Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 13. rész
1917 szeptemberének elején hősünk a szabadságáról tér vissza. Gondolataiban és álmában még az otthon és a szerelem uralkodik, de kinn már a 11. isonzói csata véres forgatagában találja magát. A tenger felől szétlőtt vasútállomás, kétségbeesett tüzértiszt, akinek a hibájából az olaszok felfedezik és szétlövik a tüzérségi megfigyelőt is, gázgránátok, légnyomást kapott és lebénult katonák, sikeres és sikertelen ellentámadások, feldúlt templom és temető...
1917. június 6-a után egy bő hónapig nem született naplóbejegyzés, azonban július 15-től megélénkül a harci tevékenység mindkét részről, s újra indul Király Iván naplója is. Egy olasz messzehordó ágyú megtalálja a lövegállásukat is haláleseteket és sebesüléseket okozva a tüzérek között...
Az 1914. június 28-ai szarajevói merényletet követően a 84 éves császár első számú utódjelöltje Károly főherceg lett. Számára a hadsereg, a katonák mindennapi kérdései nem voltak ismeretlenek. 16 évesen már katonai szolgálatot teljesített, 1914-ben pedig mint ezredes került az Armeeoberkommandóhoz, amelynek főhadiszállása a háború kezdetén Przemyślben volt. Az orosz tüzérség hatékony tevékenységének köszönhetően hamar átesett a tűzkeresztségen, s az agg császár azonnal elrendelte a trónörökös szigorúbb védelmét és az életveszélyes helyzetek elkerülését. Az uralkodó félelme nem volt alaptalan…
A 10. isonzói csata utolsó napjait mindkét fél „megnyomja”, 1917 májusának végén, júniusának az elején támadások, ellentámadások követik egymást a Komeni-fennsíkon. A heves harcok a tüzérséget sem kímélik. A naplóíró számba veszi a 41. tüzérdandár veszteségeit: telitalálatot kapott kilőtt ütegek, megsemmisült ágyúk, sebesültek, halottak...
A Magyar Katolikus Rádió Magyar Téka című kulturális magazinjának 2024. május 9-ei adásában a műsor szerkesztője, Udvarhelyi Erzsébet Pintér Tamással, blogunk alapító főszerkesztőjével beszélgetett dr. Kemény Gyula ezredorvosról, a blogunkon bemutatott naplóiról és ezek tervezett kiadásáról. Az adást az érdeklődők a blogunkon is visszahallgathatják.
A cs. és kir. Haditengerészetről, különféle hajóiról az elmúlt évtizedek során számos publikáció látott napvilágot. A korábbi évtizedekben például Csonkaréti Károly vagy Juba Ferenc, az elmúlt években pedig Krámli Mihály tollából jelent meg jónéhány, tudományos igénnyel megírt kötet. Érthető módon az érdeklődés homlokterében leginkább a flotta fejlesztésének története, a hadrendbe állított különféle hajótípusok ismertetése, valamint a Haditengerészet I. világháborús tevékenysége álltak. Azonban a világháború során a haderő szolgálatába állított, úszó egészségügyi intézményekké alakított, korábban polgári célokra készült hajókról kevesebb szó esett. Jelen írás e hiánynak egy kis szeletét igyekszik pótolni, és az 1916 tavaszán történt tragédiájuk miatt talán a két legismertebb kórházhajó, az egykori Elektra és Tirol nevű gőzösök világháborús történetével megismertetni a kedves olvasót.
A 10. isonzói csata idején, 1917. május 23-án gyilkos harc dúl Kostanjevica birtoklásáért. A települést a 41. honvéd gyaloghadosztály magyar csapatai védik, amelynek a naplóírónk tüzéralakulata is a része. Király Iván és társai folyamatos szolgálatban állva a tüzérségi megfigyelőből követik nyomon a falunál zajló drámai eseményeket. A tűzpárbajban az olaszok gázgránátokat is bevetnek és repülőgépekkel is támadják az ütegeket, valamint a megfigyelőket, amelyek a tüzükkel hatékony segítséget nyújtanak a gyalogságnak. Hétköznapi pokol Kostanjevicánál...
Mocsaras területen terepkutatást végezni mondhatni nagyon kalandos, de ha a valósághoz ragaszkodunk, akkor nyugodtan leírhatjuk, hogy veszélyes és igen nagy körültekintést igényel. Éppen ezért mit gondolunk egy éjszakai vállalkozásról 
1917 májusában fellángol a 10. isonzói csata, amiből Kostanjevica környékén naplóírónk honvéd tüzéregysége is alaposan kiveszi a részét. Megismerhetjük, hogy mit jelentett az A, a B és a C harcfázis és azt is, hogy mikor, milyen eredménnyel került ezek alkalmazására sor. Felforrósodó ágyúcsövek és a fékekből folyó égő glicerin vár ma ránk!
Lakatosinasból honvéd/domobran, honvédből katonaszökevény, majd rettegett rablóvezér, aki bitófán végezte életét. A Csaruga ragadványnevű, horvátországi szerb Jovó Sztaniszavljevics története.
Legutóbbi kommentek