Mariano a Nagy Háború idején

2021.04.08. 21:35 :: GianfrancoSimonit

italiano

Mariano egy kis falucska, amely a 20. század elején az Osztrák–Magyar Monarchia, és ennek az Olasz Királysággal határos, Osztrák Tengerpart, avagy Küstenland nevű tartományának képezte részét. A falu élete hirtelen felbolydult 1914. július 31-én, amikor Bécsben elrendelték az általános mozgósítást, amely alapján be kellett vonulni a 19 és 49 év közötti hadra fogható férfiaknak. Hamarosan ezek a férfiak eljutottak a cormonsi és sagradói pályaudvarokra, ahonnan először a saját ezredparancsnokságaikra, majd pedig innen a később világméretűvé váló háború során megnyíló különféle frontokra mentek.

 

Mariano del Friuli légifelvételen napjainkban Mariano del Friuli légifelvételen napjainkban

A környék Google maps térképen

Az „Eco del Litorale” 1914. augusztus 7-ei cikke szerint: „Marianóból nagyszámú katona indult pár önkéntes társaságában, hogy megvédje a Hazát és engedelmeskedjen Fenséges Császárunknak. A családok egyrészről szomorúak, másrészről viszont lelkesíti őket, hogy a férjek, fiak és apák a Hazát mentek megvédeni…”.

Számos nehézséggel, nem utolsósorban a családok élelemmel történő ellátásának problémájával szembesültek, akik a faluban maradtak, hiszen hiányzott a fő kenyérkereső, aki a férj és az apa volt korábban. Közülük sokan sohase tértek haza és életüket vesztették Szerbiában, vagy a Kárpátokban.

A helyzet hirtelen újra megváltozott 1915 májusában, amikor Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, illetve lerohanta a falut, amelyet meg is szálltak az olasz hadsereg csapatai. A front az Isonzó folyó túloldalán található doberdói dombokon, a falucskától pár kilométerre húzódott.

Mariano hamarosan ezredparancsnokságok, pihenő csapatok, ellátmány- és utánpótlás-raktárak, illetve természetesen a doberdói első vonalakról érkező sebesültek kórházainak a helyszíne lett. Marianóban a Nagy Háború súlyos és kitörölhetetlen nyomot hagyott, amely a lakosságot, illetve a falu látképét is érintette. Ez a drámai esemény visszavezethető az olasz parancsnokság azon szerencsétlen döntésére, hogy a faluban maradt lakosok tiltakozása ellenére egy lőszerszállító oszlop állomásozott a lakott településen, sőt, a házak között. 1915. június 24-én egy tüzérségi lövedék, amelyet valószínűleg a Doberdóról lőttek ki, egy teljes lakónegyedet a levegőbe repített, lerombolt 23 házat és ugyanannyi lakásban okozott kárt, 21 civil és kilenc, a 9. erődtüzér ezredhez tartozó katona életét követelve.

A lőszerszállító kocsik robbanásának hatása Marianóban A lőszerszállító kocsik robbanásának hatása Marianóban

A lőszerszállító kocsik robbanásának hatása Marianóban A lőszerszállító kocsik robbanásának hatása Marianóban

A pusztítás következményei Marianóban A pusztítás következményei Marianóban

A Guerra Italiana című folyóiratban cikk a marianói robbanásról A Guerra Italiana című folyóiratban cikk a marianói robbanásról

Marianóban az alábbi tábori kórházak és egészségügyi alakulatok működtek:

● a 100 ágyas 031. számú tábori kórház a villa Boselli iskoláiban, amely Marianóban maradt 1915–1917 között;

● rövid ideig a 91., 060., 190. és 191. számú tábori kórház;

● a 4. (Piacenza), 3. (Milánó), 5. (Verona), 6. (Bologna), 7. (Ancona), 12. (Palermó) egészségügyi század, illetve a 40., 41., 45., 46., 62. és 33. egészségügyi alegység, a 140., 141., 107., 207. és 245. málházott alakulattal, illetve a 7., 46. és 62. gépesített alakulattal, amelyek egymást követték 1915, 1916 és 1917 során.

