Jakab István első világháborús naplója – 10. rész
A „kettősöktől” egy túlbuzgó kadét portyát szervez a senkiföldjére, de szerencsétlenségére emberei a császári és királyi 31. gyalogezred járőreivel csapnak össze. Eközben hősünk egyre jobban beletanul a figyelői szolgálatba. Már ő az, aki újabb célokat javasol a tüzérségnek, és néha a saját szakaszából is meghív egy-két embert, hogy e jó rálátást biztosító helyről kövessék, hogyan dolgoznak a tüzérek. A fiumei katonatárssal, Pöndör Frigyessel is egyre jobban összebarátkozik, olyannyira, hogy egy külön fedezéket is épít neki. Jakab végiglátogatja barátait, és egyikhez éppen akkor érkezik meg, amikor a sturmosokat sorakoztatják. Közben lassan enyhülni kezd a tél. A természet éledése mellett hősünk néha a háború emberekre gyakorolt különböző hatásain is elgondolkodik…
1916. március 17.
A főhadnagytól kértem engedélyt, és Pöndörrel hátramentem a városba, Gorodicsbe. Vásároltunk élelmet; neki volt pénze bőven, nem engedte, hogy költekezzek sehol semmire, hazunról kapott 500 koronát. Este a konyhával bejöttünk az állásba, hoztunk 3 liter rumot, egy kg csokoládét, 2 cukrot, dohányt, cigarettát és egyéb apróságot. Míg én odavoltam, a szolgálatom a tüzér őrmester tartotta. Semmi különös; éjszaka a németek lőttek egy párat a jobbszárnyon, meg patrulösszetűzés volt. Katustól kaptam lapot. Pöndör megkért, segítsek neki csinálni egy kis dekungot, csak ő magának. Megkérte a másokat is; egy sem volt hajlandó segíteni. Ma kiástuk a földet délután 2 óráig, oszt mentem szolgálatba. A századtól rábeszéltem öt bakát, 2-kor hoztak elegendő fát. Csendben telt el a megfigyelő. Ma bableves volt az ebéd, de hússal. Volt ½ liter bor és egy drb kolbász. Kellemes, tavaszi illatú éjszaka.
1916. március 19.
Ma összeácsoltam a dekungot; csináltam egy ágyat, egy asztalt, egy széket, egy padot, mind nyírfaágból. Oly kedves volt az a kis dekung, hogy megirigyelte volna maga a király is. Pöndör nem bírta eléggé köszönni nekem ezt a munkámat, és fogadta, amennyire teheti, meghálálja. A megfigyelő kissé zavaros volt; a jobbszárnyon erős őrjárat-összetűzés volt, mit a tüzérek is segítettek.
Reggel voltam istentiszteleten a batalioncomandonál; nagyon sokan voltunk. Egy ifjú kadét, ki érdemeket akart szerezni, toborzott 70 emberből álló önkéntes csapatot, mivel kiment este oroszt fogni. Hol portyáztak, hol nem – elég az, összecsaptak a 31-es ezred őrjáratával, miből egy heves tüzelés támadt, lett egy pár sebesült. A kis kadétnak elment a kedve a portyázástól; jóízűet nevethettek az oroszok, mikor hallották, hogy verekednek az ausztrockik egymással. 11 órára véget ért, csend lett megint, csak imitt-amott hallik csattanás; utána oly kísértetiesen visszhangzik a csendben. Milyen is ez a háború; ha gyilkolunk, akkor kapunk kitüntetést. 10 órakor bejöttem, a cipőm ledobtam; ringatás nélkül elaludtam.
1916. március 21.
Reggel korán alárm volt, kinek-kinek a helyét kellett elfoglalni. Valami német törzstisztek szemlét tartottak; 8 órára vége lett mindennek, hozzáfogtam gyűrűt gyártani. Gyönyörű munkákat végeztem, mit csak időtöltésből lehet megcsinálni, vagy faragni az alumíniumot – nagyon kedves harctéri emlékek. Ma látható a terep, tiszta a levegő, messzi be lehet látni az oroszokhoz; dolgoznak ők is, mint mink. Ágyújuk nekik is van elég szép számmal; vagy kilenc batrit biztos ponton tudok, de nem háborgatom őket. Csendben telt az egész nap.
Német tisztek szemügyre veszik a „kettősök” állásait
(Forrás: a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteménye)
1916. március 22.
Korán reggel köszöntött az orosz egyszerre négy ágyúval; egy nagyon közel esett le a megfigyelőhöz. Nagyon beugrott a tüzér őrmester. Volt is miért; ha esetleg az orosz felfedezte a megfigyelőt, akkor régen rossz nékünk. Majd’ egy félóráig így tartott az ágyútűz, srapnel és gránát. Az állásba nem esett egy sem, csak mögé, de nem messzi. Két órakor átvettem a megfigyelést; ekkorra már csend lett. Oly gyönyörű napsütéses délután volt, már unom is magam, nem volt már mit csinálni.
Gondolom lőni egy párat az ágyúkkal; a telefon is nem nagyon zavarog, csend van. Szólok a Vilma nevű ütegnek, mi rögtön is felelt; bemondom, az oroszokat jó volna megzavarni egy pár helyt, miután gyanús mozgásokat vettem észre. Az üteg rögtön rendelkezésre állott, és várta a parancsot; öt perc múlva készen áll. Én addig izentem az őrmester Otersnak, hogy kukkerrel jöjjön föl a megfigyelőbe. Szívesen megtette. A Vilma szól, fertig (a telefoniszttal magyarul beszéltem): tehát egy lövést leadnak a 432A kotéra, mi pontosan talált. 300 hosszabb: megvolt. 75 jobbra: leesett egy fenyőfa tövébe, mi az erdő szélén állott. Miután a füst eloszlott, szalad két orosz oda, és egy harmadikat visznek el, és a fáról még jött le egy. „Trefel”, kiáltom a Vilmának; egy pillanat múlva az egész batriból nyihogva rohantak a gránátok; a fát ledöntötték. Bekiáltom, leszórni jobbra 100 m-re, volt is ám nyihogás. Egy ágyú megszólal onnan az erdőből; közel jött a megfigyelőhöz. Még egy lövést leadott, de aztán megszűnt, nem bírt tovább kitartani. A Vilma fölkért még egy batrit, és így nyolc ágyúval nyaggatták az erdőt. Egynéhány oroszt láttam kiszaladni az erdőből, és eltűntek valami árokban. De kényelem nézni őket, hogy rettegnek; az őrmester Oters annyira örült a látványnak, meg is szánta őket. A skiccen megjegyeztem ezt a pontot. 4 órakor vége lett mindennek; jött egy tüzér főhadnagy, több belövéseket csinálni egész sötétig. Ma egész nap szólott az ágyú. 10 órakor bejöttem. Kártyáztam a 14-ik századnál, nyertem 68 koronát: most van egy kis pénzem is.
1916. március 23.
Az orosz lőtt egynehányat; ez új batriból jött, de nagyon messziről. Délig aludtam; délután a megfigyelőbe kijött a Vilmától a hadnagy, és most ő dolgozott. Több helyt belőtte magát, gyönyörű belövéseket csinált. Adott 50 drb cigarettát örömében, mert nagyon fontos pontokat mutattam meg. Az étkezésünk elég jó ma, ki-ki kapott egy liter bort; volt is nemulass, ivás, éneklés, nagyon sokan el is adták pénzért, hogy fukarkodjanak. Kártyáztam 2 órakorig, nyertem 12 koronát.
1916. március 24.
Gyönyörű tavaszi reggel, oly élvezet a napon sütkérezni. Csendben telt el az egész nap. A megfigyelőben a tüzérőrmester csinált egy néhány belövést – sikeresen. A német tisztek meglátogatták a megfigyelőt, tetszett nekik. A szolgálatom csendben telt el. Írtam levelet anyámnak és húgomnak.
1916. március 25.
Reggel sétálni mentem az erdőbe; voltam a sturmosoknál, beszéltem Vajda Györgyékkel. Éppen a század állott; lehetett 140 ember, ezekből volt vagy 100 kitüntetett az aranytól lefelé mindenből. Volt egy román őrmester; épp úgy képzeltem – és az alakja is megengedte –, mint egy haramiavezért. Kitüntetései voltak: nagyezüst kétszer és lefelé minden. 9 órakor eljöttem, ők lefeküdtek pihenni, az egész banda – mind jó alakok.
1916. március 26.
Csendben telt a nap. Este ki fog menni a sturm comp. Kaptam levelet Fejér Istvántól. A sturmosok nem csináltak kint semmit.
1916. március 27.
Csendes a nap, és szépen ragyog a nap, sugarain fürdünk. Pöndörnek jött két csomagja, meghívott ebédre; sok minden hazai volt és örült, ha fogyasztok én is. Majd jönnek a mások, imitt-amott fegyverlövések; a bakák próbálgatnak célba lőni, csak nincs, aki a célt mutassa vissza. Este kártyáztam gyufában, nyertem 65 gyufát.
1916. március 28.
Nagyon csendes az egész nap. Este egy néhány kukoricagránátot lőttek ki; az aknásoknál a gép felrobbant, egy embert agyoncsapott, a mellét teljesen szétroncsolta. Szolgálat után pihenni tértem.
1916. március 29.
A századtól egy cigány baka föltalálta, buzogánnyal fog verekedni az ütközetben. A fegyvert alkalmatlannak tartotta, félt azzal ütni, mert eltörik. A buzogánnyal a kezében oly herkulesi alakot mutatott. Voltam Barti Jánosnál és a patak mentén sétálni; nagyon sok hal van benne. Egyéb semmi különös; Jakab barátom kapott csomagot, mit együttesen fogyasztottunk el.
1916. március 30.
Káplár Gábos, én, Ambrus és Balla kártyáztunk, veszítettem 16 koronát. Kis barátom nagyon rosszul van, a föld alatti levegő a gyenge szervezetének megártott, és megkapta a tüdővészt. Nagyon el van keseredve emiatt, kedvtelen, lehangolt. Ez a legnagyobb ellensége az embernek, pláne itt, hol nem bírja kellőképpen kezelni. Este Pöndörrel sokáig elbeszélgettem mint vendége. Ott volt a főhadnagy Kappel is, nagyon barátságos ember. Még nem volt alkalmam ennyire összejönni vele, miután parancsnokom; itt nagyon tiszteletben tartott. Éjszaka egy kis ágyútűz volt.
1916. március 31.
Harctéri állapotban telt az egész nap, semmi különös. Kis az orvosnál volt, de az nem biztatta semmivel.
1916. április 1.
Kedves tavaszi nap. Örülünk az egész banda, hogy megszabadultunk a fagyos téltől, immár enyhébb idő jön. Voltam Fejér Misinél, ott voltam egész délig. Vajas kenyérrel, feketekávéval tisztelt meg; örült, hogy fölkerestem. Őket nagyon verte az ágyúval az orosz, többször volt már sebesültjük.
Hazajöttem, Pöndör már várt; jött neki kettő csomagja, nem is bontotta föl, míg én nem jöttem. Elég jó dolgok voltak benne, 3 kg szalámi, csokoládé, 500 drb Adria cigaretta és egyéb. Nagyon fölkért, hogy kérés nélkül vehetek bármiből és amennyi tetszik, tehát ő semmit sem adott. Elég jó volt, adott a főhadnagynak is, de másnak senkinek; nagyon sértve érezte ő magát, hogy annyira lenézték, hogy ő miért zsidó. A megfigyelő csendben telt el; a századtól egy hadnagy volt a megfigyelői szolgálatban.
A császári és királyi 2. gyalogezred ismeretlen katonája, aki a fronton készült fényképeiből albumot állított össze
(Forrás: a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteménye)
1916. április 2.
Reggel voltam a battalioncomadónál. A szabótól elhoztam a kabátom, mit nála csináltattam fekete szövetből; fizettem 10 koronát. Kis nagyon rosszul lett, alig bír járni, még az orvoshoz sem akar menni. Pöndörrel ebédeltem, voltam vele az erdőben sétálni. Az oroszok valami kígyóra futó árkot ásnak. Hárman dolgoznak; a megfigyelőből jól látni. Éjszaka egy kicsikét hűvös.
1916. április 3.
Kissel hátramentem az orvoshoz. Nagyon veszélyesnek tartotta a betegségét; küldte hátra a kórházba, ő meg nem akar menni, itt meg akar halni. Írtam egy lapot Katusnak Bukarestbe.
1916. április 4.
Csendben telt az egész nap. Délig aludtam, megmosakodtam, ruhát cseréltem; tetű már kisebb számmal található, alig találni. A tüzér őrmester a dolgozó oroszokat elzavarta, összelődözte a munkájukat. Éjszaka riadó volt ½ órát.
1916. április 5.
Csendes minden, semmi különös.
1916. április 6.
Korán reggel egy orosz katona átszökött hozzánk. Az okot nem akarta megmondani: kívánkozott a legnagyobb tiszt úrhoz kihallgatásra. Máskülönben lengyel származású volt.
1916. április 7.
Fölkeresett Fejér Misi és Vajda György, szalámival kínáltam meg őket. 10 órakor elmentek. Terveztünk Pöndörrel egy virágkertet csinálni; ő írt Budapestre egy magkereskedőnek virágmagért. A megfigyelő rendes.
1916. április 8.
Csendes minden, vargáltam egész délig és mostam ruhát.
1916. április 9.
Ma nagytakarítás, ágyat kell változtatni. A ludakat tollastól ettük meg, és ezért párnát és derekaljat fenyőgallyból tömünk. Ez is jó; olyan jó illatú, bizony sok beteg felhasználná a gyógyulásáért. A nap csendben telt el, és a megfigyelő is. Kis egy kissé jobban van.
1916. április 10.
Sűrű köd ereszkedett a tájra, nem látni egy méterre sem. Mindenféle őrség duplázva lett, a megfigyelőből nem látni semmit. Ez tartott egész délig. Délután szép napsütéses, oly élvezettel ülök a megfigyelőn. Messzi hátra, vagy 20 km-re az oroszoknál egy csapatot látok jobbra húzódni. Imitt-amott egy-egy orosz baka kószál, biztos élvezi a tavaszi napfényt, hisz ők is emberek, kik örülnek a kikeletnek. Ma kiosztottak valami vöröskereszt jelvényeket, 2 korona darabja.
1916. április 11.
Éjszaka esőre fordult az idő, de gyengén; majdnem egész nap így tartott. A dekungban töltöttem a napot, tisztálkodtam és varrtam a rongyost, meg kártyáztunk; én, Pöndör, őrmester Oters és káplár Gábos. A megfigyelőben nincs semmi különös. Fejér Istvántól kaptam egy baptista képeslapot ezzel a felirattal: „Hogyha tusakodik is valaki, nem koronáztatik meg különben, hanem ha igazán tusakodik.” II. Tim. 2.5.
1916. április 12.
Borús az ég, terhes felhők úszkálnak a fejünk fölött arra, amerre a szelek hajtják őket. Nedves a levegő, fúj a szél, kellemetlen kint; a dekungban töltöttük az időt. Egy kis rumot szereztünk, a századtól egy fél cigányt, másfél hegedűvel: egész nap nótáztunk és muzsikáltattunk magunknak. Vígan telt a nap; csak Pöndör nem volt jelen, őneki nem tetszett a társaság. Délután a megfigyelőben voltam.
„Kettősök” egy 1916-ban készült fényképen
(Forrás: a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteménye)
1916. április 13.
Elég hűvös lett az idő, a tüzet el lehet tűrni a dekungban. Voltam hátul a lovaknál, a fegyvermestertől egy puskacsövet hoztam ki. Délután valami új üteg lőtte be magát 18-as ágyúkkal. A megfigyelőjük egy őrmester, ki estefelé a megfigyelőből elment; elég jól dolgozik. Jakab barátom rosszul érzi magát, odavan; a föld alatti lakás hatása, ami lassan szivárog a csonton át a velőbe. Bizony ez a mai háború, örök emlékek.
1916. április 14.
Még tart a hideg. Voltam Fejér Misinél, ott voltam délután 1 óráig. Jól mulattunk; volt egy kis bor, egy székely szakaszvezető hazunról jött, hozott egy kis szeszt, megillogattuk, Misi hegedült; szép harctéri élet. Az aknavetők néhány aknát kilőttek, egyéb semmi zaj, a megfigyelő is csendes. Jakab elment a kórházba. Nagyon rosszul jött az elválás, de neki menni kell.
1916. április 15.
Esett megint, de gyengén; furcsa idő, akár ősz jőne. Az oroszok lőttek egy párat a jobbszárnyra, a hídállásra; kárt nem tett. Ma több orosz repülő átjött szemlélni; nagy ágyúzás volt rájuk, de nem ártottak. Az ebéd paszuly disznóhússal, a kenyér oly fehér, mint a hab.
1916. április 16.
A fellegek gyérülnek imitt-amott, kék az ég. Délre kitisztult, délután kedves napsütés: oly gyönyörű a kikelet, úgy örül a tavasznak minden élet. Pöndörrel voltam sétálni, élvezni a kedves tavaszi délutánt. A megfigyelőből látni, az oroszok is csak így csinálnak: heverésznek a fák alatt az erdő szélén. A menázsi nagyon jó, jött bor és rum, meg disznókolbász. Kaptam csomagot hazunról, élelem volt benne; nagyon jólesik egy kis hazai. Írtam egy lapot haza a húsvéti ünnepekre, rajt’ vannak a magyar, német és osztrák zászlók [...] ezzel a fölirattal: Mit Mut und Kraft! Jakabot hátravitték a kórházba, ő talán megszabadult egy ideig az állástól. Csend van az egész fronton.
1916. április 17.
Gyönyörű nap. Avizálva van; jőnek az egészségügy [...] dolgából megvizsgálni az állást, a dekungot. 10 órára meg is érkeztek hozzánk: csak úgy ragyogott minden: a dekungban tisztaság, díszítmények, mit csak unalomból lehet megcsinálni. Megjegyzést is csináltak, hogy a háború a művészetet előmozdítja. A többi időt a szolgálatig Pöndörnél töltöttem. Kis mind rosszul van. A jobbszárnyon nagy ágyútűz volt, az oroszok lőtték az állást, az eredményt nem tudom. Ma virágvasárnap, de gyönyörű egy nap. A megfigyelőn van rá időm gondolkodni, a régi múlton. Hogy eltelik az idő, megy, nem vár senkire, nem törődve, mit dolgoznak az emberek, mit művelnek, jót-gonoszt; ő tanít mindenre, ő felejtet mindent.
1916. április 18.
Az éjen a sturm comp. elfogott 4 oroszt, zsákmányolt egy géppuskát és 16 fegyvert; megleptek egy orosz őrséget. Egy lövés nélkül történt az egész, egy baka súlyosan megsebesült, egy orosz gyomorba szúrta egy késsel. Máskülönben csendben telt a nap. Éjfélkor egy néhányat lőtt az orosz a balszárnyra. Írtam haza egy tábori lapot, kártyáztunk reggelig; nem veszítettem.
1916. április 19.
Ma is szép nap, a tavaszi madarak is érkeznek, repkednek az erdőben. Egy kicsit furcsának találhatják ezt a fegyverdurranást meg a golyófütyölést, de majd megszoknak. Megérkezett egy német zászlóalj pótolni a hiányt; elég sűrű a katona az állásban. A századtól egy cigány (a buzogányos) vállalkozott, hogy hoz egy orosz csizmát az éjen az oroszoktól; este 10 órakor ki is ment. A megfigyelőben nincs semmi különös. Kaptam levelet Katustól és cigarettapapírt.
1916. április 20.
A cigány hozott is egy pár csizmát; az orosz álláshoz közel volt egy halott orosz, és ennek húzta ki a csizmát a lábából. Ez is elég szép dolog volt. Kis nagyon beteg; Jakabtól kaptam levelet – Gorodischéban van kórházban. Pöndör egész délután velem volt a megfigyelőn, élvezet volt innen figyelni az oroszokat. Estére lement, főzött egy rumos kávét, hozott nekem is; a menázsit is fönn ettem meg. A jobbszárnyon a német szapőrök hozzáfogtak egy hatalmas unterstandot csinálni. A miénk épp ma elkészült, szép egy munka, 18 m a földbe ásva.
1916. április 21.
Parancsot kaptunk, a legénységet vagy a bedinung mancsaftot iskolázni kell a fegyver részeiről, a gyors szét- és összerakásáról, tehát mátul délelőtt iskola. Ez elég baj nekem: délelőtt iskola, délután szolgálat. Majd segítek a dolgon. A délutáni megfigyelést egy tüzér századossal töltöttem a battalioncomandótól; telefonon kaptam a parancsot, hogy a tüzértisztnek minden nevezetesebb pontot jelentsek be. Mikor elment, adott 20 drb. cigarettát és megköszönte a bemondásaimat, és figyelmeztetett a lelkiismeretes szolgálattételre. A battalioncomandotól a telefonista bemondta, hogy ez a kapitány a mögöttünk levő tüzéreknek a mérnöki megfigyelője; itt nálam ez a tiszt nagyon meg volt elégedve, de több megfigyelőn elégedetlenségét fejezte ki. Jó, hogy rendben van minden. A hadnagy, Kappel megdicsért és örült, hogy a kapitány meg volt elégedve.
Következő rész: „A béke lebegett köztünk…”
Összes rész: Jakab István első világháborús naplója
