Egy szakaszvezető naplójából
A Nagy Háborúban részt vevő katonák naplója a kutató számára mindig „gyöngyszem”. Ezek segítségével személyesebbé, sokkal átélhetőbbé válnak a száraz katonai jelentések. Különösen igaz ez, ha a napló írója ráadásul a kutató szülőhelyéről származik. A Duna menti Adonyból a császári és királyi székesfehérvári 69. gyalogezredbe bevonult Pletser Nándor kis naplójába néhány verset is lejegyzett. Ezekből adok közre most néhányat.
Pletser Nándor a Fejér megyei Adonyban született, 1895. január 11-én. Apja földműves volt, de Nándor 1913 júniusában mint kőműves kapta meg a tanoncbizonyítványát. Még csak húsz éves, amikor 1915 nyarán bevonul a székesfehérvári 69-es „közösök” budai úti laktanyájába.
Pletser Nándor katonai azonosító jegye
Rövid kiképzés után 1915 augusztusában a XIII. menetzászlóalj soraiban indult az orosz frontra. A menetzászlóaljjal augusztus 14-én töltötték fel a nagy veszteséget szenvedett tábori ezredet. Ez a Dobrotwor település mögötti Rekliniec faluban történt.
Pletser Nándor a XIII. menetzászlóalj soraiban piros karikával jelölve
A besorolás előtt, már a frontról küldte haza a fenti fényképet a szintén fronton harcoló testvére feleségének („ángyinak”), Pletser Ferencnének.
A fotó hátoldala
1917 augusztusában már szakaszvezető, és az Isonzó fronton harcoló 69/III. zászlóalj telefonistája. Mivel az olaszoknak a zászlóaljtól északra sikerült áttörni a védelmi vonalat, a 69/III. zászlóalj kénytelen volt állásait kiüríteni, és a Monte San Gabriele lábánál húzódó zagorjei vonalat kellett megszállnia. Itt nem voltak állások, csak rögtönzött fedezékek. Pletser Nándor augusztus 22-én, a 11. isonzói csatában gránátrobbanástól súlyosan megsebesült. Bal karja, egyik szeme, combja sérült. Először a Laibachban működő magyar királyi 1. honvéd tartalék kórházban ápolták. A kezdeti kezelések után több magyarországi kórházat megjárt.
Pletser Nándor (X-szel jelölve) és katonatársai az egyik kórházban
Felépülése után, 1918 tavaszán újra a frontra került, és az összeomláskor jutott haza falujába. Pletser Nándor megbecsült tagja volt Adony közösségének. Kiváló kőműves volt, a saját házát is ő építette 1923-ban. 1980. augusztus 10-én halt meg, és az adonyi Nagytemetőben temették el.
A háború alatt vezetett kis noteszében sok mindent megörökített, most az abban olvasható versekből „szemezgettem”.
A napló oldala az Isonzónál, a Monte Santón írt verssel
Monte Santo
Monte Santo összedőlt kolostoránál fújdogál a szellő,
Olasz határ felől jön egy vészes felhő.
Szurony erdők sokasága se szeri se száma,
Ágyuk, bombavetők és más gyilkoló szerek borzalmas dobolása.
Istenem segítsd meg a magyar bakákat!
Kihullott vérük felkiált az égre,
Hogy mikor lesz már e rettenetes borzalmaknak vége.
Istenem szánd meg Magyarország népét,
Add rá áldásodat és küldd el már egyszer a várva várt békét!
Kietlen ország sziklás hegyei,
Te nyelted el magyar bakák számtalan ezreit.
Átkozott légy Isonzó front örökre,
Míg egy magyar bakának kell harcolni éretted.
Mert nincs megfizetve, nem érsz annyi bért,
Mint kihullott tömérdek drága magyar vér.
Monte Santo tetején süvít a golyó és a szél,
Monte Sabotino túlsó oldalán a Nap nyugalomra tér.
Pletser Nándor, Monte Santo 1917 VIII 2-án.
Pletser Ferenc hadijelvénye és kitüntetései
A nagy Raport
Díszes strázsa, angyal strázsa áll a mennyek kapujában,
Lehet század, lehet ezred, lelkek jönnek, lelkek mennek.
Nincsen olyan nagy kaszárnya, mint az Úr Isten országa,
Arany terem trónja fényes, azon ül Ő-felsége.
S a katonák mindenütt, nagy raportra ide jönnek,
Generális vagy közbaka, király vagy a császár maga.
Itt az mindegy, nem kutatják, hosszú sorban áll a hapták.
S az Úr isten kérdi sorra: mint vezette földi sorsa?
Mit tett, és mint jött idáig? Ki volt vitéz itt kiválik.
Császár, király, generális, mellükön sok ordomális.
Mind elmondja miért jött, mit tett, hallgat az Úr, keze intett.
Csönd lett nyomban, szólott azután: egyikőtök sem élt mihasznán.
Jutalmatok megkapjátok, hír sugara ragyog rátok.
De te fiam, és ti többen, kik jöttetek összetörten
Kiknek mellén nincsen érdem, mit tettetek, felelj, kérdem…
Magyar bakák állnak sorban, fejét ágyú elsodorta az egyiknek
A másiknak mellén szuronyrózsák nyílnak, golyó verte esztet keresztül,
Verekedett ez veszettül, ameddig bírta,
Szúrta, vágta…, ott maradt a keze lába.
Csonkán, bénán állnak szépen, könny ragyog az Úr szemében.
Mit feleltek, nem hallottam! Mihály! Szólt az Isten nyomban,
Eredj! Állj a strázsa élre, állíts posztot ki az égre,
S a feljövő hős bakákat díszben várja angyal század.
Generál mars zengjen nékik, amerre mennek véges végig,
S harsonával hirdessék a magyar baka dicsőségét.
