Jakab István első világháborús naplója – 12. rész
1916 májusában megjön az eső, és a „kettősöknek” egy ideig a sárral is meg kell küzdeniük. Az állásban egyelőre nyugalom van, és a katonák mindenfélével, például hímzéssel és játékokkal múlatják az időt – Jakab birkózni is beáll. Mindeközben a bakák számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az oroszok valamire készülnek, és nem is tévednek: június 13-án támadás éri az osztrák–magyar vonalakat, ezt azonban az oroszoknak súlyos veszteségeket okozva sikerül visszaverni. Hősünk barátja, Kis, aki korábban igen rosszul volt, Jakabnak is köszönhetően lassan rendbejön. Hősünk összecsomagolja az eddig legyártott gyűrűket, hogy hazavigye őket, mikor szabadságra megy.
„Az alano-i medence valóságos egérfogóhoz hasonlított; hegyek vették körül a katlanban levő kiépítettlen állásainkat, szemben a 
Küszöbön áll az 1916-os év húsvétja: Jakab bevásárol, úgy készül az ünnepre. Húsvét napján beosztják a figyelőbe, ezúttal azonban nem kerül sor harcra: az oroszok, akiket szintén áthat a húsvéti hangulat, fehér kendőket lobogtatva elözönlik a senkiföldjét, majd a tiltás ellenére a kettősök is kimennek barátkozni. Aztán elmúlik ez is, és minden visszaáll a régibe. Hősünk gyűrűt reszel, Pöndörrel virágos kertet csinálnak, beteg barátjával sétál. Közben pedig a német és osztrák–magyar, illetve orosz oldalon is egyre nagyobb a készülődés, egyre sűrűbben járnak a repülők, ehhez azonban hősünknek is van egy-két szava…
Az első világháború alatt több ezer fotó készült a harci eseményekről, a megszállt területek és a hátország életéről. Ebből a munkából a magyarországi fotográfusok és a fotózást amatőr módon űzők – az utókor szerencséjére – alaposan kivették a részüket. A háború alatt mind a frontvonalban, mind a hátországban aránylag sok fotó készült az elfogott ellenséges katonákról, amelyek részben propaganda célt is szolgáltak. Azonban a háború egy másik jelentős számú fogvatartotti csoportjáról, a Magyarországon internált civilekről sajnos nagyon kevés fotó maradt az utókorra. A magyarországi fotóarchívumokban hosszas kutatás után is csak elvétve bukkanhatunk magyarországi internálótáborokba zárt civilekről készült fényképekre. Az alábbi írásban két ilyen újonnan előkerült, vélelmezhetően a tápiósülyi internálótáborban készült fotóról lesz szó.
A „kettősöktől” egy túlbuzgó kadét portyát szervez a senkiföldjére, de szerencsétlenségére emberei a császári és királyi 31. gyalogezred járőreivel csapnak össze. Eközben hősünk egyre jobban beletanul a figyelői szolgálatba. Már ő az, aki újabb célokat javasol a tüzérségnek, és néha a saját szakaszából is meghív egy-két embert, hogy e jó rálátást biztosító helyről kövessék, hogyan dolgoznak a tüzérek. A fiumei katonatárssal, Pöndör Frigyessel is egyre jobban összebarátkozik, olyannyira, hogy egy külön fedezéket is épít neki. Jakab végiglátogatja barátait, és egyikhez éppen akkor érkezik meg, amikor a sturmosokat sorakoztatják. Közben lassan enyhülni kezd a tél. A természet éledése mellett hősünk néha a háború emberekre gyakorolt különböző hatásain is elgondolkodik…
A Torontál vármegyei Csókán, sok gyermekes családban született Závodszki Ferenc Szegeden tanulta ki a szabómesterséget. Itt ismerkedett meg a menyasszonyával is, de a házasságkötés előtt le kellett szolgálnia a katonaidejét. 1913 őszén a 
A „kettősök” frontszakasza továbbra is csendes, ugyanakkor azonban az osztrák–magyar oldalon nagy munkálatok folynak: a fedezékekbe villanyvilágítást vezetnek, a drótakadályokat kiszélesítik, az árkok falát vesszővel fonják ki. Éjszakánként tevékenykednek a rohamosok is: amint hősünk beszámol róla, egy herkulesi erejű cigány katona minden fegyver nélkül két oroszt is elfog egyetlen éjszaka alatt. Jakabot – hasonló beosztást ellátó társaival együtt – a hadosztályparancsnokságra rendelik, ahol új dolgokat tanulnak a figyelőszolgálatról, ismertetik velük a beosztásukkal kapcsolatos kötelezettségeket és a titkos kommunikációs módszereket. Hősünk egy újonnan a frontra kerülő, Fiuméből származó katona, Pöndör Frigyes személyében új barátra tesz szert.
Pestszentlőrinc iparában a XX. század elején négy ágazat volt jelen: az építőipar, a faipar, a textilipar, valamint a vas- és gépipar. Két jelentős ipari centrum alakult ki a község területén, melyben fontos szerepe volt a jó vasúti kapcsolatnak. A világháború alatt a helyi gyárak nagyrészt alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz és a hadiipar szolgálatába álltak, lőszertermelésre álltak át és új lőszergyárat is létesítettek. A Nagy Háború alatti Pestszentlőrincet bemutató 
A „kettősök” meglehetősen nyugodt időszakot élnek át a lövészárokban. Hősünket „Titulart Gefreiterré” –címzetes őrvezetővé – léptetik elő, ugyanakkor beosztják a figyelőbe is, amelyen a géppuskások a gyalogsággal és a tüzérséggel osztoznak. A szolgálatban az új beosztással járó tennivalókat gyakorolja, szolgálaton kívül pedig az orosz srapnellövedékek időzítőiből kiszedett alumíniumból készít gyűrűt eladásra. Mindeközben elkészül a fényszórósok fedezéke, Jakabék árokrészét pedig két aknavetővel és egy 3,7 cm-s gyalogsági ágyúval erősítik meg. Hősünk egy újonnan létrehozott alakulatról, egy rohamszázadról is beszámol, amit ő csak rablóbandaként emleget. Egy kutyafogat is feltűnik a színen, de megjelenik egy nyúl...
Egy-egy alakulat iratanyagának a levéltári kutatása során számtalanszor találkozik a kutató olyan levelekkel, amelyekben aggódó szülők, hozzátartozók érdeklődnek a szeretett családtagjaik után. A válaszok legtöbbször eltűnésről, sebesülésről vagy hősi halálról szóltak. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred ezredparancsnokságára 1916 júniusában egy apától érkezett levél, amelyben szeretett fia orosz hadifogságba esésének a körülményeiről érdeklődött…
Legutóbbi kommentek