Képek az asztalfiókból 9.
Az asztalfiókunkból előkerült fotó szomorú aktualitással is bír: 1917-ben augusztus 10-én halt hősi halált a képen megörökített tarhavasi sírokban nyugvó két katonatiszt, Páll Lajos főhadnagy és Heinrich Róbert hadnagy.
A fotón egy tábori lelkészt láthatunk két síremlék mellett. A feliratokból kiderül, hogy azokat az 1917. augusztus 10-én hősi halált halt, 19. népfelkelő gyalogezred IV. zászlóaljában szolgáló Páll Lajos főhadnagy illetve a 29. népfelkelő gyalogezredbeli Heinrich Róbert hadnagy emlékére emelték. A hátoldali feliratból kiderül az is, hogy a felvétel Tarhavaspatakán készült 1917. szeptember 17-én.
A feliratokban említett két alakulat a 17. népfelkelő gyalogezreddel kiegészülve alkotta a 16. népfelkelő gyalogdandárt, ami a 10. lovas- és a 7. gyaloghadosztállyal együtt a Lipoščak-csoport [[Anton Lipoščak gyalogsági tábornok (1863–1924) parancsnoksága alatt álló kb. hadtest erejű csoport]] alárendeltségében harcolt. A csoport a Gyimesbükktől keletre és északra futó hegygerinceken volt állásban. A front ezen részén ekkor már csak kis intenzitással folyt a harc, de azért még nem volt teljesen veszélytelen az itteni lét. A két tiszt haláláról így ír a 19-esek ezredtörténete:
„[...] Emellett állandóan folyt a járőrözés. Felderítették az orosz tábori őrsöket. Augusztus elejéig aránylag elég nyugodtan teltek a napok. Akkor vették észre, hogy az ellenségnél nagyobb mozgás észlelhető. Fritz alezredes elhatározta, hogy felderítteti a mozgolódás okát. Egy századnyi felderítő különítménynek kellett volna az oroszokon rajtaütni. A különítmény parancsnokául Páll főhadnagy jelentkezett önként, szakaszparancsnokokul Gyulay hadnagy, Honig hadnagy, a 29-es népfelkelő gyalogezredből Heinrich hadnagy és még két tiszt jelentkezett. A támadás augusztus 11-én hajnalra volt kitűzve. Egy nappal előbb az állások mögött, egy kisebb tisztáson tábori miséhez gyülekeztek, nem is hederítettek arra, hogy orosz repülő jár a fejünk felett, hiszen ez mindennap előfordult. Mielőtt a mise megkezdődött volna, egy ágyúlövedék süvített el a fejünk felett. Páll főhadnagy a legénységhez szaladt s harsány hangon kiáltotta: maradjon mindenki nyugodtan, mert nem tudnak idelőni. Ebben a pillanatban egyszerre jött 6-os lövés-sorozat. Páll főhadnagy elbukott, de többen abban a feltevésben voltak, hogy a közeledő lövedék elől igyekezett menedéket keresni. Sajnos, nem ez volt az ok, egy gránát bal mellkasát találta, s azonnali hősi halálát okozta. A gránát továbbfolytatta útját s földet érve robbant s a szerterepülő szilánkoktól Heinrich Róbert 29. népfelkelő ezredbeli hadnagy is halálos sebet kapott, s azonnal meghalt. Még egy tiszt sebesült meg fején, aki azonban meggyógyult. A földön mintegy 150 ember ülve várta a mise kezdetét, közülük senkinek sem történt baja.
E veszteség dacára a felderítő különítményhez az egész század önként jelentkezett s csak hosszas alkudozások után tudták az öregebbekkel és családapákkal megértetni, hogy olyan fiatalok kellenek, akiknek Páll főhadnagy szavai szerint »nincs veszteni valójuk«. 1917. augusztus 10-e volt e szomorú nap, mely őt is áldozatul kívánta. Nem vigasztalta az embereket az sem, hogy a temetése kezdetétől egy órán át a hadtest minden ágyúja lőtte az orosz állásokat.”
A temetési menet
Páll főhadnagy alig két éve fejezte be a Ludovikát, 1915 augusztusában avatták hadnaggyá. A sziszeki 27. honvéd gyalogezredhez került, de már 1915 decemberében beosztották a 19/IV. népfelkelő zászlóaljhoz, ahol haláláig szolgált. Kitüntetései: 3. o. Vaskorona-rend (posztumusz), 3. o. Katonai Érdemkereszt, Ezüst és Bronz Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt.
nagysolymosi Páll Lajos főhadnagy gyászjelentése
Heinrich Róbertről még kevesebbet lehet tudni. Valószínűleg egyéves önkéntesként került a szatmári 12. honvéd gyalogezredbe, ahol tartalékos hadnagy lett, majd valamikor 1916 vagy 1917 folyamán beosztották a 29-es népfelkelőkhöz. Kitüntetései: 3. o. Katonai Érdemkereszt (posztumusz), Bronz Katonai Érdemérem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt.
A két síremlék egyébként még ma is áll (bár a két tiszt már valószínűleg nem itt nyugszik, Páll Lajost egészen biztosan hazaszállították Tordára 1917 novemberében), ahogy az a Nagy Háború Blog egy korábbi cikkéből kiderült.
