Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 15. rész
A naplóíró elkezdte előadássorozatát és büszkén sorolja a résztvevők számát. Mandolint kap ajándékba a reggiói püspöktől és ezen tanulja a játékot. Egy újabb ellenőrzés során segélyeket kapnak a táborlakók. Megtörtént az első távesküvő és az órát is átállítják. Futball klubot alapítanak, rögtön két csapattal, és kiderül: Gunesch János nemcsak a társasági élet motorja, hanem focistának is kiváló. A tábori zenekar is megalakul, természetesen Jónás Béla cigányprímás vezeti. Egyre látványosabb az eltérő nemzetiségű hadifoglyok közötti feszültség, sokan látványosan adnak hangot a Monarchiával szembeni ellenérzésüknek. A Bruszilov-offenzíva híre is eljutott a hadifoglyokhoz, ahogy Görgei Artúr halálhírét is megtudták.
Tábori levelezőlapokat forgattam a kezemben. Úgy voltam, mint valószínűleg sok Olvasónk, amikor igyekszik elolvasni egy ismeretlen kézírást, s megérteni a sorokból a néha csak célozgató közlendőket, a felsejlő szavakból pedig a levélíró érzéseit. A tábori levelezőlapokon olvasottakból most csak a leírt sorokkal foglalkozom, s nem térek ki azok hátterére, vagy a harctéri helyzetre, csak az anyai, rokoni, ismerősi kézzel írt sorokra. Mindezt bő száz évvel a lapok megírása után, ismeretlenül. A bemutatott lapok közös vonása, hogy azokat egy személynek, a magyar királyi 40. honvéd tábori tarackos ezred 3. ütegében szolgáló dévai Gullya Lászlónak írták 1916 karácsonya környékén. 
100 évvel ezelőtt, 1921 karácsonyán idézte fel Benkóczy Emil, az egri római katolikus tanítóképző intézet tanára a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred 1914-ben tartalékos tisztjeként Lengyelországban töltött karácsonyi estéjét. Ezt a melankolikus karácsonyi visszaemlékezést mutatjuk be.
Hősünk egyre inkább tapasztalja az olasz hátországban is a nélkülözést, hiszen a scandianói szegények eszik meg a hadifoglyok által meghagyott ételt. A tábort meglátogatja a reggiói püspök, akinek a beszámolója fontos forrás a tábor életéről. Sokan rákapnak a bibliaolvasásra, új vallást alapítanak, az egyik hadifogoly ebbe bele is őrül. Megtudják, hogy lehetséges távházasságot kötni, egy hadifogoly él is a lehetőséggel. Guneschnak lesújtó véleménye van a kezdeményezésről. A politikai indulatok is forrnak, kiderül, hogy Scandianóban látványos az Olasz Szocialista Párt támogatottsága. Gunesch meg is jegyzi, hogy az általa idézett békepárti szövegeket otthon nem lehetne kiírni. A hadifoglyok körében is erős a békevágy, és ennek számos jelét adják. A naplóíró fontos sikert könyvelhet el: a táborparancsnok engedélyezi számára egy fizikai témájú előadássorozat megtartását.
Amikor beszámolunk Prohászka László művészeti író legújabb kötetének megjelenéséről, talán szükségtelen is utalni arra, hogy a közelmúltban lezajlott centenárium alkalmából milyen sok könyv, tanulmány és ismeretterjesztő írás foglalkozott az első világháború témakörével. A Nagy Háború Blog olvasói számára ez jól ismert tény. Ugyanakkor mégsem érdektelen az alábbiakban bemutatásra kerülő kötet kapcsán az a körülmény, hogy számos szerző gyarapította a téma irodalmát a 2014 és 2018 közötti kerek évforduló évei alatt. Prohászka László művének jelentőségét nagyban növeli, hogy könyvtárnyi szakirodalom mellett tekinthetjük mégis hiánypótlónak.
A hadtörténeti munkák kiadásában jeleskedő, keszthelyi székhelyű Peko Publishing eddig nem érdeklődött az első világháborús tematikájú könyvek iránt. Most azonban a jelek szerint megtört a jég: legújabb kiadványuk, Az erőd, Przemyśl 1914–15-ös ostromával foglalkozik. Szerzője a fiatal brit történész, Alexander Watson, akinek ez már a második magyar nyelven megjelenő munkája (az első a nagysikerű Acélgyűrű volt még 2016-ban, azt a Park kiadó adta ki.)
Naplóírónk az újságolvasásra vonatkozó tilalmak ellenére szinte sajtószemlét tart ebben a részben. Még II. Vilmos német császár állítólagos betegségéről is tud! Gunesch János háziassága is felbukkan, amiért a Jankó néni nevet kapta társaitól. Az argentin fagyasztott hús viszont nem nyerte el a naplóíró tetszését. Változatlanul sokat fest, álmában már koporsót is. A hagyományos mulatozásokat követően útnak indul az első munkára beosztott csoport: Santa Maria Capua Vetere hadifogolytáborát építik. A nagybetegek cseréjéről is pletykálnak. Párizst bombázták, 
Az első világháború leghíresebb osztrák–magyar fegyvere, az akkoriban csak 30 és felesnek nevezett, 30,5 cm-es 1911M és utódja az 1916M mozsár részére különböző lőszereket fejlesztettek. A leküzdendő céltól függően alkalmazták az 1911/9M rombológránátot, az 1915/9M könnyű rombológránátot vagy éppen élőerő ellen az 1915M gránát-srapnelt. A borzasztó erejű hatás mellett a különböző lőportöltetek segítségével a 12,3 km-es lőtávolságot is el tudták érni.
Továbbra is sok a rémhír, ráadásul a levelek is elakadtak, de a naplóíró betekintést nyújt a tábor parancsnoki struktúrájába. Barátainak hála közönséges népfelkelőként még egy tisztiszolgát is kap! A pártfogói látják el a nehezebb napokon dohánnyal. Tetőzi a bajt, hogy a táborban terjed a rüh. A hátországban állítólag telt házzal működő színházak nem nyerik el a naplóíró tetszését, és Gunesch a háború miatt már egyenesen forradalmat jósol. Ebben a kritikus állapotban jön el 1915 szomorú karácsonya. A szilveszter némileg vidámabban telik, de ehhez Schwarcz úr Unicumja is kellett…
A korabeli magyarországi sajtó már a Nagy Háború évei alatt is kiemelten foglalkozott a cs. és kir. 12. Nádor huszárezred 1914. november 21-én, Cirókaófalunál zajlott harcával. A tragikus nap ismertetésében nagy szerepük volt az ezrednél ténykedő haditudósítóknak is. A hideg, már téli napon az orosz betörés nyomán zajló visszavonulás fedezése volt a bevetésük célja, hogy a lóról szállt huszárok halogató harccal bizonyos ideig feltartsák, megtorpanásra kényszerítsék az orosz előnyomulást. Az ezred harctéri történetében nem ez volt az első eset, hogy gyalogosként kerültek bevetésre.
Legutóbbi kommentek