A Nagy Háború

Egy kutatást sohasem lehet lezárni. Sokszor úgy érezzük, hogy a megszerzett információk segítségével a lehetőségeinkhez képest teljes munkát végeztünk, mégis általában hiányérzetünk is marad. Az 1917. augusztus 11-én hősi halált halt fiatal huszárfőhadnagyról, Baló Benjaminról blogunkon 10 éve megjelent írásommal is így voltam Az cikk utolsó mondatainak egyike ez volt: „A csendben, a bozótos félhomályában arra gondoltam: itt ért véget egy fiatal élet a három év folyamatos frontszolgálat után. Galícia, Volhínia és Bukovina harcterei után egy fővárosi temető ma már elfeledett részében.” Legfőbb hiányérzetem az volt, hogy ennek így kell-e történnie? Az egykor hősiesen harcoló fiatal főhadnagy nem érdemelne-e ennél méltóbb nyughelyet?

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 35. rész

Hősünk tüzér alakulata 1918. november 1-jén alig tudja elfogyasztani a frissen elkészült paprikás csirkét, mert a nyomukban járó brit lovasságról érkeznek hírek. Fárasztó, részben gyalog megtett nap veszi kezdetét, amikor a Tagliamentóhoz érve a spilimbergói gázlónál az áradás miatt nem tudnak átkelni és délebbre kell egy hidat találniuk. A túloldalt szállás előkészítésre küldik előre Muci lován. Közben találkoznak egy sebesült magyar tüzért ápoló idős olasz házaspárral. Halálos fáradtság vesz erőt rajta és az egész csapaton, de így is az agyába villan, hogy mi lehet odahaza.

A 4. isonzói csata (1915. november 10. – december 14.) napjaiban nemcsak a súlyos harcok miatt szenvedtek a harcoló felek, hanem az időjárás is megkeserítette napjaikat. A Doberdó-fennsíkon a Monte San Michele magaslatain lévő és a San Martino del Carso község melletti védőállásokat több esetben víz borította a nagy esőzések miatt. Az átázott, átfázott katonáknak nem volt lehetőségük a megfelelő tisztálkodásra, ruhacserére, az olasz tüzérségi tűzcsapások miatt pedig igen nehéz volt az élelmezésük. A még kezdetleges védővonalak, fedezékek és kavernák, a nem megfelelő ruházat semmilyen védelmet nem nyújtott a novemberi időjárás egészségromboló hatásai ellen.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 34. rész

1918. október 31-én a visszavonuló hősünk alakulata azzal szembesül, hogy a fegyverszünet egyelőre csak szóbeszéd és nem a valóság. Annál inkább azok az öreg urak, akik a visszavonulás során érintett falvakban magyarul beszélnek és még Kossuth szakállt is viselnek. Víz nélküli folyómedreken átkelő, szálláshelyeket kereső tüzérek, az utóvédek tragikus története s furcsa találkozások a mai részben.

Könyvbemutató Hegedős Károly harctéri emlékiratairól

2024. november 21-én 16 órakor mutattuk be a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen legújabb kötetünket, a Nagy Háború Könyvek sorozatunk 5. darabját. Tudatosan választottuk ezt a helyszínt, hisz az emlékirat szerzője innen vonult be katonának, majd ide tért vissza, amikor véget ért az első világháború. Beszámoló következik az Egy műegyetemista Nagy Háborúban. Hegedős Károly harctéri emlékei című kötetünk bemutatójáról.

Egy népfelkelő hadnagy visszaemlékezése a przemyśli harcokra – 4. rész

Barsi Nándor tudósításának utolsó részéből képet kapunk a Lemberg-környéki harcokat követő visszavonulásról és Przemyśl első ostromáról. Ez a rész a kézirat legnagyobb mértékben cenzúrázott szakasza, éppen ezért ez szolgáltatja a legtöbb új információt. Az I. számú erődért folytatott súlyos harcok mellett olvashatjuk Kapitány Gyula vezérkari századosnak a védőkhöz intézett buzdító beszédét és a kortárs sajtót ért kritikákat is. A történetet a Váci Hírlapban 110 éve, 1914. november 15-én megjelent rész alapján idézzük fel. Dőlt félkövérrel szedve jelöljük az eredeti szövegből kihagyott részeket.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 33. rész

Hősünk ütege tüzelőállást akar foglalni Sacilétől északkeletre egy ház mellett, amikor az a hír kap lábra, hogy már a városban van az ellenség és a tüzérség is vágtában hagyja el a területet. Nekik sem kell több, ők is összepakolnak és besorolnak a visszavonuló menetoszlopba. Újra megjelennek a háromfedelű ellenséges bombázók, amelyek végigszórják az utakat. A kaotikus viszonyok közepette Muci nevű lova sem akar engedelmeskedni. Nem tudják, hogy hol fognak megállni, meddig vonulnak vissza. Ők már leginkább haza mennének, a fenyegetett ország védelmére. Közben a fegyverszünetről érkeznek hírek...

Egy népfelkelő hadnagy visszaemlékezése a przemyśli harcokra – 3. rész

A sorozat most következő részében Barsi Nándor számos súlyos eseményről számol be. Az előző, csendesebb napok után a harcok intenzívebbé válnak, az élet pedig szokatlanul múlandó arcát mutatja. Groteszk módon tűnik fel előttünk, hogy amíg a kulikówi pánik leírása nem kerülhetett a Váci Hírlap hasábjaira, addig a lakossággal szemben elkövetett atrocitásokat nem kellett kivágni a szövegből. A történetet a Váci Hírlapban 110 éve, 1914. november 11-én megjelent rész alapján idézzük fel. Dőlt félkövérrel szedve jelöljük az eredeti szövegből kihagyott részeket.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 32. rész

1918. október 30-án folytatódik hősünk alakulatának a piavei visszavonulása. Sacile elérése a cél, majd a Livenza hídján átkelve a folyó keleti oldalán kell állást foglalniuk. Menetük félelmetes és kegyetlen élménnyé válik. Égő falvak között, robbanásoktól, olasz géppuskák zajától, légitámadásoktól kísérve törnek kelet felé. A lemaradókra hadifogság vár, a visszavonulók pedig a repülők „passziójának” vannak kitéve. A lezuhanó gép pilótája sem számíthat azonban kegyelemre...

Egy népfelkelő hadnagy visszaemlékezése a przemyśli harcokra – 2. rész

A sorozat bevezető részében megismert Barsi Nándor hadnagyot alakulatával, a munkácsi 11. honvéd gyalogezreddel együtt 1914 augusztusának utolsó napjaiban Lemberg térségébe vezénylik, hogy ott bekapcsolódjon a várostól északra dúló harcokba. A hátországi szolgálatra szánt népfelkelők most először kerülnek szembe az ellenséggel. Elsőként egy orosz hadifogoly képében, de hamarosan a tűzkeresztségen is átesnek. A történetet a Váci Hírlapban 110 éve, 1914. november 8-án megjelent rész alapján idézzük fel. Dőlt félkövérrel szedve jelöljük az eredeti szövegből kihagyott részeket.