Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 11. rész
A 10. isonzói csata utolsó napjait mindkét fél „megnyomja”, 1917 májusának végén, júniusának az elején támadások, ellentámadások követik egymást a Komeni-fennsíkon. A heves harcok a tüzérséget sem kímélik. A naplóíró számba veszi a 41. tüzérdandár veszteségeit: telitalálatot kapott kilőtt ütegek, megsemmisült ágyúk, sebesültek, halottak...
[1917.] Május 27.
Délen már hajnalban megkezdődött a támadás. Az első csak 7 óráig tartott, de folytatódott egészen estig. Egy olasz század Selóig jön előre, ott szappőrökre akadtak, kik széjjelverték őket. Az egész századból csak húsz ember és a parancsnok, egy százados marad. A foglyokat ide Vojscicára hozták a kavernában lévő dandárparancsnoksághoz. Midőn a fogoly tiszt meglátta az őt bámuló tisztjeinket, hátat fordított s rágyújtott egy cigarettára.
Az üteg tűztevékenysége különösen a jamianói gyülekezőhelyre vonatkozik.
Eddig 650 lövést adtunk le.
Tüzértisztek valószínűleg a romos Vojščicában
(Forrás: Király Iván hagyatéka, Király Edit jóvoltából)
Május 28.
Reggel 3:45-kor általános támadás tüzérségi előkészületek nélkül. Úgy hírlik ez az olaszok utolsó próbálkozása.
Egész nap erős tüzelés, de úgy látszik, ellanyhul a harc.
Május 29.
Ellenséges tűzben visszatérek az ütegbe. Időnként kisebb előrelövések délen, az ellenség tűzhullámokat bocsájt tüzérségünkre, ami kellemetlen órákat szerez.
Éjjel dupla A fázis.
Május 30.
Az éjszakai útlövések rengeteg kárt okoznak az ellenségnek. Foglyok azt vallják, hogy sokat koplaltak, mert nem tudják az élelmiszert állásba szállítani.
A 41. tüzérdandár veszteségei nagyok. Nálunk Vörösék esetét ismerjük. A 7. ágyúsoknál 5 löveg mozsár telitalálatot kapott, 9 ember meghalt, sok megsebesült. Az ütegparancsnok, Emmer százados is megsebesült. Megmaradt lövegüket a 3. üteg vette át, mert ott is telibe talált egy löveget a huszonnyolcas.
A Csiszár üteget szintén kilőtték állásából, mely a Vörös üteg mögött volt. Az egyik tarackot egy harminckettes gránát húsz méterre dobta. Az üteg állást változtatott. A Zigury üteget szintén kilőtték állásából. A Hoós üteg kilőtte csöveit, elment Cillibe retablirozni. Petőcz repülő elhárító ütege veszteségekkel hagyta el állását.
A dandár kilátásai kitüntetésekre elég jók.
Május 31.
A Fajti Hrib ellen akció készül. Egész nap percenként egy lövést adunk le a 16. szekcióra. Az ellenség csendes. Este elindulok, hogy Laibachba menjek bevásárolni. Éjfélkor indulok a mozdonyállásból kocsin St. Danielbe.
Sok üteg jön.
St. Daniel 1917 márciusában
(Forrás: Kajon Árpád gyűjteményéből)
Június 1.
Danielben késik vonatom, mert egy nagy vöröskeresztes vonat rakodik.
Délután megérkezem Laibachba s kimegyek Méreyékhez, ki az 5. üteg parancsnoka. Az üteg Saule faluba van kikülönítve, nagyon szép helyen, egy kastélyban laknak. Jól érzem magam.
Ez alatt a fronton a tegnap megkezdett tüzelés tart.
Június 2.
Bemegyek a városba bevásárolni. Őfelségéék a városban tartózkodnak: ki van lobogózva minden – az 5. hadsereg város körül elterülő lőszerraktárai tele vannak. Odakinn a tűz ma is tart. Itt jó lenni.
Június 4.
Egész nap hatalmas tűz. A mozdonyállás mellett olasz foglyokat vezetnek el. Délután a gazdasági hivatalhoz megyek, hogy rendezzem a menázs anyagi ügyeit, majd onnét St. Danielbe. Itt ismét százával láttam a sisakos olaszokat. Miután a kávéházban elfogyasztottam egy fagylaltot vajas kenyérrel.
A St Daniel-i tiszti kávéház 1917 nyarán
(Kókay László hagyatékából a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)
Este visszatérek az ütegbe és itt megtudom a támadás részleteit. Tegnap (3-án) éjjel hatalmas tüzérségi előkészítés után kétoldalon: a Fajti Hriben s Jamianónál támadunk. Az előbbi célja leleplezés, az utóbbié, hogy az állásokat kijavítsuk.
A Fajtin 140 foglyot, köztük három tüzérségi felderítőjárőrt egy-egy hadapródjelölt parancsnokkal ejtünk s reggel az állásokat kiürítjük. A támadást a 39. gyalogezred egy rohamzászlóalja hajtja végre. Jamianónál is sikerült a támadás, háromezer foglyot ejtettünk.
Egész nap élénk tüzérségi tűz, kisebb ellentámadások.
10 cm-es 14 M. tábori tarack töltés közben
(Forrás: Kajon Árpád gyűjteményéből)
Lépes Győző - Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborus története 1914–1918 c. kötet így írja le az olaszok figyelmének az elterelésére indított támadás történetét:
[1917. június 3-án] Hajnalra a támadó csapatok kiindulási helyzetben voltak. Tüzérségünk két nap óta lőtte a Fajti hrib csúcsát és a szomszédos olasz állásokat. Az árokba és a szűk kavernákba szorult emberek feje fölött üvöltöttek a 30,5-ös és egyéb lövedékek, az egész környék megrezdült, amidőn egy-egy nagy lövedék lecsapott.
Tüzérségünk tüze egyre fokozódott, míg végül este 8 órakor pergőtűzzé vált. 30 óráig tartott ez a leghevesebb tűzharc, utána – pontosan 8 óra 45 perckor – megindult a IV. zászlóalj támadása. Tüzérségünk a hátsó olasz állásokra helyezte át a tüzet, a rohamjárőrök kiugrottak állásaikból és mentek neki a Fajti csúcsának. Utánuk jött a másik hullám: a századok gyalogsága.
Aki közelebbről indult, az előbb ért fel, mint a távolabbi (pl. a 12.) szekcióból, de 25 perc alatt – 9 óra 10 perckor – mindenki feljutott a csúcsra, illetve annak mindkét oldalára.
Tüzérségünk rövid lövései az előtöréskor a 16. és 15. századot némileg késleltette, a 14. századnak veszteséget is okozott, amint ez a csúcsra érkezett.
A IV. zászlóalj balszárnya mögül – 9 óra 15 perckor – az I. zászlóalj két rohamjárőre és az őket követő ½ gyalogszakasz is elindult és 9 óra 30 perckor behatoltak a szemben lévő ellenség árkába. Ekkor a 18. szekcióból Papp főhadnagy a 3. századdal tört elő és kiegészítőleg megszállotta az út vonalat, mely e szekciót a Fajti hribbel összekötötte.
A IV. zászlóalj behatolása után azonnal hozzálátott az ellenség kavernáinak tisztogatásához. Árok már sehol sem volt, ágyúink lövedékei mindent elsepertek. Az irtózatos pergőtűz elől mindenki a kavernába húzódott. Az első és második olasz árok minden embere megadta magát. Elég volt egy (durranó) kézigránátot odavágni a kaverna szája elé, bújtak is már elő az olaszok egymás után. Előre meghatározott emberek kísérték őket le állásainkba.
A balszárnyra most érkezett meg két géppuskánk és a 3. század egy (összekötő) gyalogszakasza Lőrinczi tartalékos hadnaggyal. Ezek az ellenség heves tüze dacára feljutottak a kijelölt helyre. Egy piros rakéta eléjük csalta ágyúink tüzét és zárótűz jött a balszárny elé.
Az elfoglalt második vonal elé kiálltak rohamjárőreink, hogy felkészülve várják az ellentámadást. Fél óra múlva – 10 óra körül – már megindult az első kísérlet, de nem nagy erőkkel. Egy géppuska tüzének védelme alatt nyomult elő vagy 30 ember a jobbszárnyat a régi állással összekötő 13. század szakaszai ellen. Géppuskáink elhallgattatták az ellenség géppuskáit, a közeledőket kézigránáttal fogadták a mieink, mire azok megadták magukat. Ezután Granat tartalékos zászlós a 13. századtól egy gyalogszakasszal és egy rohamjárőrrel előrement az északi dolinába, s az ottani kavernában lévőket elfogta. Granat embereivel e dolina szélén elhelyezkedve a jobbszárnyat jól biztosította.
Alig múlott el éjfél, az új állásban volt csapatainknak nagyobb erőkkel megindított támadást kellett visszautasítaniok.
12 óra 10 perckor egy zászlóaljnyi ellenség támadta meg a csúcson volt 14. századot és két század pedig az északi dolinában a 13. századnak csoportját. Géppuska- és gyalogsági tüzünk az ellenségnek oly nagy veszteséget okozott, hogy az kb. 500 lépésre előttük kénytelen volt megállni és ott elhelyezkedni. A 15. század ellen indított támadás azonban oly lendületes volt, hogy balszárnyunkat egy pillanatra vissza kellett vonnunk és csak egy tartalék szakasz és géppuskák behelyezésével sikerült az előbbi vonalunkat újra visszaállítani. Frohne t. zászlós működött sikeresen.
