Ernst Kutzer háborús képeslapjai – 1. rész

A pompás és szellemes karácsonyi képeslapok küldésének divatja már bőven létezett a Nagy Háborút megelőző évtizedekben is. A békességhez, otthonhoz, családhoz kötődő ünnep azonban új kihívások elé állította 1914-től a képeslap-kiadókat és a hadvezetést is. Az egymás utáni epekedést, hazagondolást jelző-sugalló hagyományos levlapok mellett születtek míves és ötletes grafikai megoldások is, nem utolsó sorban a harctér közelében, a hadbahívott, bevonult művészek közt. Ezek közül idén a magyar területen kevésbé ismert Ernst Kutzer képeslapjainak társaságában ünnepelünk.

Ernst Kutzer (Česka Lipa, 1880. június 10. – Bécs, 1965. március 19.) festő, grafikus, könyvillusztrátor ugyan Csehországban látta meg a napvilágot, de 1899-től egész művészi karrierje és életműve Bécshez és Ausztriához kötötte, osztrák állampolgárként élte le egész életét – ő magát csehországi születésű németnek: Deutschbőhm-nek vallotta. Szerencsés és sikeres pálya jutott neki osztályrészül. Jó kedélyű, kiegyensúlyozott, jó humorú ember lévén gyorsan szót értett bárkivel, fantáziája pedig kiapadhatatlannak bizonyult. Ha a nevét német földön említjük, valószínűleg a klasszikus német gyermek- és ifjúsági könyvek illusztrátoraként fogják ismerni: összesen több mint 450 könyv és több száz újság-, folyóirat-illusztráció került ki a keze alól. Másik szívesen és magas szinten művelt szakterülete a hazafias, nemzetismeretet szolgáló képeslap- és képecske-készítés volt: élete során hihetetlen mennyiségű lapot, ismert sorozatot „termelt”. Ezek közül a Franz Schubert-dalok, Goethe Faustja, a Nibelungok, Richard Wagner operái, Schiller költeményei mellett a vallás jegyében, a Haza dicsőségére készített képeslap-sorok mellett a témánkhoz közelebb álló 1806–1815 közti hadieseményeket tárgyaló „Die Eiserne Zeit – Die Freiheitskriege” váltak a legismertebbé, de népszerűsített levelezőlapokon osztrák hazafias dalokat és költeményeket is. Elkötelezetten, jótékony képeslap-sorozat készítésével támogatta a Verein Südmark-ot, a Monarchián, elsősorban az osztrák korona alá eső területeken belül szórványban élő német közösségek fenntartására és támogatására megalakult egyesületet, akárcsak a Német Iskolaszövetséget (Deutsche Schulverein) és az annak kebelében megalakult Észak-Morvaországi Német Szövetséget (Bund der Deutschen in Nordmähren).

Az internetes aukciós és eladási oldalak a fenti lapok bőséges kínálatával árasztják el a Kutzer-rajongókat, azonban szinte egyáltalán, vagy csak nagyon elvétve találunk tőle első világháborúval összefüggő képeslapot, életrajzi információként is legfeljebb annyit, hogy hadifestő volt. Pedig a világháború kitörésekor a már komoly egzisztenciával és ismertséggel rendelkező Kutzer az első pillanattól fogva művészként, hazafiként is reagált az eseményekre: lerajzolta az emlékezetes 1914. augusztus 4-i német birodalmi gyűlést, amely a hadbalépésről döntött. Ezt még civilként tette, majd 1915-től a háború végéig hadifestőként szolgált: egyéves önkéntesként vonult be a császári és királyi II. hadsereg főhadiszállására beosztva. 1916. július 27-én Medgyaszay István festőnk hadapródként állította ki számára a lembergi kiállítás 106. sz. belépőjét. Számunkra azért is érdekes Kutzer személye, mert ő tervezte az 1916-os lembergi hadikiállítás plakátját és annak képeslap-változatát is, a tárlat megvalósításában is részt vett. Természetesen műveivel bemutatkozott a margitszigeti hadikiállításon is.

A II. hadsereg szállásmester-osztagának térparancsnoksága 1916. szeptember 25-én osztrák már népfelkelő hadnagynak (Ldst. Leutnant) és hadifestőnek (Kriegsmaler) titulálja a nevére kiállított igazolványban. Ilyen minőségében készített naptár(terve)t, rajzolt, illetve festett tájat, elesett katonát, letett lőfegyvert, élet- és tájképeket, bajtársairól katonaportrékat és számtalan – köztük húsvéti és karácsonyi témájú – képeslapot tervezett, ezek egy jó része meg is jelent.

