Déry Ernő filmbe illő első világháborús hadiútja az írás első részében megismert, Zentáról történt megmenekülését és a montenegrói hadifogságból 1915-ben történt szökését követően sem nélkülözte az izgalmas fordulatokat. A háború további időszakában osztrák‒magyar tengeralattjárós tisztként szolgált, s a Földközi-tengeren több kalandos, de mindannyiszor szerencsés végkimenetelű bevetésen is részt vett…
1918. június 15-én kezdődött az Osztrák‒Magyar Monarchia Albrecht fedőnevű támadó hadművelete a Piavénál, amelyben a Montellónál hősünk ütege is részt vett. A harctéri jegyzetei és az ütegnapló alapján a háború után külön tanulmányban örökítette meg az izgalmas napok történetét. Az írás megtalálható a Hadtörténelmi Levéltárban.
A 2024-es esztendő több évforduló miatt is fontos év a számunkra. Idén 110 éve, hogy kitört az első világháború, s ebben az évben 120 éves a bileki halálmars áldozatainak az emlékműve. A történet és az emlékmű (újra) felfedezése, majd az obeliszk és a környezete megtisztítása a mi érdemünk. Az elmúlt években ez volt az elindítója, hogy fontos kutatási területünkké vált a bosznia-hercegovinai osztrák–magyar múlt megismerése is. Történeti és helyszíni kutatásainkról itt a blogon is rendszeresen beszámoltunk. Nyár végén egy szakmai, kegyeleti emlékutat is szerveztünk a térségbe, ami augusztus 30-án, az emlékmű felavatásának az évfordulóján Bilećán, ahogy ma hívják a települést, egy megemlékezéssel zárult.
1918 júniusának elején a Piavénál már minden a készülő offenzíváról szól. Hősünk szép leírást ad az állomáshelyéről, Capo di Sopráról és annak a kastélyáról, aminek a parkjában gyakran gyönyörködik a táj szépségében. Mint „mozdonyos tiszt” itt nyert elhelyezést, de amikor június 15-én megszólalnak az ágyúk, a kíváncsiság őt is kiviszi az ütegállásba...
Király Iván honvéd tüzértiszt történetét bemutató sorozatunk 21. részében, a hosszú szabadságról visszatérő hősünk az alakulatát kereste, amit végül csak egy kisebb „odüsszeia” után talált meg. Megpróbáltam a bejárt és a naplóban részletesen megörökített útját rekonstruálni és ennek az eredményét bemutatni.
Az Osztrák‒Magyar Monarchia haditengerészete iránt érdeklődők számára jól ismert az SMS Zenta tragikus sorsa. Egy korábbi posztban a blog olvasói is megismerkedhettek az 1914. augusztus 16-án elsüllyedt cirkáló történetével. Most a hadihajón szolgálatot teljesítő magyar tengerészek egyikének, vitéz Déry Ernőnek a nem mindennapi életútját szeretném bemutatni. Írásom első részében 1915-ig követem nyomon a Zentán tanúsított magatartásáért Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett tengerész pályáját.
Király Iván 1918 február végén négy hónapos tanulmányi szabadságot kapott. Ez idő alatt a 41. honvéd gyaloghadosztály kivonták a Piave-deltából és Vittorio Veneto környékén volt tartalékban, majd a Montellóval szemben állásban. Májusban a hosszú szabadságáról visszaérkező Király hadnagy szeretne alakulatához eljutni, de ez sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolnánk…
Az I. világháború folyamán a tüzérség csatadöntő szerepre tett szert. Talán ez volt az a fegyvernem, ami a legnagyobb minőségi és mennyiségi átalakuláson ment át a korszakban. Különösen igaz ez az éppen csak megalakult honvédtüzérségre. Ezt a fejlődést szeretném bemutatni a Király Iván naplójából megismert 41. honvéd tábori tüzérdandáron keresztül.
Az osztrák–magyar uralom Bosznia-Hercegovina modernizációjának korszaka volt, amelyben a megszálló csapatok egyes tábornokai kezdeményező szerepet játszottak. Ilyen volt a horvát származású Georg Babich (Gjuro, mai írásmóddal Đuro, vagy Djuro Babić) vezérőrnagy, aki a hercegovinai Trebinje városának katonai parancsnokaként és kerületi vezetőjeként nemcsak a közbiztonság és határvédelem megszilárdításában, hanem a közigazgatás és az infrastruktúra kiépítésében, megújításában is máig ható szerepet vállalt.
A bosznia-hercegovinai Bileća, vagy ahogy akkoriban hívták, Bilek katonai temetőjében az első világháború alatt megszaporodtak a síremlékek. A 135 osztrák‒magyar háborús sírból 39-ben magyar katona nyugszik. A cseh népfelkelők egy emlékfalat is építettek hősi halottjaiknak. A sírkertbe orosz hadifoglyokat is temettek. A temetőt bemutató sorozatunk második részében az első világháború alatt keletkezett síremlékeket vesszük sorra.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek