A Nagy Háború

Játékfilmek, ismeretterjesztő filmek, könyvbemutató és egy színházi előadás a következő heti termés. Aki még nem látta a Svejket a Tivoliban, ne mulassza el, de ha valaki inkább az otthon melegére vágyik, a tévében is lesznek érdekes műsorok – ezek közül különösen ajánlom A nagy ábránd című francia filmet. A tévét nem kedvelő, de a Nagy Háború iránt érdeklődő olvasóinknak ajánlom a Kossuth Kiadónak pár hete megjelent, remek fotókkal illusztrált képes albumát, illetve az album és Balla Tibor szintén újonnan megjelent könyvének (A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai) csütörtöki bemutatóját, és végül, de nem utolsó sorban a nagyhaboru.blog.hu olvasgatását. :)

Az alább közreadott vendégposztot Dinyés László, a Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület elnöke küldte érdeklődésünkre. A 2005-ben létrejött civil szervezet az olaszországi Monte Grappa hegy tetején kialakított temetőben nyugvó magyar hősi halottak emlékének ápolását és első világháborús dokumentumok gyűjtését és publikálását tekinti céljának.

Tábori lelkészek a Nagy Háborúban – 1. rész

„Szigorúan megtiltjuk a papoknak, hogy fegyvert hordozzanak és háborúba vonuljanak, kivéve azokat, kik szentmise celebrálása és ereklyék körülhordozása céljából ki vannak rendelve a hadsereg kíséretére”- szólt a 742. április 21-én kiadott Consilium Germanicum kánonja, amely a katonákat kísérő atyákról rendelkezett. Ezt megelőzően is voltak egyházi személyek a hadra kelt seregekben, hogy a harcoló katonák lelki életével foglalkozzanak, de jelentőségük a sorozott hadseregek elterjedésével növekedett meg igazán.

 Mednyánszky Cézár tábori pap a kápolnai csatában, Than Mór festménye

Az 1867-es kiegyezés nyomán létrejött Osztrák-Magyar Monarchia keretében önálló magyar hadügy nem létezett, ezért a Monarchia hadereje részeként létrejött magyar honvédség megalakulását nem követte katonai levéltár létrehozása. 1918 októberében azonban az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, majd megszületett az önálló és független Magyarország. Az 1918 november elején Magyar Hadügyminisztérium néven újjászerveződő honvédelmi minisztériumban már megvoltak a katonai levéltár létrehozásának szervezeti előzményei, amelyeknek eredményeképpen 1918. november 11-én alakult meg a Hadtörténelmi Levéltár, s az intézmény megalapítása óta folyamatosan működik.

 A Hadtörténelmi Levéltár jelenlegi helyére, a várban lévő Nándor-laktanyába a második világháború után költözött

A Nagy Háború iránt érdeklődők számára többféle érdekes program is kínálkozik a következő hét napban. Hétfő este ismét játsszák a Svejket a Tivoliban, kedden és szerdán pedig a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban Távol a fronttól – A hátország Nagy Háborúja címmel rendeznek konferenciát, amelyen blogunk több szerzője (Pollmann Ferenc, Stencinger Norbert, Kiss Gábor) is részt vesz. A tévében vetített játék- és dokumentumfilmeken túl, egy szlovén szerző tollából megjelent új könyvet ajánlok még olvasóink figyelmébe, amely az 1915-16-os doberdói harcokat tárgyalja nagy részletességgel és bőséges képanyaggal.

Van a magyarok kollektív emlékezetében néhány olyan dal, amit ha nem is mindenki, de elég sokan ismernek. Velük nőttünk fel, hallottuk a családban, megtanultuk az iskolában vagy a tábortűz mellett, vagy jobb híján a tévéből, rádióból. Ilyen az első világháborúból megmaradt Doberdó-dalunk is. Jómagam már sajnos nem emlékszem, hogy vajon ének- vagy történelemórán találkoztam vele először, de ez nem is lényeges. Ami fontos, hogy rám már akkor is nagy hatást gyakorolt. Otthon elővettem a régi családi fényképeket, és az ükapámat ábrázoló, egyetlen megmaradt első világháborús fotóról faggatni kezdtem nagyanyámat. Azt hiszem valamikor itt kezdődött érdeklődésem és érzelmi kötődésem a Nagy Háború korszakához, ami az óta is tart.

Sok évvel később aztán találkoztam egy olasz dallal, aminek először bánatos, keringőszerű dallama ragadott meg. Szövegéből már elsőre is értettem annyit, hogy a Doberdóról szól. Megkerestem hát a dal szövegét és amit tudni lehet róla, s valóban: egy első világháborús olasz népdalra bukkantam.

 A San Michele elfoglalása után készült amatőr felvételen egy idős olasz katona segíti a sebesült osztrák-magyar hadifogoly katonát
(Lucio Fabi: Il carso di Giuseppe Ungaretti)

Lukachich Géza tábornok síremléke

Az alábbi történet 2010 májusának végén történt. San Martinó del Carsóból Magyarországra látogató olasz kutató barátainkat kísértem ki a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe, hogy az olasz katonai parcellában tiszteletüket tehessék a Nagy Háború idején hadifogolyként Budapesten meghalt és eltemetett honfitársaik sírjánál. Amikor említettem nekik, hogy Lukachich Géza, a Monte San Michele egykori védelmezője is a közelben nyugszik, mindenképp szerették volna megnézni a síremlékét.

 Lukachich Géza tábornok háború után készült fotója

Rendhagyó kutatási napló - 1. rész: Oslavia

Egy ideje kutatótársaimmal együtt a Doberdón és környékén harcolt magyar népfelkelők története foglalkoztat bennünket. Két népfelkelő ezred, a 17-es székesfehérvári és a 29-es budapesti 1915 nyarától majdnem egy éven át az olasz hadszíntéren küzdött. 2010. november 3-tól 7-ig ismét a helyszínen kutattunk, és igyekeztünk az Isonzó mentén azokat a helyszíneket bejárni, ahol ezek a nevükkel ellentétben kötelező katonai szolgálatot teljesítő idősebb korú Fejér és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei magyar katonák megfordultak.

 Király Imre népfelkelő az olasz fronton

Változatos programokat ajánlhatok az elkövetkező hét napra. Ha valakinek nem sikerült eddig megnéznie a Moholy-Nagy László háborús rajzaiból rendezett kiállítást, holnap még elcsípheti. A PIM-ben kávéházi szalonest keretében idézik meg – többek között a Monarchia – kávéházainak hangulatát, amely ugyan nem annyira a Nagy Háborúról szól, de ha már ennyi szó esett a kommentekben az irodalmi vonatkozásokról, gondoltam beválogatom az ajánlóba. Blogunk szerzői Budapesten és Gödöllőn is előadást tartanak a Doberdó-fennsík jelentőségéről, valamint az ottani hadszíntérkutatás eredményeiről. A televíziót kedvelők láthatnak a héten játék- és dokumentumfilmeket egyaránt.