A Nagy Háború

A száz évvel ezelőtt vívott első világháború ugyan köztudomásúlag bővelkedett tragikus epizódokban, ám ezek közül is különösen szívbemarkoló annak a sok ezer osztrák–magyar hadifogolynak a keserves vándorlása, akiket szerb fogva tartóik hajtottak végig Dél-Szerbián, Macedónián és Albánián 1915 őszén, míg el nem érték az Adriai-tenger partját. Tény, hogy ugyanezt az utat járták meg a túlerőben lévő ellenség elől visszavonuló és menekülésre kényszerített szerb haderő katonái és sok szerb civil is, ám az ő szenvedéseiket méltánytalan lenne összevetni a náluk sokkal rosszabb körülmények között kínlódó hadifoglyokéval. A halálmenet egykori magyar résztvevőinek korabeli feljegyzései között különleges helyet foglal el az az eredeti napló, amely Szakraida István hadnagy 1914 és 1916 közötti élményeit rögzíti.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 2. rész

1914 júliusának végén a mozgósítást, majd a hadüzenetet követő sorozatos intézkedések teljesen felbolygatják az addig békés bosznia-hercegovinai kisváros, Bilek és az ott állomásozó osztrák–magyar alakulatok életét. A megbízhatatlan szerbeket összegyűjtik, a törököket felfegyverzik. A közeli határ túloldaláról, Montenegró felől is vészjósló hírek érkeznek. Hősünk a tiszti kaszinó bankettjén azon tűnődik, hogy a 6. hegyidandár különböző nemzetiségekből létrehozott zászlóaljai a harcokban hogyan fogják majd megállni a helyüket. Két zászlóalj a Szerbia elleni támadásra indul, akiktől sírva búcsúznak…

Nikola Pašić 1878-tól vett részt a szerb politikában és 1924-ig volt annak meghatározó személyisége. 1912-től 1918-ig Szerbia külügyminisztere és miniszterelnöke, aki később a béketárgyalásokon az új Szerb–Horvát–Szlovén Királyság küldöttségét vezeti. Ő írja alá a békeszerződést és ő lesz a délszláv állam miniszterelnöke.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 1. rész

Új naplósorozatot indítunk útjára, amelynek a szerzőjét, dr. Kemény Gyulát már ismerhetik régebbi olvasóink. A közreadásra kerülő írás időrendben az első a katonaorvosunktól ránk maradt naplókból, de talán a háború legkegyetlenebb arcát mutatja az összes közül. A sorozat indítása előtt röviden bemutatjuk a naplóírót és az írásmű történetét. Az első rész Kemény doktor állomáshelye, a bosznia–hercegovinai Bilek városka és a montenegrói határ melletti osztrák–magyar helyőrség 1914. július 25-ei részleges mozgósítás hírére felbolyduló életét mutatja be. A naplóírót és katonatársait a hírek hatására – a korabeli Európa lakóinak többségéhez hasonlóan – határtalan lelkesedés és végtelen optimizmus jellemzi…

„Hefty Frigyes tábori pilótánkat, aki légigyőzelmeivel szerzett hírnevet, a Piave frontszakaszon a Nervesa hidak felett egy ellenséges raj légiharcban égve lelőtte. Hefty 5000 méter magasban kiugrott ejtőernyővel s könnyebb sérülésekkel simán leszállt. Hőfer s. k.” A cs. és kir. hadsereg főhadiszállás hivatalos jelentése 1918. augusztus 22-én készült. Az olasz fronton történt szerencsés menekülés a magyar repüléstörténet fontos epizódja, amelyet 40 évvel később az Egyesült Államokban élő Hefty Frigyes olyan szemléletesen és részletesen írt le, hogy az ma is élvezetes olvasmány.

Képek az asztalfiókból 10.

A Ludovika Akadémián az uralkodó születésnapján került sor a frissen végzett tisztek avatására. Ferenc József idején ez augusztus 18-át, míg IV. Károly esetében augusztus 17-ét jelentette. Az asztalfiókunkból most az 1917. évi avatás néhány fotója került elő a korabeli sajtó beszámolójával együtt. Írásunkban röviden a tisztképző történetét is áttekintjük.

Fotó az Úz völgyéből

1917. augusztus 9-én a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred két bakája, Bodó Gyula és Oláh Károly honvédek a csíki határhegyekben figyelőszolgálatot teljesítettek, amikor váratlan vendég lépett be az állásukba. Először fel sem ismerték a magas rangú látogatót…

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 26.

Visszaemlékezésünk utolsó fejezetében a tisztiszolgák mindennapjait ismerhetjük meg. A 80 tisztre jutó 20 szolgának számtalan feladatot kellett ellátnia, így a munkát megosztották egymás között. Betekintést kapunk az őrség személyzetébe is, a naplót végül a fogoly tisztek névsora zárja le, amelyben László József akkurátusan rögzítette minden társának illetőségét és civil foglalkozását is.

Képek az asztalfiókból 9.

Az asztalfiókunkból előkerült fotó szomorú aktualitással is bír: 1917-ben augusztus 10-én halt hősi halált a képen megörökített tarhavasi sírokban nyugvó két katonatiszt, Páll Lajos főhadnagy és Heinrich Róbert hadnagy.

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 25.

Az orosz „büfecsik” által felszolgált, leginkább a káposzta ilyen-olyan variációit tartalmazó, nem túl ízletes étkezések egy idő múlva rendkívül unalmassá válnak a hadifogoly tisztek számára. Szinte mindegyikük az otthoni ízekre, a feleség főztjére vágyik. Így elhatározzák, hogy saját konyhát alakítanak ki, és ezentúl maguknak fognak főzni – pontosabban, a szolgáik közül választanak szakácsokat, akiknek biztosítaniuk kell a változatos, és lehetőleg magyaros menüket…