A Nagy Háború

magyar

Nagyvárad era una delle importanti città militari della Monarchia Austro-Ungarica all’inizio del Novecento. Numerosi suoi edifici ricordano ancora quel periodo. Durante la prima guerra mondiale nella città funzionavano diversi ospedali militari. I defunti furono sepolti nel cimitero Rulikowski. Tra di essi c’erano soldati austro-ungarici provenienti dal Litorale austriaco e molti soldati italiani diventati prigionieri di guerra. Con tale mio saggio oltre a presentare i più significativi edifici della città costruiti durante la Monarchia presento i dati di questi caduti in base a un registro ritrovato in loco.

italiano

Nagyvárad az Osztrák–Magyar Monarchia jelentős katonavárosa volt a 20. század elején. Számos épülete ma is erre az időszakra emlékeztet. Az első világháború idején a városban több katonai kórház is működött. Az itt elhunytakat a Rulikowski temetőben helyezték végső nyugalomra. Közöttük találhatók a ma Olaszországhoz tartozó Osztrák Tengermellékről származó osztrák–magyar katonák és jelentős számban a hadifogságba esett olasz katonák is. Írásomban a város monarchiakorabeli jelentősebb emlékeinek a bemutatása mellett ezeknek a hősi halottaknak az adatait adom közre egy helyben fellelt nyilvántartás alapján.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 14. rész

Minden kezdet nehéz: a nagy ambíciókkal a frontra kerülő hadapródjelölteknek nemcsak a mostoha körülményekkel, hanem a nem túl barátságos – ráadásul többnyire nem is magyar – bajtársakkal is „meg kell küzdeniük”. Károlynak Görzben ideiglenesen a Dreher-villában, majd egy átalakított üvegházból készült legénységi körletben kell felütnie a tanyáját. Az emlékiratíró – tapasztalt mérnökként – immár évtizedek múlva értékeli, írja és rajzolja le a lövészárok-rendszer kialakulásának menetét és működését.

A különböző honvédezredeknél, majd a Székely Hadosztályban teljesített szolgálatával ismertté vált Gombos Zoltán az osztrák–magyar kiegyezés évében, 1867. augusztus 3-án látta meg a napvilágot. A hivatalos iratokban születési helyéül Zentát jelölték meg, valójában Csantavéren tartották keresztvíz alá, hiszen a faluhoz közel eső, 2864-es házszámú Gombos-birtokon született.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 13. rész

A barátok, ismerősök lassan mind a frontra kerültek: Károly is megtudja, hogy egy bajtársával együtt áthelyezik őket a temesvári tábori tarackos ezredhez. Elkezdődik a számtalan hasznos és haszontalan felszerelés beszerzése, emellett hősünk – életében először – naplót is vásárol. A búcsúzkodás ideje is eljött: Károlyt egy szerencsemalac-amulett is óvni fogja a harcok során. Rövid temesvári tartózkodás és több napos vonatozás után feltűnik a megpróbáltatások újabb színhelye: az olasz harctér.

Egy vasutas század emlékirata

Jónéhány évvel ezelőtt egy tanítványomtól ajándékba kaptam egy bekeretezett szöveget. Gépelt írás és aláírások egy megsárgult papíron. Számos katona kézjegye, akik arra tettek fogadalmat, hogy a háború után együtt ünneplik a szilvesztert 1920. december 31-én Kelenföldön. Mindannyian a császári királyi vasúti ezred 7. századának tagjai voltak és éppen Szerbiában töltötték szolgálati idejüket 1916 szeptemberében, amikor a nagy elhatározásra jutottak…

Képeslap-kincsek 3.

A Nagy Háború során számos osztrák–magyar és német állampolgárságú civil került pusztán attól nehéz helyzetbe, hogy a hadüzenet pillanatában ellenséges ország területén élt munka, tanulás, ösztöndíj vagy bármi hasonló miatt. Mások csak rövid időre látogattak el külföldre, szabadságukat töltötték ott, amikor a szó szoros értelmében egy pillanat alatt forró lett a lábuk alatt a talaj. Amennyiben magyar internáltakról esik szó, mindig kikötünk Kuncz Aladár Fekete kolostoránál és a francia internálás körülményeinél. Ma kézbe vett képeslapunk ezzel szemben Angliába, pontosabban Londonba kalauzol minket, ahol szintén sok magyar lakott és többen járták meg az internálás kálváriáját.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 12. rész

Károly és társai végre már katonai feladatot is kapnak: először az Aradra vezényelt tüzéreket kell kísérniük. Folgariába is visznek katonákat, de a megismert körülmények némi csalódást jelentenek számukra, nem így képzelték az olasz frontot, bár visszatérve a környezetük nagyra értékeli a „harcteret járt” hadapródjelölteket. Telik-múlik az idő és egyre több baráttól kell búcsúznia, akik a frontra készülnek, hamarosan neki is indulnia kell…

Doberdó védőinek pihenője és karácsonya

1915 nyarától a Doberdó-fennsík védelmét a temesvári VII. hadtest látta el. Az alakulat kötelékébe tartozott császári és királyi 17. és magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztályok ezredeinek hadkiegészítése a királyi Magyarország területéről történt. A nyár óta hősiesen harcoló katonák 1915. december közepén hosszabb pihenőre vonulhattak hadseregtartalékba a fennsíktól keletre található településekre, hogy itt viszonylagos nyugalomban töltsék az adventi időszak fennmaradt részét és a szeretet ünnepét…

Ernst Kutzer háborús képeslapjai – 1. rész

A pompás és szellemes karácsonyi képeslapok küldésének divatja már bőven létezett a Nagy Háborút megelőző évtizedekben is. A békességhez, otthonhoz, családhoz kötődő ünnep azonban új kihívások elé állította 1914-től a képeslap-kiadókat és a hadvezetést is. Az egymás utáni epekedést, hazagondolást jelző-sugalló hagyományos levlapok mellett születtek míves és ötletes grafikai megoldások is, nem utolsó sorban a harctér közelében, a hadbahívott, bevonult művészek közt. Ezek közül idén a magyar területen kevésbé ismert Ernst Kutzer képeslapjainak társaságában ünnepelünk.