A Nagy Háború

Kudlik Károly (1893-1979)

Az itt következő fotókat és a családi hagyományban fennmaradt anekdotát Arnold Ernő olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre. Arnold Ernő évek óta kutatja családja történetét, amelynek során számos adatot, fotót és dokumentumot gyűjtött össze. Érdekes anyagot küldött számunkra több családtagjáról is, ezeket a közeljövőben közzétesszük itt a blogon. Egyúttal biztatjuk többi olvasónkat is, hogy küldjenek szerkesztőségünkbe családi történeteket, fotókat, amelyek gazdagíthatják közös emlékezetünket.

Arnold Ernő anyai nagybátyja, Kudlik Károly 1893-ban született Szabadkán. Édesapja, Kudlik Ádám hangszerkészítő mester volt. Károly követte édesapja mesterségét, és kitanulta a hangszerkészítést: először apja műhelyében volt tanonc (1908-tól), majd 1910-ben szakvizsgát tett, s ugyanebben az évben tapasztalatszerzés céljából Budapestre ment, ahol különböző hangszerüzemekben és bútorgyárakban dolgozott.

 Kudlik Károly (jobb szélen) és húga szüleik ezüstlakodalmán
a háború előtti „boldog békeidőkben”

Tegnapelőtt fejeződött be blogunkon a Borbély Kálmán tüzér főhadnagy visszaemlékezéseiből készült tizenötrészes cikk-sorozat. Az első posztban a közzétevő, Rózsafi János részletesen beszámol arról, hogyan került kapcsolatba az idős első világháborús veteránnal, és említést tesz a roveretói harangról is. Németh Dóra olvasónk küldte az alábbi bejegyzést, amelyben a neten található olasz források alapján írta meg annak a bizonyos harangnak a későbbi történetét.

Újévi üdvözletében a Szentatya többször is utalt a roveretói Maria Dolens harangra, amelynek zúgását az élő tévékapcsolatnak köszönhetően szinte az egész világ hallhatta. A harang minden este 21:30-kor százat kondul a háborúkban elesettek emlékére, s mára a népek közötti egyetértés és testvériség szimbólumává vált.

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 15. rész

Hazatérés a frontról

Azt láttuk, hogy körülöttünk szétesik a hadsereg. Mi tüzérek még úgy-ahogy igyekeztünk tartani magunkat, de láttuk, hogy a gyalogsági csapatoknál milyen borzalmas a helyzet. Egyszer volt egy tiszti gyűlésünk, amit egy Spocsil nevű szerb származású alezredes, ezredparancsnok tartott. Elmondta, hogy szeptember 28-án, Vencel napján a csehek szabotálni akarnak. Elképzelhető, hogy olyan helyzet fog előállni, amelyben nem biztos, hogy Ő megfelelő utasítást tud adni számunkra. Ha bekövetkezik az esemény, mindenki cselekedjék a saját belátása szerint. Amikor kijöttünk a gyűlésről, hát én akkor köptem egyet. Azt mondtam, ez nem hadsereg, hanem kupleráj.

 Hazatérnek a katonák. Katonavonat érkezése a korabeli filmhíradóban
(Forrás: Filmhíradók online)

Egy mai programmal kezdem, ami a múlt heti ajánlóból kimaradt: vacsoraszínház Svejkkel és a Monarchia dalaival ma este 7-kor. A hét többi napjára is marad azonban látni- és tapasztalnivaló: jövő szombatig még látogatható a Moholy-Nagy-kiállítás, amit a tábori levelezőlapokra rajzolt grafikáiból rendeztek, a héten is lesz Svejk-előadás a Tivoliban, és a tévében is nézhetünk I. világháborúval kapcsolatos játék- és egyéb filmeket. Íme a részletes kínálat.

1916 szeptemberének végén a győzelmes nagyszebeni csata véglegesen a központi hatalmak oldalára fordította a hadiszerencsét. A román hadsereg az egész arcvonalon visszavonulásra kényszerült és az üldözés során a gyorsan mozgó huszáralakulatok jutottak főszerephez.

A 4., 7., 12. és 14. közös huszárezredet és a 7. lovas tüzérosztályt magában foglaló 1. lovashadosztály október 12-én érte el a Csíki-havasokban fekvő úzvölgyi Aklos csárdát. A nem túl tágas völgy ettől kezdve szinte szurdokszerűen halad az Úzvölgy-telepig, ahol a vámháznál a románok szilárd védelmi állásokat építettek ki. A hadosztály parancsnoka elhatározta, hogy a völgyet szegélyező gerinceken keresztül átkaroló támadást indít. A mintegy 500 fős északi csoport a 7. huszárezred lövészosztályából, a 12. huszárezred egy lóról szállított századából, valamint három géppuskás osztagból állt. Az Aklos csárdától október 13-án 11.30-kor indulva először megmászták az 1555 méter magas Saj havasát, majd a hegygerincen menetelve elérték az 1473 méter magas Katlan ormát, ahol az éjszakát töltötték. A következő nap reggelén 06.30-kor indultak tovább az 1091 méteres Sár havasára, ahol már az ellenséges vonalak mögött jártak. Innen déli irányba, az úzvölgyi vámház felé egy kb. 50 méter széles hegygerincen ereszkedtek, melynek legmagasabb pontja a völgy fölé magasodó 905 méter magas kiemelkedés.

Egy korábbi bejegyzésben már esett szó a Nagy Háború olasz frontjának hírhedt harceszközéről, a lassú zuhanó mozgásuk és az azt kísérő hanghatás miatt a találékony bakanyelv által csak macskáknak nevezett olasz aknavető lövedékekről.

Az alábbiakban egy rövid történetben idézzük fel a szegedi és temesvári magyar katonák és egy macska találkozását a Doberdó-fennsík lövészárkában.

 Fel nem robbant nagy és közepes méretű macska a Doberdó-fennsíkon, előttük srapnel hüvelyek

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 14. rész

Az olasz fronton a piavei támadás idején

1918 tavaszáig voltam a volhíniai fronton. Ekkor megkaptam a három hónapos tanulmányi szabadságot, és hazajöttem. Március, április és május hónapban hallgattam le a III. évemet az egyetemen. Sikeresen vizsgáztam az adott tárgyakból. A tanulmányi szabadságról már az olasz frontra kellett bevonulnom, mivel az üteget is oda helyezték át, a Conrad-hadseregcsoporthoz, a Hétközség-felföldhöz. Nagyon szomorú volt ekkor már az általános helyzet.

 Hegyoldalban táborozó katonák az olasz fronton, 1918. június
(Ormos: Magyarország története. Világháború és forradalmak című kötetből)

A héten számos program közül lehet választani, amelyek mind az első világháború témájával foglalkoznak. Itt van mindjárt egy kiállítás, ami a múlt héten nyílt Moholy-Nagy háborús rajzaiból, azután e hónapban többször is játsszák a Tivoliban a tavaly bemutatott Svejket, a tévében pedig az elkövetkező hét napban is lesznek játékfilmek és ismeretterjesztő filmek egyaránt. Kellemes mazsolázgatást!

Az egészségügyi kutyaként alkalmazott ebek egyik legfontosabb feladata a sebesültek felkutatása volt. Az emberi szem által nem látható rejtett helyeken (erdőben, magas vetésben, földmélyedésben, összeomlott házak romjai alatt) fekvő sebesülteket megkeresték, és az egészségügyi személyzetet a sebesültekhez vezették. A hadi alkalmazásban álló kutyák nem ugatással vagy más figyelemfelkeltő jelzéssel figyelmeztettek, hanem a sebesült valamely ruhadarabját vagy használati tárgyát odavitték a kutyavezetőhöz.

 Vöröskeresztes kutya megtalál egy sebesült katonát

Temetkezés és kegyeletápolás a Nagy Háború idején

„Nagyon elszomorul az arcunk, ha egy bajtársunk sírja felett áll a pap. Harangzúgás, ágyuk üvöltése, koporsó: egy szürkévé fagyott katonakabát s a bajtárs máris megy a föld alatti lakásába. A pap szentbeszéde ilyenkor kétszeresen fáj: a pap búcsúztat minket egy baráttól, de emlékeztet arra, hogy mi is meghalunk. S ki szeret még a harctéren is arra gondolni, hogy meg fog halni…” - írta egy tartalékos honvéd főhadnagy a Székesfehérvári Hírlapban az első vonalak mögött lezajlott búcsúztatásról.

 Gyászoló magyar katonák elesett bajtársuk sírjánál
(Balla: Szarajevó, Doberdó, Trianon)