Ernst Kutzer háborús képeslapjai – 2. rész
Ünnepi alkalmakra képeslapot küldeni már a háborút megelőzően is igen nagy divat volt. A karácsonyi, újévi, húsvéti stb. lapok jellegzetes (sokszor sablonos) motívumkészlettel rendelkeztek, amit a háború sajátos tartalommal és grafikai elemekkel aktualizált. Ernst Kutzer osztrák festő és grafikus karácsonyi lapjai után ma a húsvéti témájú üdvözlőlapjait mutatjuk be.
Úgy tűnik, hogy 1900-ra szokássá vált a húsvéti üdvözlőlapok küldözgetése a hozzátartozóknak, a barátoknak és ismerősöknek. Bár 1898-ban még csak alkalmanként menesztettek húsvéti képeslapokat, a következő években világszerte a szám erősen megnőtt. Az előlapra nyomtatott „Boldog húsvéti ünnepeket”, illetve „Húsvéti üdvözlet” feliratok alá pedig – így képzelték el a kiadók – csupán oda kellett kanyarítani a nevet, esetleg a keltezést. Ugyanis a posta kezdetben csak a cím felírását engedélyezte a hátoldalon, a jobb felső sarokba ragasztott bélyegen kívül, ami azt eredményezte, hogy bármiféle kézzel írt személyes üzenet, felirat a képes oldalon, az előlap szabadon maradó részén vagy a képbe lógva jelent meg, ami rontotta a képeslap esztétikai összhatását. A posta Németországban és Ausztriában ezért 1905-ben a hátoldalon a cím feltüntetését a lap felére szorította vissza és a másik felét vonallal leválasztva a személyes üzeneteknek hagyta szabadon; 1906-ban a római VI. postakongresszuson nemzetközileg ezt a praktikus felosztást fogadták el. (1908. évi XLV. törvénycikk a Rómában 1906. évi május hó 26-án kötött „Egyetemes postaszerződés” beczikkelyezéséről)
Képes levelezőlap hátoldala, 1906 előtt
Képes levelezőlap hátoldala, 1906 után
A húsvétot általában a képeslapok úgy ünnepelték, mint a természet ébredését a „téli álomból”. Ezt a szemléletet erősítette a kisgyermekek, bárányok, csibék és tojás, tavaszi táj és virágok, különösen a barka – sokszor együttes, egymást erősítő – idilli ábrázolása. A képeslapkészítők, művészek leleményes, sokszor meseszerű, de közérthető megoldások tömkelegét vonultatták fel a lapokon, az állatszereplőket gyakran antropomorfizálták, teljesen emberszerű ruházattal, viselkedéssel jelenítették meg őket. A kompozíciók fantáziagazdagsága mai szemmel nézve elképesztő, a finom, légies, pasztellszínű művektől a harsány színekben tobzódókig minden fajtával találkozhatunk. A fiatal lányokra és a gyerekekre a tiszta, felhőtlen boldogság és a remény megtestesítőjeként tekintettek, gyakran fehér vagy ünneplő ruhában jelenítették meg őket, kezükben barkával, virágcsokorral. A húsvéti nyuszit, mint a megújulás, a bőség és a termékenység szimbólumát előszeretettel ábrázolták festett hímestojásokkal, sőt, még virágkerekű tojáshéj-hintóban is utazhattak, készséges igavonóként húzhatták a tojást szállító ibolyás szekeret vagy épp ők képezték a fonott kosárban, szalagcsokorral a nyakukban a színes tojásokkal, virággal ékesített ünnepi ajándékot. De vannak világiasabb felfogású húsvéti „kívánók” is: nem ritka a tojásból előbukkanó fiatal lány, gyermekek, sőt a virágcsokorral szalutálva előbukkanó ulánusok sem. A húsvéti tojás és vele a jókívánság szállítása, célba juttatása is ezerféleképpen történhetett a lapokon a csónaktól a vesszőből font puttonyon és a talicskán át a korban divatos hőlégballonig, közreműködhettek benne törpék, manók, tündérek és angyalok is. A vallásos húsvéti képeslapokon megtalálható motívumok: Jézus Krisztus feltámadása a sírból, Krisztus, a jó pásztor és az Isten Báránya (Agnus Dei) természetesen szintén megjelennek az ünnepet a hitélet részeként felhasználó képeslapokon, sokszor csupán egy kereszt és barka, vagy virág formájában.
