egynek most már ismerjük a történetét. Igyekszünk a többi fához is személyt, sorsot kapcsolni, de ez még sok részletes és aprólékos kutatást igényel. A szakkönyvek szerint egy közönséges platán körülbelül 30 méter magasra nő. Ezek a fák azonban mások: az elesett hősökhöz tartoznak, ők pedig már a felhők felett laknak – a fák az égig érnek.
Platánok a cserépváraljai temetőben
Frissítés (2016.11.14.): Nagyon szép kezdeményezésről kaptunk hírt a napokban. A 100 éve elültetett platán-, illetve juharfák közül egy a közelmúltban elöregedett, és ki kellett vágni. A helyiek Kiss István egri fafaragó mestert kérték fel, hogy – tekintettel a fa történetére – egy magyar bakát faragjon ki a rönkből. Az alkotást Mindenszentek napján avatták fel.
(forrás: www.heol.hu)
(Pásztor Levente fotója)
