Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 15. rész
1917 októberének közepén Kostanjevica térségében naponta intenzív tüzérségi párbaj zajlik, amihez néha a gyalogság kisebb-nagyobb vállalkozásai párosulnak. Hősünk álmában újra otthon a kedvesénél jár, ahonnan vissza kell térnie az isonzói háborús hétköznapok valóságába, s ahol egyre több a német katona...
[1917.] Október 8.
Egész nap intenzív tüzérségi csata. Az ütegparancsnokok megint fennvoltak s egész napon át szakadatlanul lőtték a Fajti Hrib állásait. Estéig 210 lövést adtunk le, éjszaka pedig, 3 óráig lövegenként tizenötöt. A lövöldözés a sötétség beálltával sem szűnt meg, sőt nyugtalanabb lett. A felszálló rakéták hatalmas, úszó füstfelhőkbe szállottak alá, mit a különféle lövedékek robbanása okozott. Az olaszok részéről egyre több üteg jött működésbe és hatalmas kaliberű aknavetők. Ezalatt a mi ütegeink lassan tüzeltek a 28-30. szakaszra.
Egyszerre a 28. szekcióval szemben hatalmas, sárgás piros lángnyelv csapott fel, mely bizonyára jelzésül szolgált, úgyszintén egy piros rakéta, mely kígyó módjára kúszott a levegőben s a leszálló ágon milliárd sziporkázó csillagra pattant szét. Erre teljes erővel megindult az olaszok zárótüzelése, mely impozáns s félelmetes volt. A felszálló rakéták, robbanások, fényszórók s a füst, mint megvilágítottakkal, egyike a leggyönyörűbb, legborzalmasabb tűzijátékoknak, amit valaha láttam. Egy járőr ment ki tőlünk s egy előretolt olasz állást szétrombolt. Lassan csend nehezedett a csatára.
Október 9.
Jelentés jött, hogy a tegnap esti kostanjevicai vállalkozásnál 100 foglyot ejtettünk. Reggel 3-kor végrehajtották a fajti-i vállalkozást, minden különösebb zaj nélkül, de az eredményt nem ismerjük.
Egész nap tüzérségi csata. Este a tegnapi akció színhelyén hatalmas tüzelés volt, minden komolyabb ok nélkül, talán még nagyobb, mint a tegnapi.
99/4 M. 15 cm-es tarack tüzelőállásban Kostanjevica környékén 1917 nyarán
(Forrás: Kajon Árpád gyűjteményéből)
Október 12.
Csak még egyszer láthatnám azt a tájat, ahol, mikor már az estharangszó ismét viszahívott kis faludba és a Hanság felől síró vándormadarak jöttek, még sokáig kerestem lábad nyomát az úton, amerre jártál.
Csak még egyszer nézhetnék szemedbe, mely szomorú volt és távolba tekintő s kezembe foghatnám kezed, mely bársonyos volt s búcsút vehetnék Tőled; mert oly szép búcsúzni, mint maga az Ősz, mely lehullajtja a fák levelét, elhervasztja a virágokat s sírásra késztet, mint a vándormadarakat, miket elszakít szerelmes párjuktól.
Csak még egyszer búcsúzhatnék Tőled! Oh, tudom, nem szólnék semmit, Te sem szólnál, csak hallgatnánk az őszi szellőt, mely gyönyörű, bús nótát muzsikál s az orgonaszót, mely kihall a templomból…
Csak még egyszer tudnék remélni, mert olyan a lelkem, mint köd a tengeren s valahol egy eltévedt sirály kétségbeesett sírása hallik.
Csak lehetnék valaha öregember, magányos, ki elfeledte a háborút s kandallónál ülve hallgatnám a téli szél meséjét Rólad, hogy Te voltál egyszer, hogy még mindig vagy, hogy lesz, lesz feltámadás. Lesz feltámadás, de nem mikor az ibolyák nyílnak, hanem karácsonyestén, midőn vakít a hó, a hold s csillagok a faluk fölé gyűlnek, a házakból szelíd világosság ömlik ki az útra s eol-hárfán szent énekek szólnak.
Ekkor keleten világosság keletkezne, kétfelé válna az ég kékje, az északi fény vakító kaput formálna, azon át kifelé szállna a lelkek raja, testet öltene, hogy új életet kezdjen, mint ott megálmodták. Mintha hallanám az Ember rajongó szavát: „Ah, élni, élni mi szép s úrnak lenni mindenek felett”.
