Az egészségügyi kutyaként alkalmazott ebek egyik legfontosabb feladata a sebesültek felkutatása volt. Az emberi szem által nem látható rejtett helyeken (erdőben, magas vetésben, földmélyedésben, összeomlott házak romjai alatt) fekvő sebesülteket megkeresték, és az egészségügyi személyzetet a sebesültekhez vezették. A hadi alkalmazásban álló kutyák nem ugatással vagy más figyelemfelkeltő jelzéssel figyelmeztettek, hanem a sebesült valamely ruhadarabját vagy használati tárgyát odavitték a kutyavezetőhöz.

 Vöröskeresztes kutya megtalál egy sebesült katonát

A mentés sikeréhez a sebesülteknek is megfelelően kellett viselkedni, ezért a kutyákkal együttműködő viselkedésre napiparancsokban hívták fel a figyelmet.

Az egészségügyi kutyák másik feladata a sebesültszállítás volt. A tábori kórházakhoz beosztott sebesültvivő taliga szakasz 3 taligából, 6 kutyából és egy egészségügyi altisztből állt. Az egészségügyi kutya rendszerint vörös kereszttel ellátott zászlócskával jelölték, valamint felszerelték sebkötöző csomaggal és kulaccsal.

 Svájci vöröskeresztes katona és kutyája

Az egészségügyi feladatok mellett az alábbi területeken foglalkoztattak még kutyákat. Járőrkutya (német juhász). 1915 – 1916 telén kíséretképpen a síjárőrök mellé kutyákat osztottak be. A próba sikeresnek bizonyult, így elsősorban a magashegységek járőreinek társai lettek.

 Járőr a Kárpátokban

Őrkutya vagy rendőrkutya (német juhász, dobermann). Ők általában a hátországban szolgáltak. 1915 második felétől a hadifogolytáborok őrzésére is használták őket. Kétféle feladatot láttak el: a szökések megakadályozását, illetve nyomkeresést. A világháború során kb. 4000 szökött hadifoglyot találtak meg kutyák segítségével. Mindezek mellett katonai objektumok, lőszerraktárak őrzésében is segítséget nyújtottak.

Jelentőkutya (német juhász). Minden hadosztály távírószázadához egy jelentőkutyás rajt osztottak be, 4 - 8 kizárólag kan kutyával és vezetőikkel. Szerepük – telefon kapcsolat hiánya, illetve lehallgatás veszélye esetén – két pont közötti összeköttetés biztosítása volt. Például az előretolt megfigyelőállások és a lövészárok közt, gyalogsági harccsoport - parancsnokság és a tüzércsoport - parancsnokság közt stb. Gyakorta azonban telefonvezetékek fektetésére, postagalamb- vagy élelmiszer-szállításra is felhasználták őket. A kutyákkal kizárólag csak a kutyavezetők foglalkozhattak. A kutyavezetők naponta legfeljebb 2 alkalommal indíthatták útba a rájuk bízott ebeket.

 Hírvivő kutya

Patkányfogó kutyák (foxterrier). Fontos szerepet töltöttek be a lövészárkok rágcsálómentesítésében. Egy kutya naponta akár 40 – 60 patkányt is képes volt elpusztítani.

Vontatókutyák (berni juhász, bernáthegyi, leonbergi, északi kutyafajták). Először a délnyugati hadszíntéren alkalmaztak kutyás vonatosztagokat olyan keskeny hegyi utakon, amelyeken már az öszvér sem tudott biztonsággal közlekedni. Később nemcsak lőszer- és élelmiszer-utánpótlást szállítottak, hanem akár géppuskavontatásra is felhasználták őket. (Belga és holland tapasztalatok alapján még gyalogsági ágyút és akkumulátort is vontattak velük.)

 Vontató kutyák a belga hadseregben

A vontatókutya-szolgálat 2 vagy 3 kutya által vontatott kocsikból, valamint 5 altiszt vezetésével 25 kutyavezetőből állt. Egy szakaszba 5 kocsi tartozott. Egy szolgálat alárendeltségében 5 szakasz dolgozott, amely 50 - 75 kutyát foglalkoztatott.

 Útépítéshez használt kutyavonat az osztrák-magyar hadseregben
(Dr Katona József: Katonai orvoslás)

Brigitte Biwald 2002-ben megjelent Von Helden und Krüppeln című kötetéből tudjuk, hogy a fentebb tárgyalt szigorú feltételek és a kemény munka következtében 1917. július 31-én 1553 képzett kutyavezető és 1086 kiképzett kutya állt a hadsereg rendelkezésre. Ez a létszám már megközelítette a felmerülő igényeket.

 Kutyavonattelep kutyakunyhókkal
(Balla-Pollmann-Kürti: A Nagy Háború másik arca)

A kutyák hadi alkalmazásának lehetőségei az első világháborút követően tovább bővültek. A két világháború közt Németországban például gázfigyelő szolgálatra is képeztek ki kutyákat. Manapság pedig a világ számos fegyveres testületénél akár kábítószerkeresőként vagy „határőrként” is foglalkoztatják őket.