Mocsaras területen terepkutatást végezni mondhatni nagyon kalandos, de ha a valósághoz ragaszkodunk, akkor nyugodtan leírhatjuk, hogy veszélyes és igen nagy körültekintést igényel. Éppen ezért mit gondolunk egy éjszakai vállalkozásról Volhíniában, 1916 nyarán, a Stochod folyó melletti mocsárvilágban? 2010 augusztusában kutatótársaimmal együtt megtapasztaltuk a mocsár „vendégmarasztalását”, amikor ugyanott jártunk, ahol a posztban ismertetésre kerülő éjszakai vállalkozás történt. A 2010-es kutatás során a hősi halált halt Dravetzky Sándor hadapród őrmester halálának helyszínét jártuk be, az egykori Zarzecze falu környékét. Az 1915. július 22-én végrehajtott éjszakai vállalkozásban talán ő is részt vett.
A m. kir. 127. népfelkelő gyalogdandár ezredei a sikeres Bruszilov-offenzíva miatt 1916. augusztus első napjaiban kénytelenek voltak visszavonulni a Stochod nyugati partja mögé, és a folyó kiterjedt mellékágait ölelő mocsaras területen építették ki állásaikat. A m. kir. szabadkai 6. népfelkelő és a pécsi 19. népfelkelő gyalogezred századai igyekeztek kihasználni azokat a homokdombos részeket, amelyek alkalmasak voltak az állásépítésre.
A visszavonulás után kiépített állás vonala a Stochod folyó melletti mocsárban
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 354. M. kir. 127. népfelkelő gyalogdandár iratai, 4. doboz)
Az állások nem összefüggő vonalak voltak, hanem támpontok, de a homokdombos részeken egymás mögött több védőárkot építettek. E vonalak mögött épültek a bunkerek, de azok is a föld felett. Építőanyag bőven állt a rendelkezésükre, mert – mint a terepkutatás során mi is tapasztaltuk – hatalmas erdőség borítja a területet. Ezért a bunkerek tetejére is több soros fenyőgerenda fedés került.
Védőállás a Stochod folyó mellett
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár Tanulmányok Gyűjteménye, 3.097, Gerszi Károly: Visszaemlékezés az I. világháborúra)
1916. július 14-én a pécsi 19. népfelkelő gyalogezred a következő jelentést adta az ellenség helyzetéről: „A frontunkhoz legközelebb levő (cca 700–800 lépésnyire) ellenséges állás megszálló ereje cca 1 zászlóalj. A visszavont északi szárnyon munka volt megfigyelhető, a hallható beszélgetésből ítélve a megszállás itt gyengébb. Előretolt járőreink megállapítása szerint északon és délen további munka nem volt észlelhető. A járőrök zölddel jelzett útjainak végpontjain túl, az előterep a mocsár miatt járhatatlan. Eddig is részben térdig érő vízben haladtak előre.”
Zöld vonallal jelölve a járőrök útja, pirossal az orosz hídfő
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 354. M. kir. 127. népfelkelő gyalogdandár iratai, 5. doboz)
Ezekben a napokban már folyt egy vállalkozás előkészítése a Stochod nyugati partján kiépített orosz hídfő (fedőneve: Steg) ellen: „Hogy az ellenségben lehetőleg kárt tegyünk, állásait szétromboljuk s őt ezeknek elhagyására kényszerítsük.”
A magyar századok elhelyezkedése a fővédelmi vonalban
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 354. M. kir. 127. népfelkelő gyalogdandár iratai, 5. doboz)
A vállalkozás végrehajtásakor a következőkre is felhívták a figyelmet: „Tisztek és legénység kioktatandók, hogy merész és bátor előnyomulással kevés veszteséggel, sokkal nagyobb eredmények érhetők el. Igyekszik nagy zavart előidézni, foglyokat ejteni, géppuskákat elvenni, és a lehetőséghez képest az ellenséges állásokat is behányni. Az árkászok feladata a hídra előnyomulni és azt felrobbantani.”
A támadó csoport parancsnoka Görgey Lajos százados volt, a 6/III. népfelkelő zászlóaljtól.
