A Nagy Háború

Az első világháború alatt már törvénycikk szabályozta a „hazáért küzdő hősök emlékének megörökítését”, az 1920-as évek elejétől pedig rendszeressé váltak az elesett bajtársak emlékét ápoló és a Nagy Háborúban helytálló katona hősi kultuszát építő kezdeményezések. Így volt ez Miskolcon is, 1922-től évente megrendezték a 10-es honvéd ezrednapot. A bajtársi összetartozás mellett az események másik alappillére a vesztes országra kényszerített béke és a jövő kérdése volt.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 10. rész

1915 júliusának közepén Forster kapitány első háborús szabadságára megy, ahol megtapasztalja a hátország valóságát. Ezt követően szinte kedve támad visszatérni huszárjai körébe, ahol egy darabig búcsút mondanak a szép lovaséletnek és ismét dekungokba bújnak, Brody környékén. Az újabb felderítőszolgálatok során Forster százados egy balszerencsés ugratás következtében megsérül és a trénnél időzik. Közben Wodiáner főhadnagy a 2. századdal lovasrohamot hajt végre, amint azt a huszárokhoz illik. Meg is sebesül, ki is tüntetik….

Könyvismertető

A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. Az Oszmán Birodalomtól birtokba vett tartomány az elkövetkező évtizedekben óriási fejlődésen esett át, aminek szerves részét képezték a polgári és katonai célú építkezések. Utóbbiak történetéről, és ma is fellelhető emlékeiről szól Manuel Martinović 2022-ben megjelent kötete.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 9. rész

1915 nyarán Galíciában a nyolcas huszárok ismét mozgóháborúba kerülnek, felderítő lovasságként tevékenykedve csapnak össze a visszavonuló kozákokkal. Az üldözés során több találkozóharcot vívnak, veszteségeket is szenvednek. Véletlenszerűen találkoznak Vilmos császárral és sikeresen óvják meg a fogságba eséstől az óvatlanul előre hatoló vezérkari főnököt és törzsét is.

Apuska levelei a harctérről

Egy emlékművel kapcsolatos kutatás során fedeztem fel egy képet és ismertem meg amatőr készítőjének a nevét. Akkor még ez a név nem mondott semmit. Némi kutatómunka után viszont egy rendkívüli embert, katonát, a gyermekeit és családját nagyon szerető „Apuskát” ismerhettem meg benne. Dr. Szemenyei Kornél harctérről gyermekeinek írt levelei közül kettő megjelent Az Én Ujságom című korabeli gyermeklapban is.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 8. rész

1915. április elején a nyolcas huszárokat bizony leszállítják a lovakról, hiszen a háború jellege alapjaiban változott meg. Be kell bújniuk a lövészárokba, először csak gyakorlatképpen, később már gyalogsági feladatokat is kapnak. Ráadásul ez még a Kárpátokban történik, ahol a szokatlan körülmények mellett az időjárás is megnehezíti az életüket. 1915. május 9-én aztán a 31. gyaloghadosztállyal együtt újra vonatra szállnak kapitány Forster huszárjai, hogy részt vegyenek egységük támadásában, amely során a gorlicei áttörést követően visszavonuló cári orosz hadsereg alakulatait üldözik.

A közel-keleti térség első világháborús harcait dr. Kemény Gyula és Somogyi Lajos élethű és sokszor húsba vágó leírásokkal örökítették meg. Ezekben a naplókban számos utalást találunk az ellenséges oldal, a jórészt brit irányítás alatt harcoló antanterőkre. Viszont csakis „jórészt”, mert angol/francia/olasz gyarmati, brit domíniumi, francia, és többek között olasz katonák is felbukkantak közöttük. Az olaszok szerepe szimbolikus maradt, és ez a poszt azt is magyarázza, hogy az összes antanterő közül miért ők az egyedüliek, akik kimaradtak az antant első betlehemi karácsonyi szentmiséjéről.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 7. rész

1914–1915 fordulóján a 8-as huszárok továbbra is a háború hétköznapjait élik, de a tétlenséget – amit részben a télies időjárás is okoz – nehezen viselik, hiszen a lovasságnak a mozgás a lételeme. Békés körülmények között telik az első harctéri karácsonyuk is. Ebben az időszakban a 31. hadosztály gyalogezredei sem vesznek részt komoly harcokban. Fordul a helyzet február végén, amikor a hadosztályt újra a Kárpátokba szállítják.

1996 januárjában adományozás útján került gyűjteményünkbe az alább bemutatott katonafüzet. Egykori tulajdonosáról így jóformán csak annyit tudunk, amennyit a könyvecske az alább idézett részen kívül elárul róla: mindösszesen annyit, hogy 1919. szeptember 12-én a dél-olasz Leccében szignálta Az élet a lövészárokban című költeményét. A füzetecske leglényegesebb bejegyzése a háborús karácsonyokra vonatkozik. Ezt közöljük az alábbiakban.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 6. rész

A nyolcas huszárok hadosztályukkal ismét visszavonulnak az orosz nyomás elől a Kárpátokig, ahonnan ezúttal vasúton dobják át őket a front másik veszélyeztetett szakaszára, Lengyelországba. Közben – mivel számottevő veszteségük nincs – a pótlásokkal egészen tekintélyes lesz létszámuk. A vasúti szállítás alatt Katowice pályaudvarának méretét és forgalmát is megcsodálhatják. A hadosztály német alárendeltségbe kerül, gyalogezredei komoly harcokban vesznek részt, a hadosztálylovasság – feladatából adódóan – inkább csak a kényelmetlen oldalával találkozik a háborúnak, nem a veszélyessel.