Marianói egészségügyi személyzet Marianói egészségügyi személyzet

A 031. tábori kórház ma A 031. tábori kórház ma

A 031. tábori kórház ma A 031. tábori kórház ma

A szomszédos település Corona káplánja, Don Giuseppe Cecutti így ír naplójában: „1916. május 19. Egy ellenséges repülőgép egy 90 kg-os bombát dob egy három emeletes, jól megépített morarói házra, amelyet a földszintig átüt a lövedék. Ebben a házban aludt egy szakasznyi kadét: nyolcan meghaltak, 15 sebesültet bevittek a coronai 29. sz. egészségügyi részleghez, majd pedig a marianói 31. sz. kórházba. Közülük hárman meghaltak Marianóban, a Coronában hagyott háromból meghalt egy törzsőrmester, bizonyos Carletti Massimiliano, akinek megrepedt a koponyája, és akinek feladtam az utolsó kenetet, egy a mellénél megsebesült őrvezető, bizonyos La Lette, akit meggyóntattam, megvigasztaltam az utolsó kenettel és a pápai áldással, és egy másik kadét.”

Versa di Romanssal együtt Marianóba mentek váltásonként pihenőre a San Martinó-i és San Michele-i front első vonalában szolgáló bresciai gyalogos dandár katonái. Ezen dandárhoz tartozott a 20. század egyik legfontosabb olasz költője, Giuseppe Ungaretti, aki számos verset írt Marianóról:

“Il Porto Sepolto” (Az elsüllyedt kikötő), “Fase” (Fázis), “Silenzio” (Csönd), “Peso” (Teher), “Dannazione” (Kárhozat), “Risvegli” (Ébredések), “Destino” (Sors) és talán a leghíresebbet, a “Fratelli”-t (Bajtársak), amelyet 1916. július 15-én szerzett.

Hol szolgáltok melyik ezredben
bajtársak

Halk szó az éjben
reszketeg

Még sarjadó levél

A lüktető sötétben
merész önkéntelen hang
az élők lázadása
haláluk ellen

Bajtársak

(Zsámboki Zoltán fordítása)

Az Ébredéseket viszont épp 1916. június 29-én, a San Martino és Monte San Michele elleni gáztámadás napján írta Marianóban. Teljesen véletlenül Ungaretti a századával két nappal korábban tért vissza Marianóba, hogy ott előkészítse az ezrede számára a pihenést. A sors viszont úgy döntött, hogy ezredét megtizedelte az 1916. június 29. hajnali gáztámadás.

Ma újból
egy sötét korban
magamon kívül
megéltem
minden pillanatom.
Távoliak gondolataim
eme elvesztett életek nyomában.
Meglepve
és megenyhülve
riadok fel a megszokott
drága élmények fürdőjében.
Kergetem figyelmes szemeimmel
a lágyan olvadó
fellegeket
és emlékezek néhány
halott
barátomra.
De mi az Isten?
És a megrémült
teremtmény
kinyitja szemét,
hogy befogadja
a csillag cseppeket
a néma síksággal.
És magához
tér.

(Juhász Balázs fordítása)

A marianói önkormányzat levéltárában érdekes dokumentumokat őriznek, közöttük egy 290 nevet tartalmazó listát a település temetőjében eltemetettekről, akik közül 21 volt ismeretlen. Ez azon katonák listája volt, akiknek a maradványait a háború végén átszállították a redipugliai és a foglianói temetőbe. A listához csatolták a temető alaprajzát, rajta pedig a hősi halottak sírjainak a jelölését.

1935. augusztus 11-én, vasárnap 244 olasz, és 4 osztrák–magyar katona maradványait exhumálták a marianói temetőből, hogy elvigyék őket utolsó útjukra, a III. hadsereg katonáinak a S. Elia dombon lévő temetőjébe és Foglianóba.

A Marianóban eltemetett halottak listája A Marianóban eltemetett halottak listája

A marianói temető 1916. november 2-án A marianói temető 1916. november 2-án

A marianói temető alaprajza az első világháborús halottak sírjainak helyével A marianói temető alaprajza az első világháborús halottak sírjainak helyével
(Forrás: Mariano del Friuli Önkormányzatának Levéltára, 165. csomó)

A katonák maradványaink az áttemetése a marianói temetőből A katonák maradványaink az áttemetése a marianói temetőből

A katonák maradványaink az áttemetése a marianói temetőből A katonák maradványaink az áttemetése a marianói temetőből

A marianói temető ma A marianói temető ma

A marianói plébánia levéltárában – egy magyar katonát leszámítva, akiről a későbbiekben írok – nem szerepelnek halotti anyakönyvi bejegyzések a marianói katonai kórházakban elhunytakról.

A marianói temetőben ma csak egy sír található, az 1. olasz tüzérezred főhadnagyának, Oreste Tarozzi di Albertónak a nyughelye, aki 1916. május 30-án halt meg, és a 203. sz. sírban nyugszik.

Oreste Tarozzi sírjának helye, amely egyezik a mai helyével a temetőben Oreste Tarozzi sírjának helye, amely egyezik a mai helyével a temetőben

Oreste Tarozzi főhadnagy sírköve a marianói temetőben ma Oreste Tarozzi főhadnagy sírköve a marianói temetőben ma

Oreste Tarozzi neve a marianói halottak listájában Oreste Tarozzi neve a marianói halottak listájában

A marianói 31. sz. katonai kórházba számos osztrák–magyar katonát szállítottak, akik a közeli Doberdón sebesültek meg harc közben. Páran meghaltak, és a marianói polgári temetőben nyugodtak, amíg át nem szállították őket a foglianói katonai temetőbe.

Íme a marianói kórházakban elhunyt osztrák–magyar halottak listája:

1) Uros Petrov, a 4. honvéd gyalogezred őrvezetője, 1872-ben született, 1916. augusztus 16-án a marianói 31. tábori kórházban halt meg. Forrás: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 213, U. pag. 5.
Exhumálták Marianóban és Foglianóban a XII. sor, C parcella, 1690. sírban 11618. szám alatt temették el. Forrás: Registri Sacrari Onor Caduti.
C.O.S.C.G. Udinei Kirendeltségének Nyilvántartása, marianói polgári temető, vezetéknév és keresztnév: Petrov Ugos, rendfokozat: őrvezető, alakulat: 4. Honvéd, 126. számú sír.

2) Kurz Iohann, Foglianóban a XIII. sor, C parcella, 1771. sírban a 11144. szám alatt temették el, miután exhumálták Marianóban. Forrás: Registri Sacrari Onor Caduti.
C.O.S.C.G. Udinei Kirendeltségének Nyilvántartása, marianói polgári temető, vezetéknév és keresztnév: Kurz Johan, rendfokozat: közkatona, alakulat: ismeretlen, 134. számú sír.

3) Setzel Laul, Foglianóban a XIII. sor C parcella 1718. számú sírjában, 11916. szám alatt temették el, miután exhumálták Marianóban. Forrás: Registri Sacrari Onor Caduti.
C.O.S.C.G. Udinei Kirendeltségének Nyilvántartása, marianói polgári temető, vezetéknév és keresztnév: Setzel Laul, rendfokozat: ismeretlen, alakulat: Honvéd, 143. számú sír.
Ietzel Laszlo az 1. honvéd gyalogezred közlegénye, 1897-ben született Budapesten és 1916. augusztus 15-én halt meg a marianói 31. tábori kórházban. Forrás: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 703, I. pag. 15.
Tetzel László. Forrás: Hadtörténelmi Levéltári, KEHI/467-1/2020. sz.

4) Vano Paul, Foglianóban a XII. sor C parcella 1691. számú sírjában, a 12225. szám alatt temették el, miután exhumálták Marianóban. Forrás: Registri Sacrari Onor Caduti.
C.O.S.C.G. Udinei Kirendeltségének Nyilvántartása, marianói polgári temető, vezetéknév és keresztnév: Vano Pal, rendfokozat: közkatona, alakulat: 1. Honvéd, 127. számú sír.

Vano Pál, Budapesten született, 1916. augusztus 10-én halt meg a marianói 31. tábori kórházban. Forrás: Hadtörténelmi Levéltári, KEHI/467-1/2020. sz.

5) Ruszkó János, m. kir. 313. honvéd gyalogezred parancsnokság, 1918. november 5-én halt meg és november 5-én temették el Marianóban, a liber defunctorum 9. sz. bejegyzése, megkapta az utolsó kenetet. A halál oka autó okozta kar- és koponyatörés. A bejegyzést don Giuseppe Cecutti, a plébánia adminisztrátora rögzítette. 2018/9. sz. halotti anyakönyvi bejegyzés, 19. oldal, Liber Defunctorum Mariano.

Ruszkó János halotti anyakönyvi kivonata Ruszkó János halotti anyakönyvi kivonata

Ruszkó János haláláról az alábbi bejegyzés is olvasható a marianói plébánia historia domusában: „Ezekben a napokban történt az osztrák–magyar hadsereg sürgős és katasztrofális visszavonulása, amely elhozta a rémuralmat Friuli szép, jó, munkás lakosságának. Szerencsére itt nem született panasz valamiféle rendetlenség miatt, először egy cseh, majd egy magyar ezred szállt meg. Ami a magyarokat illeti, érdemes megjegyezni az alábbi esetet. Egy szegény katona, a nevezett Ruszkó János, a m. kir. 313. honvéd gyalogezred parancsnokságról 1918. november 5-én egy teherautó elé esett (eltörtek a karjai és beszakadt a koponyája). A Szentháromság temetője mögötti sekrestyébe vitték és ott hagyták haldokolni, mint egy állatot. A sürgős hívást követően feladtam neki az utolsó kenetet. Pár órával később meghalt, ugyanaznap este el is temették a Szentháromság temetőben. 7-én végre mindenki elment és feltűntek a mindenki által várt és megéljenzett olasz járőrök." Forrás: Marianói Historia Domus (Plébánia templom) 1915-től 1921-ig.

Részlet a plébánia Historia Domusából Részlet a plébánia Historia Domusából

A Szentháromság templom ma A Szentháromság templom ma

A régi temető a Szentháromság templom mögött ma A régi temető a Szentháromság templom mögött ma

Néhány sírkő a Szentháromság templom melletti régi temető falában Néhány sírkő a Szentháromság templom melletti régi temető falában

A Szentháromság templom mögötti régi temető ma A Szentháromság templom mögötti régi temető ma

A Ruszkó János temetését követő évtizedekben felszámolták a Szentháromság templom melletti temetőt, a holttesteket valószínűleg a marianói temető csontkamrájába szállították, de se az Önkormányzat, se a Plébánia levéltárában nincs a katona maradványainak az exhumálására és más helyre történő áttemetésére utaló nyom.

Amikor eltemették Ruszkó Jánost a temetőt már régóta nem használták, hiszen már létezett a polgári temető, amely ma is a falu határában található. Nem lehet kizárni, hogy Ruszkó János ma is ugyanott nyugszik, ahogy azt sem, hogy a mostani Mariano del Friuli-i temető csontkamrájába vitték át a többi testtel együtt, amikor felszámolták a Szentháromság templom melletti temetőt.

Külön szeretnék köszönetet mondani don Michele Tomasinnak, Mariano del Friuli plébánosának, hogy rendelkezésemre állt, Mariano del Friuli Önkormányzatának a rendelkezésemre bocsátott dokumentációért, Fulvio Filiputnak és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak.

A szöveget olasz nyelvről fordította: Juhász Balázs

Szólj hozzá!

Címkék: temető veszteség sebesült hadikórház Mariano veszteségkutatás

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5416493650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása