1914. június 28-án, vasárnap Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák lelőtte az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét, Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinándot és feleségét. A hír hamar elterjedt. A béke és a háború közötti, feszültséggel teli egy hónap pestszentlőrinci és soroksárpéteri rezdüléseiről pontos képet kaphatunk a helyi újságok megszűnés előtti utolsó lapszámaiból.
„Vasárnap délután 4 órakor terjedt el a merénylet híre telepünkön, de ennek senki hitelt nem adott. Telefon összeköttetés hiányában csak hétfőn reggel szerezhettünk meggyőződést az iszonyú hír valódiságáról s annál nagyobb megdöbbenést idézett a telep lakossága között. Csoportokba verődve tárgyalták a merénylet részleteit s általános, igaz részvét nyilvánult meg úgy az agg uralkodó, mint a hátra maradt árvák iránt.” – így értesült Soroksárpéteri közönsége a tragédiáról. Lőrincen „a Pestszentlőrinczi Szemeretelepi Polgári Testület m. hó 28-án saját helyiségében jól sikerült juniálist rendezett, ám a mulató nagyközönségre deprimálólag hatott a trónörökös halála. A mulatságot este 7 órakor már be is szüntették”.
Az első néhány nap az egész országban a döbbenet és a gyász időszaka volt. „Ferenc Ferdinánd trónörökös őfenségének és hitvestársának szomorú halálesete alkalmával gróf Csáky Károly váci püspök elrendelte, hogy egész egyházmegyéjében a gyászszertartások befejezéséig az egyházi épületeken gyászlobogók lengjenek. 3-án a templomok harangjai hosszabb időn át szóljanak, 4-én pedig ünnepélyes gyász-szentmise tartassék.” Az országos gyász miatt a Pestszentlőrinci Kaszinó július 4-ére hirdetett kerti mulatságát elhalasztotta. De a kispesti és lőrinci közönség 5-én a Flóra (később Hunyadi) moziban már élvezhette a Trónörökös című detektívdrámát. „Ezt követi Ferencz Ferdinánd és neje ellen történt merénylet részletei és temetése már látható fényes kiegészítő vígjáték műsorral.”
A kispesti Flóra Mozgó 1914 körül készült képeslapon
(kispest.weebly.com)
Az ultimátumot július 23-án küldték meg Belgrádnak. Július 25-én, a határidő letelte előtt nem sokkal Pašić szerb miniszterelnök maga vitte el a választ az osztrák követhez, aki a jegyzéket nem fogadta el, és megszakította a két ország között a diplomáciai kapcsolatot, Szerbia pedig azonnal mozgósított. Másnap a Kispest–Szentlőrinczi Lapokban a Pestszentlőrinczi Kaszinó közleménye jelent meg, miszerint az eredetileg július 4-ére tervezett, de „az országos gyász miatt elhalasztott nagyarányú kerti mulatságát ez évi augusztus hó 1-én Pestszentlőrinczen a »Tündérkert«-ben (Gyöngyvirág u. 15. szám) – kedvezőtlen idő esetén is ugyanott fedett helyiségben – feltétlenül megtartja.”
A pestszentlőrinci Tündérkert vendéglő egy képeslapon 1911-ben
(Tomory Lajos Múzeum)
Feltehetőleg ezt a hirdetményt azt megelőzően adták le, hogy a nagyvilági eseményekről értesültek volna, ugyanis Ferenc József szintén július 25-én rendelte el a részleges mozgósítást. A kezdőnap július 28. volt. Ezen a napon küldték el Bécsből a hadüzenetet Szerbiának. Július 29-én hajnalban a szerbek felrobbantották a Belgrád és Zimony közötti hidat, az ekkor kialakult lövöldözésben három magyar katona vesztette életét. Ugyancsak 29-én Oroszország elrendelte a részleges, július 31-én a teljes mozgósítást. Ekkor a Monarchia is mozgósította teljes hadseregét. Augusztus 1-jén, a tervezett és „feltétlenül megtartandó” kerti mulatság napján már nemcsak, hogy a Monarchia állt harcban Szerbiával, hanem Németország is hadat üzent Oroszországnak. Tíz nappal később pedig az összes nagyhatalom túl volt a kölcsönös hadüzeneteken.
A Kispest–Szentlőrinczi Lapok 1914. augusztus 2-i számának vezércikkében így köszönt el olvasóitól: „Az általános mozgósítással szerkesztőségünk még eleddig itthon levő tagjait is fegyverbe szólította legkegyelmesebb Urunk, királyunk s így fel kell cserélnünk a tollat a fegyverrel és végül amiatt is, hogy nyomdánk személyzetének minden katonaköteles tagját már fegyverbe szólította a legfelsőbb parancs, el kellett határoznunk és be kell jelentenünk, hogy lapunk megjelenése a békés idők beálltáig szünetelni fog.” Ez volt a lap utolsó száma. A mozgósítás elvitte a szerkesztőséget, a nyomdát és a férfi olvasók többségét. Hasonló sorsra jutott a havonta megjelenő Soroksárpéteri-i Közlöny is.
Ebben az egy hónapos időszakban a szerblakta vidékeken több helyen és Horvátországban zavargások voltak. De Pestszentlőrincen sem csak a részvét hangja nyilvánult meg egyedül. A mozgósítással egy időben, 1914. július 28-án délután fél kettőkor felségsértés bűntettével letartóztatták a Babity testvéreket. A 27 éves tiszaszentmiklósi származású Babity Uros borbélysegéd, fodrász öccsével, Borivojjal, évekkel korábban telepedett le Pestszentlőrincen, ahol borbélyüzletet nyitott. Üzlete az Üllői úton, a mai Városház utcánál volt, Kelemen Ede vendéglője mellett. „A községben általában szerb érzelműnek ismerték, 1914. évi június hó végén a Ferencz Ferdinánd kir. herceg meggyilkolását követő nap reggelén Pestszentlőrincen megjelent Kelemen Ede vendéglőjében, s ott beszélgetés közben a sarajevói merényletre utalással azt a kijelentést tette; »úgy kellett a trónörökösnek, az öreggel is úgy kellene csinálni« / az öreg alatt a királyt értvén. […] Babity Uros továbbá ugyancsak Pestszentlőrincen 1914. évi július havában több ízben a trónörökös meggyilkolását helyeselte azzal a kijelentéssel, hogy a szerbek jól tették, hogy a trónörököst meggyilkolták – ezenkívül úgy nyilatkozott, hogy a király fél a szerbektől.” Augusztus 26-ig tartották előzetesben, majd vizsgálati fogságba került, átszállították a gyűjtőfogházba.
Babity Uros fogolytörzskönyvi lapja (részlet)
(hungaricana.hu)
A főtárgyalását november 9-én tartották, Babity Uros a vizsgálat és a tárgyalás alatt is tagadott, de a beidézett tanúk ellene vallottak. Kelemen Ede vendéglős és Daróczi Ferenc – utóbbi hadbavonult, vallomását felolvasták – igazolta a vádakat, de Babity szerint ők az ellenségei. Védőtanúkat is beidéztek. „Bodó Józsefné tanú azt vallotta, hogy akkor mikor Szerbiában a mozgósítás megtörtént Babity Uros vádlott örömmel mutogatta az erről szóló újságcikkeket, Hellebronth Géza és neje pedig előadták, hogy egy alkalommal mikor Hellebronth Géza a vádlottat kérdezte »Mit szólsz hozzá mi történt a szerencsétlen párral? Babity Uros vádlott azt mondotta, ez jól van«.”
Babity Urost végül hat hónap fogházra, egy év hivatalvesztésre és egy év politikai jogok felfüggesztésére ítélték. Ebből előzetes letartóztatásban és vizsgálati fogságban letöltött 3 hónapot és 12 napot. Továbbá a perköltségek megtérítésére 41 korona 20 fillért állapítottak meg, ezt azonban a vagyontalan borbélyon behajthatatlannak ítélték. Mind a védő, mind az ügyész fellebbezett. A másodfokú tárgyalás időpontját 1915. április 15-ére tűzték ki. Az elsőfokú ítélethozatalt követően a törvényszék „a vádlott elleni vizsgálati fogságot megszünteti és vádlottat nyomban szabadlábra helyezni rendeli, mert vádlottnak rendes foglalkozása és állandó lakhelye van és megszökésétől, a kiszabott büntetés súlyára való tekintettel, nem kell tartani”.
Másodfokon az ítéletet egy év fegyházra súlyosbították. Enyhítést jelentett a büntetlen előélet, ugyanakkor súlyosbító körülményként merült fel az, hogy a felségsértést Babity Uros több alkalommal és ugyan „nem nyilvánosan, de nyilvános helyen követte el”. A 19 éves öccse elleni vád szerint „Babity Borivoj az utczán a trónörökös meggyilkolását földicsérte”. Ellene az eljárást megszűntették és „1914. december 23-án a lipótmezei orsz. tébolydába elszállíttatott”.
Marjanov János fogolytörzskönyvi lapja (részlet)
(hungaricana.hu)
Soroksárpéterin is magasra csaptak az indulatok a háború elején. Egy 34 éves szerb gyári munkás, a Vadász (ma Brigád) utcában lakó Marjanov János, a Szerbia elleni offenzíva idején minősíthetetlen kijelentéseket tett, ezért 1914. augusztus 15-én királysértés vádjával letartóztatták. A királysértés mellett négyrendbeli becsületsértés vétségével és közcsend elleni kihágással is megvádolták, így egyévi fogházbüntetésre ítélték. 1915. augusztusi szabadulása után a hadseregbe került. Mint népfölkelőt, a 6. népfölkelő parancsnoksághoz osztották be, és 1918 márciusában II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki.
Irodalomjegyzék:
- Soroksárpéteri-i Közlöny
- Kispest–Szentlőrinczi Lapok
- Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Budapest, 2001.
- Kocsis András: A Kettős- és Hármasszövetség katonapolitikai együttműködése és szerepe az első világháború kirobbanásában. In.: Sorsok, frontok, eszmék. Tanulmányok az első világháború 100. évfordulójára. Főszerk.: Majoros István. Budapest, 2015. 147-166. o.
- Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814-1945. Budapest, 2003.