Az első világháború idején a cs. és kir. II. hadsereg 1914. augusztus 20-ig Szerbiában támogatta az osztrák–magyar balkáni erőket, bár a bevetési tervek szerint azonnal Oroszország elleni harcra szánták. Ezt követően a háború végéig a keleti fronton tevékenykedett, az orosz fegyverszünet után is ott maradt, és 1918 májusában cs. és kir. Keleti Hadseregnek (k. u. k. Ostarmee) nevezték át. Az 1918. március 3-én megkötött breszt-litovszki békéig Eduard von Böhm-Ermolli lovassági tábornok – 1916. május 1-jétől vezérezredes – irányítása alatt állt, csupán májustól vette át Alfred Krauß gyalogsági tábornok a főparancsnokságot.

Az 1915 folyamán a Kárpátok előterében, Galíciában harcoló II. hadsereghez csatlakozó Kutzer számára meghatározó élményt jelentett a rengeteg hó, a gyönyörű, érintetlen táj. Úgy tűnik, eleinte kevés megbízást kapott, kedvére rajzolhatott, festhetett, és élt is ezzel a lehetőséggel. 1916–17 folyamán azonban parancsot kapott jótékony célú karácsonyi üdvözlőlap készítésére, amelyet szokott könnyedségével több változatban is elkészített, ki is nyomtatták, forgalomba is került – hogy hány példányban és hány darabos sorozatban, azt nem tudjuk.

A „sorozat” egyes darabjaira a HM Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében figyeltünk fel, így leginkább ezek segítségével igyekszünk e jellegzetes darabokat bemutatni.

Míg mások a karácsonyfát, fenyőágat használták fel a fronton töltött ünnep érzékeltetésére, addig Kutzer a gyermek-karácsony kellékeit: az angyalokat és a Mikulást jelenítette meg rajzain és általuk vitte el a karácsonyt a harctérre, a lövészárkokba. Egyik karácsonyi üdvözlőlapján valószínűleg önmagát örökítette meg katonaruhában merengve, bal vállánál a puskacsővel, vállán egy angyalkával. Szignó a bal alsó sarokban. –

 (Forrás: darabanth.com)

Az általunk kézbevett lapok közül az elsőn a szürke ég alatti végtelen és kietlen hómezőt csupán a vékony, kanyargó lövészárok sötét vonala szakítja meg, s némi növényzet, pár fűszál látszik ki a hó alól. A fonott falú lövészárok előterében, a kép közepén szakállas osztrák–magyar katona támaszkodik a mellvédre, kezével a hóban is puskáját tartva; a fegyver mellé mosolygó, két nagy szárnyú kisangyal kucorodott egy hókupacra, egyszerre óvva és társul szegődve az őrszemhez. A lövészárokban hátrább őrködő, abba szinte belesimuló katona észre sem veszi őt. A lap előlapi felirata: „WEIHNACHTEN IM FELDE 1916 K U K 2 ARMEE”. Szignó a jobb alsó sarokban.

 (Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 3.760Em/KL)

A következő lapon hatalmas málhával, súlyos menetfelszereléssel és a vállára akasztott puskával masírozás közben megállt, bal kezével göcsörtös botra támaszkodó, jobb kezét a megfagyástól karmantyúval védő, pipázó, bajszos osztrák–magyar gyalogos hajol egy „VIKTORIA UND TABAK” feliratú láda fölé, amelyet három különböző korú angyalka kínál neki. A két kisebbnek még glóriája sincs, a legapróbbnak pici a szárnya, de az ajándékot már átadná; a középső is még ujját a szájában felejtve csodálkozik rá az emberre; a legnagyobb viszont földig érő ruhában, kezét összekulcsolva bizalommal tekint a katonára, aki kis, hó borította fenyőfa mellett áll. A lap előlapi felirata: „WEIHNACHTEN IM FELDE 1916 K U K 2 ARMEE”. Szignó balra, a kis fenyőfa alatt.

 (Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 3.759Em/KL)

Egy másik lapon csillagos az éjszaka, a hóval borított tájban fehér törzsű nyírfa-csoport mellett kis, fakereszttel jelölt sírdombnál fejét lehajtva, hajadonfőtt, sapkáját kezében tartó, puskájára támaszkodó katona áll. Ismét a hatalmas szárnyú kisangyal az, aki határozott mozdulattal apró, díszítetlen fenyőfát helyez a sírra; a belőle sugárzó fényben fürdik a sírhalom, válik meghitté a megemlékezés. A lap előlapi felirata: „WEIHNACHTEN 1916”. Szignó a jobb alsó sarokban. – Ennek a lapnak létezik – sajnos, nem a gyűjteményünkben! – magyar változata is „KARÁCSONYI ÜDVÖZLET” előlapi felirattal.

 (Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 3.761Em/KL)

A negyedik képeslap segítségével a lövészárok belsejébe kukkantunk be. A vesszőfonatos oldalfallal ellátott árok alja is hóval telt meg, fellépőjén szalmabotosban, havas katonaruhában, előregörnyedve, hóra fektetett lőfegyverét fogva előre tekintő őrszem áll. Hozzá alkonyatkor, a szürke felhőkön átszűrődő napfényben, a lövészárokban lépkedve három apró angyal is érkezik. Az egyik a katona mellett lábujjhegyen ágaskodva próbálja felhívni magára a figyelmét, kis szürke dobozt kínál neki; a másik egy nagyobb piros ládikával a kezében nevetve várakozik; a harmadik a vesszőfonatnak támaszkodva, kukucskálva-mosolyogva várja a katona reakcióját. A lap előlapi felirata: „WEIHNACHTEN 1916 K U K II ARMEE”. Szignó a bal alsó sarokban.

 (Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 3.757Em/KL)

Amikor pedig a piros ládikák célba érnek, a vesszőfonásos, deszkaszálakkal megerősített lövészárok mélyén a két fegyvertárs, a német és az osztrák–magyar gyalogos a földbeásott kis fenyőfa mellett jól megrakott csomagjaikat kibontva együtt ünnepel, a német a hazulról érkezett levelet olvassa a bajuszos, pipázó osztrák–magyarnak, aki mosolyogva hallgatja a bajtársat. És bár hideg, havas a lövészárok, alkonyodik, a szürke felhőkön átszűrődő napfényben a lövészárok szélére telepedve mégis három angyalka énekel lelkesen karácsonyi dalokat a szeretteiktől távol ünneplő katonáknak. A lap előlapi felirata: „WEIHNACHTEN 1916 K U K II ARMEE”. Szignó a jobb alsó sarokban.

 (Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 3.758Em/KL)

Az angyalkás motívum egyébként Kutzer 1914-es karácsonyi és újévi, a Vöröskereszt és a hadsegélyezés javára készített hivatalos képeslapján tűnik fel talán először: akkor is havas a táj, háttérben hegyekkel. A jégcsapos-havas tetejű őrbódé sarkánál menetfelszerelésben álló, szuronyos puskáját kesztyűs kezével markoló, szakállas őr felé közeleg a két siető angyalka által húzott, csomagokkal megrakott szánkó, tetején kitárt karú angyallal, a fenyőfával és a maradék batyuval még ketten sietnek utána. A lap előlapi felirata: „Fröhlich’ – Weihnachten und Neujahr! Offizielle Karte für Rotes Kreuz, Kriegsfürsorge-Amt, Kriegshilfs-Büro”. Szignó a bal alsó sarokban.

…persze Kutzer-képeslapok tekintetében is vannak gyűjteményi hiányosságaink.

Nem rendelkezünk példánnyal a „Fröhliche Weichnachten! Kellemes karácsonyt!” feliratú darabból, amelyet az I. hadseregparancsnokság hadsegélyező csoportja adott ki, a hátlapon is kétnyelvű felirattal, tábori levelezőlapként. Ezen a hófödte táj felett a magasban, a felhők egyikén karácsonyi angyal utazik, száll el csomaggal a kezében, míg alatta a behavazott, sík vidéken a kanyargós lövészárokba húzódott katonák csak apró pontoknak tűnnek. Szignó a jobb alsó sarokban.

 (Forrás: darabanth.com)

Ugyancsak az I. hadseregparancsnokság hadsegélyező csoportja kiadásában jelent meg egy másik ritka, féloldalas Kutzer-képeslap is – szignó a bal alsó sarokban. Az épp csak felsejlő magas hegyekben, jégcsapos-havas gerendaház előtti padon üldögélő katona elmélyülten olvassa a hazulról kapott levelet, és a felhőben érkező angyal elébe vetíti – karácsonyi meglepetésként – azt a két angyalkát, akit legjobban hiányol: saját gyermekeit. Őket rejti a feltáruló karácsonyi ajándékcsomag… „Fröhliche Weichnachten! Kellemes karácsonyt!” aláírással jelent meg a tábori levelezőlap, szokás szerint teret adva a lap feladójának, hogy befejezze a gondolatot: „..kíván mindnyájatoknak Apuskátok. Isten velünk!” A lap küldője feltehetőleg családos ember volt, aki örült, hogy szépen rajzolt, felnőtt és gyermek számára egyaránt „beszédes” képeslappal lephette meg övéit.

 (Forrás: Babos Krisztina)

A II. hadsereg megrendelésére és jótékony célra készült Kutzer féllapos rajza is: a télies ruházatú osztrák–magyar katona maga után kis szánkót húz, amelyben egy karmantyús, lehajtott fejű angyalka üldögél egy kicsi fenyőfával. A háttérben, a domboldalon behavazott fenyőfa alja látszik, messzebb tekintve sápadt napfényben úszó hegyvidék. Szignó a bal alsó sarokban. Az előlap kép alatti feliratát: „Fröhliche Weichnachten Kellemes karácsonyt” sokan, így az általunk látott lap egykori tulajdonosa is saját üdvözletével folytatta.

 (Forrás: darabanth.com)

Úgy tűnik, ugyanebből a lendületből, talán megrendelésből egy másik lap is született: „Fröhliche Weichnachten! Kellemes karácsonyt!” felirattal. Kutzer itt egy hóbuckára állította a püspöki ornátusa fölé katonaköpenyt, katonasapkát és hozzá illő kesztyűt húzott, püspöki botját a hátán keresztbe vetve cipelő, nagyszakállú és szalutáló Mikulást, mellé került az angyalka, mögöttük a vörös sipkás, puskás, patás krampusz kandikál. A Mikulás mellé még egy feldíszített kis karácsonyfa is odafért… Szignó a bal alsó sarokban.

 (Forrás: darabanth.com)

A Mikulás, vagy inkább Szent Miklós püspök botra támaszkodó alakja a hófödte tájban felbukkan a katonákkal teli lövészárok közelében is, öszvért vezetve, amelynek nyergéből a kisangyal lelkesen integet a katonáknak; párja gyalogosan csomagot cipel. Ennek a lapnak magyar nyelvű változata a „KARÁCSONYI ÜDVÖZLET”, német variánsa „FRÖHLICHE WEIHNACHTEN 1916 K U K II ARMEE” feliratot kapott.

 (Forrás: darabanth.com)

 (Forrás: darabanth.com)

Kutzer életművébe betekintve érzékelhetjük, hogy szerkezetét tekintve kifejezetten kedvelte a szárnyasoltárokra emlékeztető képeslap-felépítést. 1916 karácsonyára jelent meg egy ilyen felépítésű képeslapja is, amelyen középen egy német és egy osztrák–magyar gyalogos katona üldögél egy hóval fedett kalyiba előtt, egy hatalmas kopasz fa hólepte ágai alatt. Előttük kis fenyőfa a téli szürke ég alatt, a havas tájban. Beszélgetésben, gondolatban otthon járnak: a bal oldali „tabló” a hegyek között lépcsőn megközelíthető otthont, hömpölygő folyót idézi fel, túlpartján várral, fenyvessel; a jobb oldali „szárny” a gémeskutas, pusztai tanyáról mesél. Szignó a jobb alsó sarokban.

 (Forrás: Babos Krisztina)

1917-re Kutzer a havas, hegyes háttér előterébe egy havas dombtetőn, tűleveleit vesztett, kopár fenyőfa tövében ülő, hazulról kapott levelet vagy éppen saját hazaírt sorait olvasó, magányos katonát ábrázolt karácsonyi lapján, aki felett-mögött már az angyal is felnőttebb, nem is érintkezik a szakállas hadfival. Hiába a lap tetején a „FRÖCHLICHE WEICHNACHTEN 1917” szövegszalag, a képeslap inkább rezignáltságot, mint felszabadult, örömteli hangulatot közvetít. Szignó a jobb alsó sarokban.

 (Forrás: Babos Krisztina)

Legismertebb fényképéről egy kedélyes, kecskeszakállas, bajuszos férfi néz vissza ránk, nevető szemekkel, kissé félrecsapott kalappal. Felmerült bennünk a kérdés, vajon önarckép-e a vörösszakállas, borostás katona, akihez legtöbb esetben az angyalok ellátogatnak? Nos, ezt döntse el mindenki maga…

 Ernst Kutzer
(Forrás: hwww.geschichtewiki.wien.gv.at)

Irodalom:

- Shindo, Noriko: Das Ernst Kutzer-Buch: Biographie und annotiertes Verzeichnis der im Druck erschienenen Werke des Malers und Illustrators Ernst Kutzer (1880-1965). Salzburg - Paris, Tartin., 2003.
- Hans Ries: Kutzer, Ernst. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 13, Duncker & Humblot, Berlin 1982.
- https://www.geschichtewiki.wien.gv.at/Ernst_Kutzer
- https://www.deutsche-biographie.de/sfz47230.html
- http://www.detlef-heinsohn.de/bb-kutzer.htm