A Nagy Háború

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 42. rész

1918. november 15-én hősünk hazafelé tartó tüzéregysége továbbindul Gráz felé, ahol a helyi katonai tanács el akarja kobozni a felszerelésüket. Végül megegyeznek, hogy csak a felét adják át, s kiválasztják a legrosszabb ágyút és a legkimerültebb lovakat a számukra. November 18-án elérik a várva várt magyar határt, s nemsokára kibontakoznak előttük Szentgotthárd tornyai, ahol az utazásuk és Király Iván története is véget ér.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 41. rész

Hősünk hazafelé tartó alakulata 1918. november 12-én továbbindul Sankt Gertraudból. Egy térképolvasási tévedés következtében Weißkirchennél letérnek Graz felé. Egy borzasztó hegyiút veszi kezdetét, s nincs lehetőségük visszafordulni. Útközben pedig már azt tervezgették, hogy Sopron vármegye határán hogyan vesznek hamarosan állást. Hóban, fagyban, óriási szenvedéssel jutnak fel az 551 helyett 1551 méter magas hágóra, lefelé pedig jégsarukat kell az ágyúk kerekeire szerelniük...

Ez a fiatal hadnagyot ábrázoló vizitkártya a hátuljára írt feljegyzés szerint 1878-ban készült, a ma Horvátországhoz tartozó Ógradiskán. A települést akkoriban a 18. században épült Száva-parti erőd képezte, a katonaság mellett minimális civil lakossággal. A boszniai okkupációban számos vállalkozó üzleti lehetőséget látott, többek közt Letzter Lázár fényképész, aki szegedi és temesvári műhelye mellett nyitott egy rövid életű „tábori stúdiót” is. Az itt készült felvételekhez külön német nyelvű hátlapot (verso) készíttetett, amely büszkén hirdette a bosznia-hercegovinai cs. kir. megszálló haderő mellett működő fényképészműhely szolgáltatásait (Feld-Atelier bei der k.k. Okkupations-Armee in Bosnien u. Herzogowina).

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 40. rész

Hősünk alakulata 1918. november 9‒11-én tovább folytatja az olasz frontról Ausztrián keresztül hazafelé tartó útját. A Wörthi-tó mellett elhaladva a táj szépségében gyönyörködnek. Király Iván több fotót készít ezen a szakaszon is. Klagenfurtba érnek, ahol a jugoszlávok támadását várták és azt hiszik, hogy a védelmükre érkeznek. A városban éjszaka tömegessé válik a szökés. A maradók folytatják tovább az utat és a háború utáni életüket tervezik...

Az új év elején, az előzőre visszatekintve, összegyűjtöttem, hogy miről is írtunk 2024-ben, s melyek voltak a legolvasottabb írásaink. Tavaly összesen 92 posztot publikáltunk, amelyeknek több mint fele, összesen 47 írás a napló- és visszaemlékezés sorozataink részeként jelent meg két állandó szerzőnk gondozásában. A további 45 cikken 15 szerző osztozott (közöttük két vendégszerző is). Melyek voltak ezek között a legnépszerűbbek és kik voltak a 14. évünk legtermékenyebb szerzői?

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 39. rész

Hősünk hazafelé tartó alakulata 1918. november 7-8-án Tarvisiótól Villachig jut. Ezen az útszakaszon is a nagyobb településeken a raktárak lakosság általi fosztogatásáról, alkoholmérgezést szenvedő katonák tömegéről, eldobált felszerelésről és az általános zűrzavarról számol be. A vidéki falvak szépsége viszont elbűvöli. Néhány fotót ezen a szakaszon is készít. Arnoldsteinben értesülnek a magyarországi hírekről, a forradalomról, az ország területére betört idegen csapatokról...

1914 karácsonyára a Szent István Társulat szeretetdobozt küldött a harctérre a fronton harcoló katonák számára. Ebbe a dobozban került Sík Sándor piarista tanár karácsonyi verse is egy képeslapon, aki tábori lelkészi szolgálatot is teljesített egy rövid ideig.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 38. rész

Hősünk tüzér alakulata 1918. november 6-án reggel továbbindul és Flitsch községen keresztül haladva Tarvisig jut. A Koritnica patak mellett futó, a Predil-hágón keresztülhaladó meredek út próbára teszi a menetoszlopokat. Mindenütt szétszórt hadianyag tömege hever. Szembe velük hazatérő olasz hadifoglyok jönnek. Útközben Király Iván több fotót is készít. Tarvis már olasz kézre került, de nagyobb veszélyt jelent a hazafelé tartó katonákra a polgári lakosság körében kitört forradalom...

Könyvtáramnak a Gutenberg galaxishoz tartozó (azaz nyomtatott könyvekből álló) része a legkülönbözőbb formátumú egyedekből áll: a néhány centiméteres minikönyvektől a hatalmas fóliánsokig terjed a skála. Közöttük 1988 ősze óta egy albán értelmező szótár rendelkezett a leglenyűgözőbb fizikai jellemzőkkel a maga tekintélyt parancsoló, 2200 oldalnál is nagyobb terjedelmével, valamint 2 kiló 74 dekát is kicsivel meghaladó tömegével. Amikor 2022-ben Szalay-Berzeviczy Attila megajándékozott engem akkor frissen megjelent, a Nagy Háború emlékezetét megörökítő fotóalbuma első kötetével, már látható volt, hogy az albán szótár elsőségét hamarosan komoly kihívás érheti. Ekkor azonban a trónkövetelő néhány dekával még alulmaradt a regnáló bajnokkal szemben. A már akkor beharangozott második kötetről viszont sejthető volt, hogy jócskán meghaladja majd az első világháború kronológiáját csupán 1914-15-ben követő fotóanyagot bemutató első rész terjedelmét. És mikor a vártnál kicsit később, 2024-ben végre megjelent és szerzője jóvoltából kézbe vehettem az 1916-18 történéseit tárgyaló zárókötetet, megtörtént a trónfosztás: az új első, bár még 600 oldalt sem számlál, hatalmas formátumának – no meg a súlyos papírnak – köszönhetően kereken nyolcvan dekával múlja felül elődjét.