A Nagy Háború

Erdély „ezeréves” határán a Keleti-Kárpátokban, 1916. augusztus végétől másfél éven át folyt a küzdelem a betörő román, majd az orosz csapatokkal. A határvonalat alkotó Tarhavas-hegyről a Tatrosba futó Tarhavas-patak völgyében száz esztendővel ezelőtt történt eseményeket idézzük fel. – Bánkuti Ákos írása következik, aki budakeszi szervezetével évek óta a helyszínen is igyekszik ápolni az ott elesett magyar katonák emlékét.

Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 7. rész

Hősünk az állandóan mulatozó vad bosnyákok között sem érzi jól magát. Kap ugyan egy magyar társat, de a műszaki osztagban teljesített szolgálatot nem ismerik el frontszolgálatnak, ezért nem lehet zászlós, amit pedig már nagyon szeretne. A szegedi 46-osok kikerültek közben az állásba, de már ez sem számít, mielőbb vissza akar kerülni közéjük.

Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 6. rész

Négy hónapi frontszolgálat után hősünk már a zászlósi kinevezésére vár, de egyelőre a szakaszvezetői sem jelent meg. Előléptetés helyett 1917. március 12-én a cseh műszaki alakulattól a bosnyák 4. gyalogezred építő osztagához helyezik át, ahol újabb érdekes kalandok várnak rá…

A reformáció 400. évfordulója a Nagy Háborúban

A magyarországi evangélikus és református egyházak 1917-ben emlékeztek meg a reformáció kezdetének 400. évfordulójáról. Az első világháború mindennapi megpróbáltatásai közben ezt nem volt könnyű megszervezni. Az egyházi gyűléseken mégis többször foglalkoztak a protestáns felekezetű katonák lelki gondozásával, és törekedtek az evangélikus és református egyházak közös részvételével történő egységes megemlékezésekre. Törteli Lajos lelkész pedig sokat tett azért, hogy a katonák ne csak a jubileum alkalmából jussanak hozzá a vallásos tartalmú könyvekhez.

Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 5. rész

A műszaki tanfolyam keretében 1917. március 7-én hősünket egy másik építőosztaghoz vezénylik. A többségében csehekből álló császári–királyi 6/14-es népfelkelő munkásosztagban rajta kívül csak egy magyar szolgál. Kostanjevicától délkeletre magyar honvéd ezredek részére építenek kavernákat. Az építési területet azonban belátják az olaszok, és egyes emberekre is ágyúval vadásznak, többek között Kókay Lászlóra is…

Néhány héttel a sikeresen végrehajtott caporettói áttörés után, 1917 novemberében, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója (I.) IV. Károly látogatást tett az Isonzó mentén, amelynek során ellátogatott a Doberdó-fennsíkra és a Monte San Gabrielére is….

A caporettói áttörés olasz bejelentése

A csaták után mindig a győztesek kürtölik elsőnek világgá a sikerüket, a vesztesek pedig próbálják elhallgatni, majd megmagyarázni a kudarcukat, a szégyenüket. Így történt ez a 12. isonzói csata, vagy caporettói áttörés elnevezéssel elhíresült eseménysor esetében is.

Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 4. rész

1917. február végén - március elején hősünk már alig várja, hogy leteljen a hat hetes műszaki tanfolyam. Az állásépítés untatja, a tájban és a körülötte zajló események megfigyelésében leli örömét, amit szerencsére aprólékosan meg is örökít naplójában…

Egy szakaszvezető naplójából

A Nagy Háborúban részt vevő katonák naplója a kutató számára mindig „gyöngyszem”. Ezek segítségével személyesebbé, sokkal átélhetőbbé válnak a száraz katonai jelentések. Különösen igaz ez, ha a napló írója ráadásul a kutató szülőhelyéről származik. A Duna menti Adonyból a császári és királyi székesfehérvári 69. gyalogezredbe bevonult Pletser Nándor kis naplójába néhány verset is lejegyzett. Ezekből adok közre most néhányat.

Előrenyomulás a Monte San Gabrielétől az Isonzóig

1917 őszén a Monte San Gabrielén harcoló magyar ezredek a gránát szaggatta magaslatot „poklok poklaként” emlegették. Az alábbiakban a caporettói áttörést követő napok történetét mutatom be a hegyen küzdő magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred harcain keresztül.