A támadó és a szárnyakat biztosító századok elhelyezkedése a vállalkozáskor
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 354. M. kir. 127. népfelkelő gyalogdandár iratai, 5. doboz)
A vállalkozásban a 6. és a 19. népfelkelő gyalogezred vadászkülönítményei vettek részt, valamint a beosztott árkászok, akik számára 45 kg ekrazit állt a rendelkezésre. Az ellenséges hídfőállást három oldalról három csoportban tervezték megtámadni.
Az egykori Zarzecze falu területe 2010-ben
(Fotó: Rózsafi János)
1915. július 22-én este 8 óra 30 perckor megkezdődött a tüzérségi előkészítés, amely során eredményesen lőtték az ellenséges állásokat. A kezdéskor mindhárom támadó csoport már a magyar drótakadályok előtt lapult, majd a térden felül érő mocsárban és az egy méter magas fűben – sásban megindultak az ellenséges állás felé. Amikor mintegy 100 lépésnyire megközelítették, hatalmas gyalogsági és géppuskatűzbe kerültek. Igyekeztek meglapulni, és ők is tüzet nyitottak.
A Stochod melletti mocsár náddal-sással borított területe
(Fotó: Rózsafi János)
A bal támadó csoport rövid tüzelés után megrohanta az ellenség balszárnyát, de a csekély ereje és az orosz tűz miatt kénytelenek voltak visszahúzódni. Az ellenséges tüzérség is megnyitotta a tüzet, különösen a közép támadó századot vette tűz alá, amely a veszteségek miatt szintén kénytelen volt visszább húzódni.
A jobb támadó csoport erősen tartotta magát, sőt előre is nyomult, de erős géppuskatűzbe került. Mivel a támadó csoportok csak küldöncök útján tudták egymást tájékoztatni, ezért a sötétben, ellenséges tűz alatt álló vállalkozás további folytatása nem volt lehetséges.
Görgey százados döntött, és elrendelte a visszavonulást, amelyet a következőkkel indokolt: „miután az erős ellenség elűzésére a nehéz terepviszonyok mellett egyedül a jobb csoportot elegendőnek nem tartottam, felesleges veszteségek elkerülése miatt a visszavonulást a fővonalba elrendeltem. A visszavonulás példás nyugalommal és rendben rajonként történt.”
A fővédelmi vonal maradványa
(Fotó: Rózsafi János)
Július 22-én este 11 óra 30 perckor szinte valamennyi támadó csoport visszaérkezett a magyar főállásba. Egyes lemaradók részére néhány világítórakétát lőttek fel a tájékozódás céljából. A főállás előtti műszaki zár spanyolbakjait visszaállították, a vállalkozás befejeződött.
Géppuskaállás maradványa az egykori fővédelmi vonalban
(Fotó: Rózsafi János)
Görgey százados a jelentésében kiemelte: „A beosztott tisztek és legénység a vállalat alatt csodálatra méltó nyugodságot, bátorságot tanúsított. A jobb csoport legénysége hasig gázolva a mocsárban a rettenetes gépfegyvertűzben elszántan nyomult előre, s a balcsoportok visszavonulása után is tovább akart előnyomulni, végül mintaszerű nyugalommal vonult vissza.”
Részlet Görgey százados jelentéséből
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 354. M. kir. 127. népfelkelő gyalogdandár iratai, 5. doboz)
A vállalkozás legénységi vesztesége: 6 halott, 41 sebesült, 6 eltűnt. Egy ellenséges katonát elfogtak.
Felmerülhet a kérdés, hogy a vállalkozás előtti napokban mennyire volt sikeres a felderítés. Vajon tisztában voltak a hídfőben elhelyezkedő ellenséges legénység, valamint a géppuskák számával? Görgey százados is kiemeli jelentésében, hogy nagy tűzerőt képviseltek: „6-8 gépfegyver lehet becslésem szerint, ehhez csatlakozik a Stochod túlsó oldalán húzódó ellenséges rajvonalban a déli oldalon 3, az északin 1 megállapított gépfegyverrel.”
Volt alkalmunk megtapasztalni, hogy nappal is igen körültekintően, megfontolva kell a mocsárban közlekedni. Akkor mi várható a sötét éjszakában, szinte derékig a vízben, ellenséges tűzben?
Rózsafi János, Stencinger Norbert és Pintér Tamás a Stochod melletti mocsaras területen 2010-ben. A fotót Négyesi Lajos készítette
