Károly és társai végre már katonai feladatot is kapnak: először az Aradra vezényelt tüzéreket kell kísérniük. Folgariába is visznek katonákat, de a megismert körülmények némi csalódást jelentenek számukra, nem így képzelték az olasz frontot, bár visszatérve a környezetük nagyra értékeli a „harcteret járt” hadapródjelölteket. Telik-múlik az idő és egyre több baráttól kell búcsúznia, akik a frontra készülnek, hamarosan neki is indulnia kell…
1915 nyarától a Doberdó-fennsík védelmét a temesvári VII. hadtest látta el. Az alakulat kötelékébe tartozott császári és királyi 17. és magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztályok ezredeinek hadkiegészítése a királyi Magyarország területéről történt. A nyár óta hősiesen harcoló katonák 1915. december közepén hosszabb pihenőre vonulhattak hadseregtartalékba a fennsíktól keletre található településekre, hogy itt viszonylagos nyugalomban töltsék az adventi időszak fennmaradt részét és a szeretet ünnepét…
A pompás és szellemes karácsonyi képeslapok küldésének divatja már bőven létezett a Nagy Háborút megelőző évtizedekben is. A békességhez, otthonhoz, családhoz kötődő ünnep azonban új kihívások elé állította 1914-től a képeslap-kiadókat és a hadvezetést is. Az egymás utáni epekedést, hazagondolást jelző-sugalló hagyományos levlapok mellett születtek míves és ötletes grafikai megoldások is, nem utolsó sorban a harctér közelében, a hadbahívott, bevonult művészek közt. Ezek közül idén a magyar területen kevésbé ismert Ernst Kutzer képeslapjainak társaságában ünnepelünk.
Lovaglás, keringőzés, mulatozás, némi rajzolás: ritkán szoktak katonát ezért előléptetni – pláne ha hivatalosan laktanyafogságban van. Hősünknek ez is sikerül, köszönhetően Robicsek címzetes szakaszvezetőnek, aki civilben kataszteri mérnök, és akiről kiderül, nemcsak szakmájának kiemelkedő művelője, hanem az elvégzett munka kreatív könyvelésének is… Egy hadapródjelölt tűzmesternek pedig már a kellemes társaságban eltöltött szőlőőrzés sem igazi kihívás. Társaival mindannyian érzik, a laktanyában lézengés, az ideiglenes állapot már nem tart soká, a harctérre, kitüntetésre vágynak…
Tisza István miniszterelnök a hadirokkantak és családjuk, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásának biztosítására szervezte meg az Országos Hadigondozó Hivatalt, amelyet 1917 márciusában a 900/1917. M. E. számú rendelet hívott életre. E jogszabály rögzítette először, hogy a hadirokkantaknak és családjuknak, továbbá a harctéren elesett vagy a hadiszolgálatban (hadifogságban) szerzett sérülés, betegség vagy hadi fáradalmak következtében elhalt egyének özvegyeinek és árváinak gondozása nemzeti feladat, s kinyilvánította, hogy e feladatot az állam az önkormányzati hatóságok és a társadalom közreműködésével teljesíti. Ennek értelmében a teljes hadigondozás (tehát már nem csak a hadirokkant-gondozás) országosan egységes vezetés és irányítás alá került az Országos Hadigondozó Hivatalon keresztül, amelyet közvetlenül a miniszterelnökség alá rendeltek.
Természetesen Laurence Sterne regényes útirajzának címét vettem kölcsönön ennek a vadonatúj első világháborús kötetnek a bemutatásához, mivel úgy éreztem, hogy ezzel lehetne a legjobban röviden jellemezni mindazt, amit az olvasó vele kézhez kap. A karcsú – egyébként roppant elegáns küllemű – könyvecske voltaképpen egy szerzőpáros munkája. Egyikük Takáts Pál egykori népfelkelő, a Nagy Háború katonája, akinek harctéri naplója képezi a szöveg egyik felét. Másikuk pedig Takáts Pál dédunokája: Takács Judit, aki a napló alapján és dédapja hadak útja nyomán szubjektív útirajzot készített.
A laktanyaélet nemcsak kiképzésből és különféle szolgálatok ellátásból áll. Különböző hátterű emberek között szükségképpen alakulnak ki konfliktusok, pedig hősünk igyekszik elkerülni ezeket. Az ellentétek nem előírásszerű megoldását pedig minden hadsereg bünteti, így Károly is megismeri az „áristáncokat”… Ráadásul szomorú családi hírek érkeznek és hősünknek egy temetésen már katonaként kell a végső tiszteletet megadnia...
Hat évvel ezelőtti sorozatunkban bemutattuk a Motörhead, az Iron Maiden és a Metallica együttesek egy-egy első világháborúról szóló dalát és már akkor tanácsolták az olvasók, hogy foglalkozzunk a svéd Sabaton együttes munkásságával is. Valóban, ők is többször énekelnek a Nagy Háborúról – 2019-ben kiadtak egy The Great War című lemezt is – de a korábbi Last Dying Breath (Utolsó leheletig) című daluk Belgrád 1915. október 7-ei szerb védelméről szól, ami bennünket is érint. Ennek kapcsán arra voltunk kíváncsiak, mi szükséges ahhoz, hogy egy kisebb nemzet kisebb csatája vagy történelmének egyik epizódja a nemzetközi popkultúra része legyen.
Hőseink új kaland elé néznek: az üteg kivonul teljes felszerelésben, hogy az eddig megszerzett tudásának fényes bizonyítékát adja. Azonban hamar kiderül, hogy más az elmélet és más a gyakorlat… A kaotikus állapotokat látva ezúttal a trénönkénteseken a sor, hogy röhögjenek… Károly önkéntes vizsgája jól sikerül, de szomorúan veszi tudomásul, hogy Dongó nem alkalmas többé a szolgálatra, így eladja és megvásárolja kisebb termetű Midinette-et. Kiderül, hogy lovaglótudására még nagyobb szüksége lesz, mint korábban…
A százéves évforduló kapcsán örvendetes módon megnövekedett az érdeklődés az első világháború iránt, ami maga után vonta a témával foglalkozó publikációk szaporodását is. Az átfogó munkák, naplók, visszaemlékezések mellett szép számmal láttak napvilágot egy-egy szűkebb, speciális témát feldolgozó kötetek is. Így több, falerisztikai tárgyú mű is megjelent az utóbbi időkben magyar nyelven. A teljesség nélkül említhetjük Hermann Attila sapkajelvényekről írt köteteit, vagy Virágh Ajtony kiváló munkáját a Károly Csapatkereszt történetéről. Ebbe a sorba illeszthető Sallay Gergely újonnan megjelent könyve, a Hadiszalagon, kardokkal, amely a Nagy Háborúban adományozott hadikitüntetéseket mutatja be.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek