Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 20. rész
Az 1917-es esztendő végét és 1918 januárját a Piave deltájában élte meg hősünk. Itt szemtanúja és krónikása lett a hosszú karszti nélkülözés után a gazdag olasz síkságra rászabadult osztrák‒magyar hadsereg kezdeti esztelen tékozlásának. A terület Király Iván számára a vadászat lehetősége mellett veszélyeket is rejtett magában. A megélénkülő harcok mellett ilyennek számított a Piave ideiglenes gyaloghídján történő közlekedés is. A folyó torkolatvidékén töltött élményeiről írt beszámolója szintén megjelent később a Természet című folyóiratban.
1915. május 23-án az egykori szövetséges Olaszország hadat üzent az Osztrák‒Magyar Monarchiának, amely ekkor már két hadszíntéren harcolt. A hadüzenet után egy hónappal megkezdődött az 
1917 novemberében hősünk a Piave torkolatvidékén kihasználja a pillanatnyi nyugalmi állapotot és egy hadizsákmányként szerzett puskával vadászni jár. Két olasz agár is a társául szegődik, akikkel azonban csak a baja gyűlik meg. A belga vadászfegyver és a vadászterület is a korszak ismert olasz politikusáé, Sydney Sonnino miniszterelnöké, külügyminiszteré volt...
1917 októberének a végén hősünk ütege a visszavonuló olaszok nyomában haladva eléri a Tagliamentót. A folyó ideiglenes hídja körüli zűrzavarban találkoznak az uralkodóval is. Király Ivánnak Vado települést és a dandárja parancsnokságát kell megtalálnia egy üzenettel. Különös emberek, állatok és kalandok várnak rá az éjszakában...
1914. június 26-27-én Bosznia-Hercegovinában a szarajevói XV. és a raguzai XVI. hadtest hadgyakorlatot tartott, amelyre a tartományfőnök, Oskar Potiorek táborszernagy meghívta a trónörököst, Ferenc Ferdinándot, a hadsereg főfelügyelőjét is. A rutinnak tűnő látogatás tragikus véget ért. A június 28-ai szarajevói merényletet követően meginduló nyomozásban fontos feladatot kaptak a trónörökös kíséretében a városba érkezett magyar nyomozók is.
1917 októberének végén, a caporettói áttörést követően hősünket hátrahagyják az ezred lőszerraktárának az őrzésére. A jutalomnak számító feladat nem tölti el jó érzésekkel, mert nem élvezheti ki azt a mámoros állapotot, amit a hosszú állásháború után a győzelmes előrenyomulás jelent. Fülében még a harcok zaja cseng és az agya is nehezen dolgozza fel, hogy a korábbi gyilkos küzdelem itt már véget ért...
1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst és nejét. A világ feszült figyelemmel követte a történéseket. A merénylők utáni nyomozás gyors és hatékony munkát követelt meg a nyomozóktól, akik közel 14 éven keresztül védelmezték az uralkodó dinasztia tagjait magyarországi tartózkodásuk, átutazásuk során. A vasút terjedésével ezek leginkább a vonalak védelmére és a pályaudvarok megfigyelésére koncentrálódtak, de az esetleges merénylet veszélye mindig fennállt. Ferenc Ferdinánd személye pedig különösen érdekelte a lehetséges merénylőket.
1917 októberének a második fele lázas tevékenységgel telik a Komeni-fennsíkon Kostanjevica környékén is. Kimondva, kimondatlanul mindenki az offenzívára készül. Hősünk tüzér alakulata részére is sorra készítik az új és újabb tüzérségi „diszpozíciókat”. Október 21-től napokig tartó tüzérségi párbaj következett, majd 26-án megindult a gyalogság és megrohanta a Fajti Hribet...
1917 októberének közepén Kostanjevica térségében naponta intenzív tüzérségi párbaj zajlik, amihez néha a gyalogság kisebb-nagyobb vállalkozásai párosulnak. Hősünk álmában újra otthon a kedvesénél jár, ahonnan vissza kell térnie az isonzói háborús hétköznapok valóságába, s ahol egyre több a német katona...
A 11. isonzói csata elmultával 1917. szeptemberének közepén hősünk tüzérségi megfigyelői szolgálatot lát el a 464-es magaslaton a Fajti Hribnél. Szemtanúja és krónikása lesz az ekkor itt állásban lévő temesvári 61-es gyalogezred életének és egy vállalkozásának. Október elején az Adria térségére jellemző szélsőséges időjárási viszonyok mellett az osztrák–magyar oldalon megélénkülő harci készülődés és a németek megjelenése fokozza az izgalmakat.
Legutóbbi kommentek