Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 12. rész
1917. június 6-a után egy bő hónapig nem született naplóbejegyzés, azonban július 15-től megélénkül a harci tevékenység mindkét részről, s újra indul Király Iván naplója is. Egy olasz messzehordó ágyú megtalálja a lövegállásukat is haláleseteket és sebesüléseket okozva a tüzérek között...
[1917.] Július 15.
Tekintettel a napról-napra fokozódó tüzérségi tevékenységre borzasztó aggodalmaim vannak a két hét múlva esedékes szabadságomat illetőleg. A Fajti Hriben az előretolt állás körül egy új gyűrű épül, a drótsövény szaporodik. A 376-on, dacára, hogy a tüzérség egész nap odahat, vakmerő közlekedés folyik, különösen alkonyatkor. A dolinákat, melyekben az aknavető ütegek vannak felállítva, futóárkokkal kötik össze, melyeken nappal is dolgoznak. A repülőtevékenység élénk, légiharcok is előfordulnak, sőt tegnap reggel a sistianai elhárító ütegek lelőttek egy Capronit, mely égve zuhant le.
1905 M. tábori ágyú légelhárító lövegként
(Forrás: Kajon Árpád gyűjteményéből)
Egész nap kellemetlen ágyúzás volt, mely a mi hadosztályunk frontjára is vonatkozott ugyan, de különösen élénk volt délen, Korite, Versic körül. Midőn még nyolc óra felé is tartott, gondolni lehetett, hogy van valami készülőben.
Néhány percre az ágyúzás nagy hevessége fokozódott, majd ismét a régi mederbe tért át, néha kihallatszott a zúgásból a géppuska kattogása.
Éppen vacsora után a frissen megérkezett újságokat olvastuk, jön Mauler szakaszvezető írnok jelenteni, hogy Versicnél tüzérségi előkészítés nélkül támadnak a digók, de visszaverték őket.
Ekkor az olasz tizenötös messzehordó három tompa zuhanása hallatszott nagy zúgással, három robbant az üteg mögött. Pillanatra megrezzentünk, de újból visszatértünk az asztalhoz. A második sortűz már rövidebb volt, a harmadik még rövidebb. Kezdett kellemetlen lenni a dolog, behúzódtunk a lakásunkba. Éppen jókor, mert a következő lövések golyói már a tetőn pattogtak. Majd két gránát a lövegállásban robban, nagy füst, jajgatás, kiabálás, a kezelők a kavernába rohannak. Újból néhány srapnel csattan a lakás tetején. No, most nem jön lövés egy percig! Felrohanok a kavernába: ott vannak a kezelők. Legkívül Németh Sándor tizedes, jelenleg lövegvezető, ki még az üteggel jött ki. Felső karjából spriccel a vér, alsó karja is véres. De itt van Gróf úr, az egészségügyi altiszt. Egész szorosan beköttetem. Felvágják az ingét: az oldalán is seb, benn van a szilánk, mondja a gazdája. Bekötik. Ott van mellettem Varga Miklós kezelő, lehajtja fejét, bágyadt a vérveszteségtől. A karja vérzik erősen. Bekötik. Ja, de még két sebesült hiányzik! Kinn feküsznek ájultan. A hordágy már össze van állítva a nagy tűzben-füstben kirohannak. De már hozzák is, csak úgy kézben, Lukács tizedes, lövegvezető, egy a régiek közül. Amint lefektették a kaverna földjére, lassan mozog, a szeme fehére elfordul, pulzusa minimális. Lefejtik ruháját: mellén több kis zúzódás, bordái között egy mély seb (ez nem jó jel!), combjain szilánksebek. Még be sem kötözik, már hozzák hordágyon a másikat: Hajó tizedes, kit a 39. gyalogezredtől helyeztek hozzánk. A feje már be van kötve (azt mondják mély a seb). Hörög. Rumot kap. Fejét mélyre teszik. Lebontják ruháját. De nini, már itt van dr. Herresbacher, már megint srapneltűzben jön. Először beköti Lukácsot, majd a másikat, mindkettőnek injekciót ad. A másik kettő lankadtan ül, karuk zsibbadt. Átnézi a kötést. Ezalatt kocsiért telefonáltatott. Mire a doktor végez a sebesültekkel, a két súlyosat kiviteti a szabadba (már az ütegre nem lőnek, csak körös körül), megjönnek a kocsik. Az egyikre már csak két hullát rakhatnak fel, a másikra két sebesült kerül.
Temetés az Ivanji Grád-i katonai temetőben 1917-ben
(Forrás: Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)
Sokáig tartott még az ágyúzás. Jelentések jöttek: a hetesek egyik ütegét gázzal lőtték, óvintézkedések megteendők stb. Sem a Vörös ütegnél, sem a 14/2. [nehéztarackos]ütegnél nincs semmi baj, pedig mindkét üteg kapott a srapnelekből. Vojscicát lőtte szokás szerint, a kocsikkal, autókkal zsúfolt falu egy harminckettest is kapott. Méreynél nyolc sebesült. Soká tudtam elaludni.
Július 16.
Hajnalban erős ágyúzás volt, arra ébredtem, de úgy öt óra után elcsitult. Saxer főhadnagy úr felkelt, hogy az ezred parancsa szerint Vojscicára menjen. Egyáltalán oly intézkedések voltak, mint harcfázis A idején. Jelentés jön, hogy az olaszok a 246-ot elfoglalták. Alighogy elment, nekem is fel kellett kelni, mert Versichez kellett egy hullámot leadni.
Nyolc óra, vagy kilenc Caproni jelent meg, bombákat dobtak Vojscica környékére, a brestovicai völgybe, a selói-út menti ütegekre. Azt hiszem ma sosem lesz este. Az ágyúzás időnként élénk.
Tüzértisztek egy betonbunker előtt, talán a vojščicai megfigyelő egy másik bejárata
(Forrás: Király Iván hagyatéka, Király Edit jóvoltából)
Július 20.
Mostanában a digó repülők rengeteg röpiratot dobnak le, amelyek legnagyobb része cseh, tót testvéreinkhez szól, az ő nyelvükön, hogy ne harcoljanak olasz testvéreik ellen. Ma sikerült ily írást elcsípni (néha órák hosszat szállanak lefelé), s ebben véletlenül magyar szöveg is van.
A váltóállásban voltam s a 338-ról felvettem annak pontos fekvését. A digó éppen alaposan döngette a 235, 240 körül az állásainkat, az egésznek előkészület jellege volt. Láttam Hudilog irányában egy nagy légi csatát, melynek eredményeképpen egy nagy gép égve lezuhant s a földön felrobbant. Sűrű fekete füst szállt fel a helyéről.
A váltóállás tulajdonképpen egy esetleg bevetendő kisegítő üteg számára készül, de ha ez nem érkezne meg, kilövetés esetén az üteg ide jönne állásba. Szép dolinák vannak itt, egy nagy termésű szőlőtáblát őriztetünk.
Július 21.
Hajnalban valahol pergőtűz volt, valószínű a Selo előtti előkészítés eredménye. Minden jel arra vall, hogy a következő offenzíva súlypontját ide helyezi az ellenség hadvezetősége. Reggel a legénység kitolt egy tarackot az eventuális állásba s Saxer belőtte a fő lőirányra: a 308-ra. A löveg ismét visszatért állásába. Saxer most egy hétig a Várpalotán marad, mert egy ütegparancsnoknak kinn kell lennie, hetenként váltják egymást. Az idő borús, zivataros, kis változatosság az 56℃ után.
Július 27.
Most már jöhet a harcfázisok bármelyike, de minél elébb. Utazom hazafelé, öt heti szabadságra.
