A Nagy Háború

Király Iván honvéd tüzértiszt történetét bemutató sorozatunk 21. részében, a hosszú szabadságról visszatérő hősünk az alakulatát kereste, amit végül csak egy kisebb „odüsszeia” után talált meg. Megpróbáltam a bejárt és a naplóban részletesen megörökített útját rekonstruálni és ennek az eredményét bemutatni.

A 130 éve született Déry Ernő életútja 2/1. rész

Az Osztrák‒Magyar Monarchia haditengerészete iránt érdeklődők számára jól ismert az SMS Zenta tragikus sorsa. Egy korábbi posztban a blog olvasói is megismerkedhettek az 1914. augusztus 16-án elsüllyedt cirkáló történetével. Most a hadihajón szolgálatot teljesítő magyar tengerészek egyikének, vitéz Déry Ernőnek a nem mindennapi életútját szeretném bemutatni. Írásom első részében 1915-ig követem nyomon a Zentán tanúsított magatartásáért Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett tengerész pályáját.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 21. rész

Király Iván 1918 február végén négy hónapos tanulmányi szabadságot kapott. Ez idő alatt a 41. honvéd gyaloghadosztály kivonták a Piave-deltából és Vittorio Veneto környékén volt tartalékban, majd a Montellóval szemben állásban. Májusban a hosszú szabadságáról visszaérkező Király hadnagy szeretne alakulatához eljutni, de ez sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolnánk…

Az I. világháború folyamán a tüzérség csatadöntő szerepre tett szert. Talán ez volt az a fegyvernem, ami a legnagyobb minőségi és mennyiségi átalakuláson ment át a korszakban. Különösen igaz ez az éppen csak megalakult honvédtüzérségre. Ezt a fejlődést szeretném bemutatni a Király Iván naplójából megismert 41. honvéd tábori tüzérdandáron keresztül.

Az osztrák–magyar uralom Bosznia-Hercegovina modernizációjának korszaka volt, amelyben a megszálló csapatok egyes tábornokai kezdeményező szerepet játszottak. Ilyen volt a horvát származású Georg Babich (Gjuro, mai írásmóddal Đuro, vagy Djuro Babić) vezérőrnagy, aki a hercegovinai Trebinje városának katonai parancsnokaként és kerületi vezetőjeként nemcsak a közbiztonság és határvédelem megszilárdításában, hanem a közigazgatás és az infrastruktúra kiépítésében, megújításában is máig ható szerepet vállalt.

A bilećai osztrák‒magyar katonai temető 2/2. rész

A bosznia-hercegovinai Bileća, vagy ahogy akkoriban hívták, Bilek katonai temetőjében az első világháború alatt megszaporodtak a síremlékek. A 135 osztrák‒magyar háborús sírból 39-ben magyar katona nyugszik. A cseh népfelkelők egy emlékfalat is építettek hősi halottjaiknak. A sírkertbe orosz hadifoglyokat is temettek. A temetőt bemutató sorozatunk második részében az első világháború alatt keletkezett síremlékeket vesszük sorra.

A hadüzenet napja

A szarajevói merénylettől a világháború kitöréséig tartó időszak – a júliusi válság – egyik legfontosabb epizódja, amikor 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalosan hadat üzen Szerbiának. Ez az esemény nemzetközi jogi értelemben a háború kezdete, mivel ezáltal a két érintett állam között beállt a hadiállapot. A dualista birodalom ezzel eleget tett az 1907-es (II.) hágai békekonferencia 3. konvenciójába foglalt követelménynek. Ez előírta, hogy az ellenségeskedések nem kezdődhetnek meg előzetes és félreérthetetlen figyelmeztetés elküldése nélkül, ami történhet megindokolt hadüzenet vagy feltételes hadüzenetet tartalmazó ultimátum formájában…

A bilećai osztrák‒magyar katonai temető 2/1. rész

A bosznia-hercegovinai Bileća, vagy ahogy akkoriban hívták, Bilek neve fogalomnak számított az Osztrák‒Magyar Monarchia területén belül, de még azon kívül is. A montenegrói határon fekvő város és katonai temetője azonban nem csak az 1903-as „halálmars” áldozatai és itt álló emlékművük miatt érdekes a számunkra. Az osztrák‒magyar uralom négy évtizede alatt a temetőben több emlékmű és síremlék is épült, amelyek napjainkban is láthatók. A temetőt bemutató sorozatunk első részében az első világháború előtt keletkezetteket vesszük ezek közül sorra.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 20. rész

Az 1917-es esztendő végét és 1918 januárját a Piave deltájában élte meg hősünk. Itt szemtanúja és krónikása lett a hosszú karszti nélkülözés után a gazdag olasz síkságra rászabadult osztrák‒magyar hadsereg kezdeti esztelen tékozlásának. A terület Király Iván számára a vadászat lehetősége mellett veszélyeket is rejtett magában. A megélénkülő harcok mellett ilyennek számított a Piave ideiglenes gyaloghídján történő közlekedés is. A folyó torkolatvidékén töltött élményeiről írt beszámolója szintén megjelent később a Természet című folyóiratban.

A redipugliai alszakasz története 2/1.rész

1915. május 23-án az egykori szövetséges Olaszország hadat üzent az Osztrák‒Magyar Monarchiának, amely ekkor már két hadszíntéren harcolt. A hadüzenet után egy hónappal megkezdődött az első isonzói offenzíva, amely során az olasz csapatok heves tüzérségi és gyalogsági támadásokat indítottak meg a Doberdó-fennsík ellen is. Támadásaik egyik fő célpontja itt a jórészt magyar erőkből álló, s magyar vezetésű 2. hegyi dandár által védett, napjainkban a nagy osztrák‒magyar katonai gyűjtőtemetőjéről ismertté vált, s a kegyeleti turizmus által is látogatott Redipuglia település mellett kialakított védőszakasz volt.