A kártyákat legtöbbször kromolitográfiai eljárással (színes kőnyomással) vagy szitanyomással készítették. A német kiadók és nyomdák a húsvéti képeslapok előállításában vezető szerepet játszottak az első világháború előtt, termékeik a világ minden tájára eljutottak, erősen befolyásolva a húsvéti ünnepkör kanonizált ábrázolását.
Már – igaz, elvétve – a Nagy Háború előttről is találkozhatunk katonai témához illeszkedő húsvéti képeslappal. Az egyiken a mezőn felállított ágyúból Nyúl úr lövi ki a színes tojásokat a hatalmas durranástól rémületében hanyatt eső Nyúl asszonyság felé, s a hatást fokozandó a kilőtt, repülő tojás-golyóbisból épp bújik kifelé a kiscsibe. A másik lapon dzsidás-zászlókkal felszerelt, kakasokon ülő nyulak sorfala előtt egy piros és egy kék egyenruhás nyúl készül karddal párbajozni, szintén kakason ülve. A harmadikon egy merész német katona virágcsokorral a kezében nyuszin ülve ugratja át a törpék által görgetett tojást. Amikor még az őrség volt a legnagyobb kihívás a katonai szolgálatban, a tojáshéjból vagy hagyományos fa őrházból gyakran bukkant elő barkával tisztelgő nyúl vagy puskával „rektírozó” csibe.
Miben változott ez a húsvéti jókívánságos képeslap-világ a világháború alatt?
Művésztől, kiadótól-nyomdától függött, mennyire „engedték be” a háborús világot a motívumkincsbe. Volt, ahol csupán a barkára, virágcsokorra, tojásra, harangra hurkolt nemzetiszínű szalagcsokor jelezte a hazafias hozzáállást, esetleg kis zászlócskák, egy-egy odavetett kitüntetés, katonasapka; másutt a báránykák csengője függött nemzeti színű szalagon; egyebütt a tojásokat színezték a szövetségesek zászlószíneit követve. A világháború idején a húsvét emberi alakjait, a gyerekeket sok esetben egyenruhás katonák váltották fel, továbbá a húsvéti nyúl és a csibe is gyakran katonaruhában, legalábbis katonasapkát húzva és fegyvert ragadva jelent meg. „…húsvéti tojás lett mindenből, aminek kapcsolata van a háborúval: Joffre, Grey és Nikolajevics nagyherceg, a léghajó és a tengeralattjáró, az ellenség minden tarka fajtája husvéti tojás lett a gyermekek számára” – ezeket a rendhagyó húsvéti alkotásokat az Érdekes Ujság 1915-ben fényképeken be is mutatta. Friedrich Kaskeline cseh grafikus (1863-1930) képeslapján éppenséggel repülőgépről dobatta a szalagos díszű tojást a lent várakozó szövetségesek közé. „Na ilyen furcsa képet sem láttam még: nyuszit repülőgépen, amint húsvéti tojást szállít. Biztosan azért is repül, mert a rendőrök elől akar talán elmenekülni az idén tilos festett tojásokkal” – kommentálta 1916-ban a szerkesztői üzenetekben a küldött képeslapot a Magyarország újságírója. Egy ismeretlen grafikus képeslapján a húsvéti üdvözlet nyulak által vontatott ponton-csónakot szállító szekéren, a tetején utász-csibékkel érkezett. Német területen a fotóképeslapok sorozatain a szerelmesek, családosok a szokottnál is jobban epekedtek egymás után, ezért a sablonos jókívánság verses óhajjá bővült: vajha már együtt tölthetnék az ünnepet, s ne hazulról kellene üdvözletet küldeni a harctérre. A frontkatona viszont Isten védelmében bízva üzent az otthonlevőknek: „Örömmel és vígsággal telt szívünk a húsvéti harang hallatán, E nehéz időkben Istennek mondunk bensőséges köszönetet”.
Természetesen a blog révén már megismert Rudolf Kristen (1889–1946) osztrák karikaturista-tanár, a cs. és kir. 4. Hoch- und Deutschmeister-gyalogezred képes krónikása is megemlékezett a húsvétról: egyik lapján pl. a feltört húsvéti tojásokból kitüntetést vagy szabadságoslevelet húz elő a baka, a másikon a szó szerint piros tojáshéjjal a fenekén egyetlen és első csillagját vizsgálgatja a kézitükörben; harmadikon a csukaszürke sapkát viselő kakas „Gyülekező – Futólépés!” ordítással rendeli a tojásból épp kikelt csibéket a háta mögött már katonasapkában felsorakozók mellé.
Rudolf Kristen egyik húsvéti lapja
Úgy hinnénk, hogy karácsonyi lapjaihoz hasonlóan Ernst Kutzer (Česka Lipa, 1880. június 10. – Bécs, 1965. március 19.) festő, grafikus, könyvillusztrátor húsvéti képeslapjaival is viszonylag gyakran találkozhatunk, azonban csalódnunk kell, igen ritkán bukkannak fel gyűjteményekben, árverési oldalakon. Így kivételesen saját gyűjteményi anyagunkra sem támaszkodhattunk e bejegyzés megírásakor.
Kutzer valószínűleg még civilként alkotta meg első világháborús húsvéti lapját, jótékony céllal a szokásos Vöröskereszt és hadsegélyező hivatalok által kiadott lapsorozat 52-2 számú darabjaként. 1915-ben egyéves önkéntesként osztrák népfelkelőként vonult be. Ezen a kiválóan megkomponált képeslapon szinte még béke honol: valamelyik közparkban, talán Bécsben kisebb csoportok állnak hirdetményt olvasva. Ezt böngészi a konflis bakján a kocsis, a bérkocsi mellett csoportosuló népes família, jobbra tőlük a kislányával, feleségével újsághírbe mélyedő katonatiszt. Hogy mi lehet a figyelemreméltó tudósítás, azt a kép közepén felénk rohanó rikkancs által lengetett újságlapról tudjuk meg, amelyen az „Extra-Ausgabe! 1 000 000 Fröhliche OsterGrüße!” („Külön-kiadás! Egymillió húsvéti üdvözlet”) felirat olvasható. A konflis mögött a gázlámpa, a fák, egy templom tornya, talán a Votivkirche tűnik fel.
(Forrás: Darabanth)
A következő, Kutzer által készített lapon egy domb tetején, a fa tövében zöld füvön üldögélő szakállas osztrák–magyar gyalogos előtt kis fehér nyúl jelenik meg, ő maga is terepszínű ruházatban, szalutálva, bal kezében talán fehér hóvirággal, hátán a szokásos hímestojásos puttonnyal. A dombon még itt is felfedezhető a hó nyoma, a „FROHE OSTERN” feliratú szalag felett; a megrendelésre és jótékony célra készült féllapos Kutzer-rajzon a művész szignója a jobb alsó sarokban található.
(Forrás: Profila)
Kutzer szinte védjegynek tekinthető angyalkája két húsvéti lapon is feltűnik előttünk. Az egyiken a már nyíló virágok között nekünk háttal hasaló, virágot szedő menetfelszereléses katona találja magát szembe egy gyermekméretű őrangyallal, aki kezében számtalan virággal érkezik a domb háta mögül; körötte húsvéti nyulak tűnnek fel a tavasz hírnökeiként. A szignó itt a képmező jobb-középső szélén található.
(Forrás: Darabanth)
A másik lapon ovális, tojásdad alakú keretbe foglalt békés, napsütéses tájkép hegyes-dombos, tavaszi zöld vidéket, dús lombú fát és a völgyben megbúvó piros tetős házakat, templomot ábrázol. Ennek a keretnek az aljában, egyben egy barna földhányáson ül a szokásos, csukaszürkébe öltözött, pipázó katona – vélhetőleg a művész maga –, aki elmélyülten olvassa a baljában tartott levelet. Jobb vállára támaszkodik az angyalka, aki viszont egyenesen tekint a képeslap nézőjére. A kereten kívül a földhányás két oldalán: „Frohe Ostern!” felirat, a művész szignója a jobb alsó sarokban látható. A kiadás éve nem ismert.
(Forrás: Profila)
A következő lap 1917-ből származik, a „Fröhliche Ostergrüsse” címet viseli: még havas a Kutzert folyamatosan lenyűgöző táj, amelyben a hegyek között egy magaslaton magányosan üldögélő madarat köszönt felemelt kézzel a menetfelszerelésben ott álló osztrák–magyar gyalogos, sapkáján a szokásos hadijellel.
(Forrás: Darabanth)
Kutzer következő művének, amely az „OSTERGRÜSSE!” feliratot viseli, a főszereplője eléggé szokatlan módon a Béke tojásából kikelő angyal. Havas mezőből zöldbe váltó terepen jelenik meg, a háttérben sötétzöld fákkal, és egy német, illetve egy osztrák-magyar gyalogos nézi ámulva, ahogy egy ragyogó, gyönyörű alak jelenik meg és magasodik föléjük – a béke angyala (Friedensengel). A szignó a bal alsó sarokban, a képmezőn kívül található. A lap több, mint ritka.
(Forrás: Babos Krisztina)
A következő Kutzer-lap(terv) egy kicsiny domb tetején hátával nyírfatörzsnek támaszkodó, lehajtott fejű katonát ábrázol. A fatörzs tetején egy madáretető, lejjebb a még kopár, lehajló faágakon egy tátott csőrű madár énekel: még a természet is szomorkodik. Balra a magányos katona mögött fehér nyuszi bukkan fel. Ez már nem húsvéti örömöt és várakozást, sokkal inkább rezignált belenyugvást sugalló kompozíció: a beállítás arról árulkodik, hogy valószínűleg a háború vége felé, 1917-ben vagy 1918-ban készülhetett. A képmező alatt balra közvetlenül a művész szignója látható, középen a „FRÖHLICHE OSTERN” felirat kapott helyet.
(Forrás: zvab.com)
Békés húsvéti hangulatot áraszt az a szecessziós elemeket használó képeslap, amelyen a virágos domboldalon, a még kopár bokor tövében ülő fiatal pár tekint le a mélyen a völgyben alattuk kanyargó folyóra, a túlparton fekvő településre, a távolban kéklő hegyláncra. Az égen madárraj száll, s csak az összebújó pár katonaruhás férfialakja utal a háborúra. Bal kezét széles ívben kitárva fogadja be a látványt, s jobbjával oly szorosan öleli magához a lányt, hogy belőle csak szőke haja, kivillanó fehér ingválla és piros rokolyája látszik. Kutzer szignója a kép bal alsó sarkában bújik meg, kivételesen datáltan. 1918-as lapján ez a katona – és a művész is – lélekben már otthon van, távol a borzalmaktól a hazai hegyeket járja kedvesével. A „FRÖHLICHE OSTERN” feliratot külön képmező foglalja magába, két oldalon egy egy virágindával.
(Forrás: Profila)
A Pesti Hirlap már 1916-ban így látta az ünnepi ajándékozás helyzetét: „Habár a festett húsvéti tojások forgalomba hozatalát meg is tiltották, azért a húsvétról való megemlékezésnek ezer más módja, miként minden évben, az idén is, bőségesen kínál értékes és kevésbbé értékes darabokat. Egy kis séta a kirakatok előtt mindenkit meggyőzhet erről; az emberek nem jönnek zavarba és amikor egy ősi kedves szokás fentartásáról van szó, akkor még a világháború sem akadály. A tyúktojások átengedték a teret a fából, kemény papirosból és porcellánból készült tojásoknak. Rendkívüli változatait lehet látni ezeknek az utánzatoknak és természetesen a csukaszürke és a tábori zöld szin az uralkodó. Ez a háborúval függ össze, a mütojások birodalmában a katonai egyenruhák szine képviseli a hadiállapotot. Egészen kedvesek azok a nagyobbfajta húsvéti tojások, amiket nemzeti színű szalaggal és a szövetségesek színeivel kötnek át és amikben belül a népszerű hadvezérek, a király, Vilmos császár, a bolgár cár és a török szultán kis fényképeivel díszített cukorkák vannak. Újdonságok azok a tojások, amik mellett kivont kardú huszárok, vagy szuronyos bakák — persze cukorból — tartanak őrséget. Igen megnyugtató látvány ez és a baj csak az, hogy ezek a húsvéti emléktárgyak meglehetősen drágák és bizony csak azoknak telik rá pénzük, akiknek kedvezett a háborús konjunktúra. Akiknek vékonyabb az erszényük, azok nyilván húsvéti képeslevelezölapokkal érik be, amik szinten eléggé kedvesek és ugyancsak a háboru motívumait alkalmazzák. Kár az, hogy a budapesti kirakatokban sok az osztrák gyártmányú húsvéti képeslap, amiknek közjogi botlásai nem egyszer sértik az ilyenek iránt érzékeny szemeket.”
S fejezzük be sétánkat egy térben és időben orientáló vándorkiállítással, ami immár több 10 éve járja a világot: több mint 3000 lap 42 különböző országból. Amstetten nevét általában a blog olvasói Ferenc Ferdinánd kapcsán ismerik, ám most nem a kastély, hanem a tartományi idősek ápolási otthona (Landespflegeheim) játszotta a főszerepet. Az otthon lakói számára a vezető, Franz Salzmann (Aschbach-Markt, Bezirk Amstetten) 1998-ban terápiának találta ki, hogy rendezzék a régi húsvéti képeslapokat, a folyóírást olvasgatva, motívumok szerint, bélyegek és bélyegzés alapján. Ez a „felismerősdi” nagyon jó eredményeket hozott pl. az Alzheimer-kóros betegeknél, akik hosszabb megtekintés után fel tudták idézni maguknak a húsvéti időszakot. Az országtól függően az otthonlakókat más-más motívumkincs érdekelte leginkább: Cipruson és Görögországban pl. a vallási témájúak, Luxemburgban és Hollandiában a tréfás nyuszikártyák voltak a legnyerőbbek. A kiállítási helytől függően évente 300-1500 húsvéti kártya látható, legalább egy húsvéti kártyával minden évben 1898-tól a mai napig. Eddig 16 különböző európai városban állították már ki az anyagot. Reméljük, egyszer hasonló minőségű és mennyiségű szemlére módunk lesz a Hadtörténeti Múzeumban is a világháborús húsvéti képeslapok tekintetében.
Irodalom:
- Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. Miskolc, 1994. (Újabb kiadása: A magyar képeslap története - Látóképek, csókküldemények, ünnepi üdvözletek. Budapest, 2020.)
- Egri János (szerk.): Húsvét régi képeslapokon. Budapest, 1987.
- Życie codzienne żołnierza piechoty Austro-Węgier
- www.kutzerbilder.at
- www.gschichtlmuseum.at