A heves támadás, csapataink kemény küzdelme és az a körülmény, hogy tartalékot kellett behelyezni, Popovits őrnagyot, a vállalkozás vezetőjét a helyzet mérlegelésére késztette. Kibírják-e meggyengült, minden fedezék nélkül küzdő századaink nagyobb olasz erők támadásait további erők segítsége nélkül? Magunkra hagyatva nem marad más hátra, mint kitérni az újabb és még erősebb támadások elől. Egy jó óra hosszáig csend volt, amíg szemben 4-500 lépésnyire a védelmi állásban lévő ellenség új erőket gyűjtött újabb támadásra.
Hajnali ½ З órakor az ellenség heves tüzérségi tüzet zúdított kiinduló állásainkra, nyilván zárótűzzel kívánta megakadályozni, hogy új erőket vessünk a küzdelembe. Evvel egyidejűleg harmadszor is megindította a gyalogságát támadásra. 2-3 zászlóaljnyi erő jött az elfoglalt front ellen. Helyenként sikerült neki vonalainkba behatolni, de a főerőt most is visszaszorítottuk, a behatolt embereket pedig foglyul ejtettük. Erre az ellenség visszavonult oda, ahonnan kiindult.
Armandola százados jelentette, hogy nagy veszteségei miatt az állást nem tarthatja, ha idejében támogatást nem kap. Ezután Popovits őrnagy kérte, hogy rendeljék el a csapatok visszavonulását az eredeti kiinduló vonalba. Az ezredparancsnokság erre a dandártól kért felhatalmazást, amely – bár késve, 4 óra 10 perckor – megérkezett.
Virradatkor állásainkból meg lehetett figyelni, hogy nincs nyugalom odaát, s hogy ott csapatok mozognak. Biztosnak látszott, hogy a főtámadás csak most következik. Ez elől kitértünk. A fokozódó veszteségek és a mögöttünk lévő nyílt terep miatt Popovits őrnagy 3 óra 30-kor igen lassan és óvatosan megkezdte a visszavonulást a kiindulási állásba. Ez az ellenség részéről észrevétlenül történt. Aktív tevékenységgel fedezte ezt a 14. század és Frone zászlós géppuska-szakasza. 4 óra 15-kor a fedező csapatokon kívül mindenki régi állásainkban volt. Tüzérségünk a visszavonulás fedezésére erős tűz alá vette a Fajti hribet és környékét. Mire a jobbszárnyról indult visszavonulási parancs a balszárnyra ért, a jobbszárny és a közép már biztonságban volt. A balszárny veszteségeket szenvedett. Lőrinczi hadnagyot embereivel nem menthettük meg. Hasonlóan kint maradt még néhány óráig a balszárnnyal összeköttetést tartó 3. századnak tábori őrsén álló szakasza. Ez, valamint a fedező 14. század és egy géppuskás szakasz csak 6-8 óra között vonulhatott be. Valamennyi sebesült is biztonságban került vissza.
Veszteségek a IV. zászlóaljnál:
Tiszt közül senki sem esett el, legénységből 2 ember, megsebesült: 82, közöttük 2 zászlós, eltűnt: 40 ember.
A ½ I. zászlóaljnál:
1. századtól sebesült 13, 3. századtól sebesült 21, eltűnt 8, I. géppuskásszázadtól sebesült 3, eltűnt 16, műszaki századtól sebesült 5, 7/bh. építőszázadtól sebesült 5 ember.
Odaveszett: 2 géppuska. Lőrinczi hadnagy eltűnt.
Olaszok közül foglyul esett: 8 tiszt, 399 közember, kezünkbe került: 1 géppuska, 22 mitrailleuse és egy megsemmisült géppuska.
Június 5.
Reggel 4-kor hatalmas támadást indítottunk a déli állások visszaszerzésére. A harc lefolyásáról biztos adataim nincsenek, de az ellenség ellentámadást is intézett, mert támogató tüzet kellett leadnunk, mégpedig egyidejűen Koritéhez és Kostanjevicához. Koritenél 130 tisztet s 5000 embert fogtunk el. Vallomásuk szerint már nem bírják rettenetes tüzünket elviselni, másrészt pedig éheznek, mert az utak állandóan tűz alatt vannak s nem lehet az élelmiszert állandóan szállítani. Most már csak egyedül a 247[-es magaslat] van az ellenség kezén.
Az ellenséges tüzérség most is erősen dolgozik, minden ellentámadás alkalmával [Olvashatatlan rész.] hullámokat [Olvashatatlan rész.] tüzérségünkre.
Június 6.
Hajnalban elfoglaljuk a 247. magaslatot, s ezzel az egész C vonal a kezünkben van. Napközben többször megélénkülő tüzérségi harc. Délután 6:20-kor visszaverünk egy támadást Jamianónál.
