Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 40. rész
A Stern Kuppe rohamosok által történt visszafoglalása a nagy siker mellett nagy veszteségekkel járó küzdelmet hozott, amelynek a részleteit utólag örökítette meg hősünk. Az elégtelen élelmezés és ruházat, s a leváltás elmaradása miatt a szegedi 46-osok hangulata is nagyon rossz lett, s a fegyelem bomlani kezdett. 1918. október 30-án értesülnek a Piave melletti olasz sikerekről és hogy az ő frontszakaszukon is megkezdődött a visszavonulás, s éjjel ők is indulni fognak…
1918. október 26-án hősünk kétségbeejtő helyzetbe kerül: az olasz támadás beszorítja őket a kavernába. Az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejében, de még egy kétségbeesett támadásra vezeti sturmosait, beleszaladva a 46. rohamszázad épp zajló ellentámadásába. A nagy veszteségekkel járó sikeres harcokat követő három napban valamivel nyugalmasabb időszak következik, s megkapják az újságokat is a hazai hírekkel, ami nem javítja a háború iránti lelkesedésüket…
2018. szeptember 20-án nyílt kamarakiállítás az Egri Érseki Palota Turisztikai Látogatóközpontban, amely az Egri Érseki Líceumi Nyomda Nagy Háború idején megjelent háborúval kapcsolatos kiadványaiból nyújt válogatást. A füzetek, újságok, könyvek az Egri Főegyházmegyei Könyvtár állományából és segítségével kerültek a vitrinekbe. A kiállítást blogunk állandó szerzője, dr. Bartók Béla az egri Eszterházy Egyetem oktatója kezdeményezte és dr. Verók Attila egyetemi docens, az egri egyetem Kulturális Örökség és Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője nyitotta meg. Ebből az alkalomból és a téma iránt érdeklődő, valamint az Egerbe látogató olvasóink számára közöljük a tárlat ismertetőjét.
1918. október 25–26-án is heves harcok folynak a Monte Solarolón, különösen a Stern Kuppére betört olaszokkal közvetlenül érintkező 4. század területén. A debreceni 39-eseket is állásba rendelik a súlyos veszteségeket szenvedő szegediek megerősítésére. A hősünk sturmosaival szemben álló alpinik kemény ellenfélnek bizonyulnak, akik éjszaka sem félnek támadni…
A magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred katonái 1918. november 6-án nem mulatságba készültek, amikor a parancsnokuk, Barna Béla ezredes délután 4 órakor kiadott ezredeligazításában a fenti mondatot megfogalmazta. Hosszú útra indultak ekkor a honvédek: hazafelé a tiroli hegyek között. Mi történt az előző napokban és hogyan zajlott az alakulat hazatérése? Az ezred fennmaradt levéltári iratai segítségével erre igyekszem választ adni. Az iratok töredékessége miatt nem kaphatunk teljes választ, csak részinformációkat. 
1918. október 24-én délelőtt a nagy ködöt kihasználva újra betörnek az olaszok a szegedi 46-osok állásaiba. Egy gyors ellentámadással sikerül kiverni őket, s kiderül, hogy alpini egységek állnak velük szemben. Balra a karánsebesi 43-asok állásába is betörnek az olaszok, és délre elfoglalják az egész Stern Kuppét. Kritikussá kezd válni a helyzet…
„Némelyek mindenkor hazaárulónak fogják tartani Lindert, mások pedig, majd esetleg a Nobel-díj világbékejutalmára fogják ajánlani.” (Juhász Nagy Sándor)
1918. október 24-én, kereken egy évvel a
1918. október 17. és 22. között Kókay „fogott” deszkaanyagból saját barakkot építtet magának a Monte Solarolón. Felderítik az általa tervezett vállalkozás helyszínét, ahol a béketárgyalásokról értesülve s a harctéri szolgálatot megunva, már az sem lenne ellenére, ha az olaszok elfognák. A fegyvernyugvás helyett azonban újra megélénkül az olasz tüzérségi tevékenység, ami áldozatokat követel, s nem sok jót sejtet...
Legutóbbi kommentek