Fantázia az egész, mit szellőtől küldök Néked, mely egy sötét felhőn lovagol. Ne hallgasd meg mit mond, ne felelj rája, mert ezek a mesék szomorúvá tesznek szemed a messzeségbe néz. Térj vissza országodba, hol nincs őszi szél, hol örökké napsugár s madárdal van, térj vissza míg nem késő, térj vissza, hívnak a virágaid. Térj vissza s felejtsd el az álmot mely valóság. Ahol lábad elé akácvirágok hullnak s a messzeségben, hol az útszéli fák összefutnak, csonka torony látszik; ne közelíts arra, mert az az álomország. melyből a szomorú zene hallik; térj vissza a rétre, hol a búzavirágok között tücskök ciripelnek s ha leszáll az alkony, kigyúlnak kis házaitokban az ablakok s imára szólít az estharangszó.
Térj hát vissza, felejtsd el az álmot!
Október 14.
Ismét vállalkozás van készülőben Kostanjevicánál, az alábbi diszpozíció szerint Saxer Neuhauserrel, az V. üteg parancsnokával már korán reggel kimentek a Plenskire, hogy a drótakadályt célzott tűzzel elpusztítsák, de az eső miatt nem lehetett akcióba lépni.
Az úgy nevezett Károly út és a Plenski magaslat a 464-es magaslat felől
(Az NHKA gyűjteményéből, Kókay László hagyatékából)
A mai napra 25 lövés volt kiutalva, de felsőbb helyről figyelmeztetés jött, hogy a spórolt munícióból is ki kell lőni, amennyit lehet, mert esetleges előnyomulás alkalmával azt nem fogják tőlünk átvenni.
Október 15.
Most sem valami kedvező az idő tüzérségi akcióra, mégis kénytelenek az ütegparancsnokok újból kimenni s estéig lőtték a kiutalt előretolt állást a 309 [magassági pont] előtt, mint mondják, jó hatással. Délután hosszabb tűzszünetet kellett tartani, mert az ellenség nehezekkel lőtte a Plenskit, és ennek következtében vonalszakadás is állott be. Néhány ekrazitgránát a 376 [magassági pont] figyelőire nem tévesztett hatást, az ellenség tüzérsége beszüntette a tüzelést s mi vettük át a szót.
Fel nem robbant olasz aknavető gránát a Fajti Hribnél lévő osztrák˗magyar állások környékén, jobbra hátul a Plenski magaslat látható
(Az NHKA gyűjteményéből, Kókay László hagyatékából)
A diszpozíció szerint a gyalogság reggel négykor lesz előremenendő. Ezért éjszakára a telefonfülkébe mentem aludni s miután összeigazítottam az órámat a dandáréval, nyugtalan alvásba merültem.
Október 16.
Egész éjszaka lassan tüzelt az üteg. Pont 4-kor megkezdettem a parancsolt zárótűz leadását, mégpedig feles muníciófogyasztással. 4 órától 4:15-ig percenként három lövés, 4:15-től 4:20-ig 2 lövés és 4:20-tól 4:35-ig percenként egy lövés ment ki az ütegből. Ekkor jött Várpalotáról a jelentés, hogy gyalogságunk a 23. szekcióban 3 fehér rakétát lőtt fel, ami előre megállapított jel volt a zárótűz beszüntetésére.
Reggel pedig elnyertük fáradozásaink jutalmát: a gyalogság feljelentett bennünk, hogy rövid zárótüzünk miatt nem tudott előremenni. Részletes jelentést kellett Temesvárhoz beküldeni az üteg éjszakai tevékenységéről, amit az igazsághoz híven teljesítettem. A jelentés azonban Vígh kezébe sem jutott, Emanuel [László] főhadnagy a segédtiszt visszaküldte, azzal a megjegyzéssel, hogy azt ne írjuk be, hogy hozzánk nem jött zöld rakétáról jelentés, ami a zárótűz rövidségét jelezte volna, ellenkezőleg, azt kell jelenteni, hogy 4 óra és néhány perckor jött értesítés, s mi 100 méterrel meghosszabbítottuk az irányzékot. Mi tehát hivatalos tudomásul vettük, hogy ez így történt és eszerint szerkesztettük meg a jelentést. Ez a hamisítás pedig azért történt, hogy Goldperger [Viktor] főhadnagynak, a IV. üteg parancsnokának, ki ezen az éjszakán ügyeletes tiszt volt a Várpalotán, s amint látszik, szolgálatát hanyagul teljesítette, valami bántódása ne legyen. Ez is elmúlt.
Este egy újabb diszpozíció érkezett, melyen azonban csak a célok belövése volt parancsolva, holnap délig. Ennek a vállalkozásnak „kleine Munitionsfassung” az álneve. A Koritenél tervezett akció a „Kavernenbau”, melynél célrészünk a 244[-es magassági pont]-tól közvetlenül nyugatra levő terep, állítólag elmarad. A fronton mind sűrűbben jelennek meg német tisztek, s hír szerint Opcina is tele van némettel.
