Hugyecz László, Shanghaj későbbi jeles építésze orosz hadifogságba esésének a története
Egy-egy alakulat iratanyagának a levéltári kutatása során számtalanszor találkozik a kutató olyan levelekkel, amelyekben aggódó szülők, hozzátartozók érdeklődnek a szeretett családtagjaik után. A válaszok legtöbbször eltűnésről, sebesülésről vagy hősi halálról szóltak. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred ezredparancsnokságára 1916 júniusában egy apától érkezett levél, amelyben szeretett fia orosz hadifogságba esésének a körülményeiről érdeklődött…
Hugyecz György besztercebányai építőmester 1916. június 15-én írta meg levelét a nagykanizsai ezred parancsnokának: „Méltóságos Ezredparancsnok Úr! Molnár Dezső tábornok úr őméltósága értesít, hogy László fiam tart. hadnagy e hó 7-én mint járőr Osiery vidékén eltűnt. Alázattal kérem, kegyeskedjék megengedni, hogy volt tiszti szolgája Hugyecz János, fiam hátra hagyott holmiját haza hozassa és kegyeskedjék értesíteni az eltűnés részleteiről. Kérelmem ismétlése mellett maradok alázatos szolgája, Hugyecz György.”
Hugyecz György 1916. június 15-én írt levele
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Fiának, a fiatal tartalékos hadnagynak, Hugyecz Lászlónak óriási szerencséje volt, hogy fogságba esésekor életben maradt. Mint a következő évtizedekben kiderült, nemcsak magának, hanem az építész szakmának és Sanghaj városának is, amely szegényebb lenne az általa tervezett, ma is látható, meghatározó épületei nélkül. A következőkben nem az építőművész Hugyecz Lászlóval foglalkozom, hanem a katonával és fogságba esésének körülményeivel, írásomhoz felhasználva a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred iratait és az 1941. február 14-én Sanghajban akkor már Hudec László néven papírra vetett életrajzát. Így tisztázódhatnak fogságba esésének körülményei, amelyről sokféle változat olvasható.
Hugyecz László még szakaszvezetőként
(Forrás: Wikipédia)
Hugyecz László 1893. január 8-án született Besztercebányán (meghalt 1958. október 26. Berkeley). Az iskolai nyári szünetekben már édesapjának, az elismert építési vállalkozónak az építkezésein dolgozott. 1910-ben jelentkezett a Magyar Királyi József Műegyetem építészeti osztályára, ahol 1914 júniusában oklevéllel végzett. A háború kitörésekor ő is bevonult.
Katonai szolgálata kezdetének leírása az 1941-es életrajzában
A bevonulását és a kiképzését követően 1915 februárjának elején a m. kir. besztercebányai 16. honvéd gyalogezred menetzászlóaljával került az orosz frontra.
Életrajzi leírásából végigkövethetjük harctéri útját. A kiváló harctéri tapasztalatokkal rendelkező fiatal hadnagy 1916 áprilisában már a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred 11. századában szolgált.
Maradva fogságba esésének történeténél, fókuszáljunk egy napra, 1916. június 7-re. Az ekkor kibontakozó Bruszilov-offenzíva sikerei miatt visszavonuló 20. honvéd gyalogezred június 6-án érkezett a Lucktól kb 20–25 kilométerre északkeletre található ún. „Bto. Wargany mocsár” nyugati szélére. Állásépítésre nem kerülhetett sor, mert a visszavonulás során végsőkig kimerült honvédek erre alkalmatlanok voltak. Június 7-én reggel kezdtek hozzá az elfoglalt területek megerősítéséhez és az előrenyomuló orosz gyalogság felderítéséhez. Hugyecz László tartalékos hadnagy parancsot kapott, hogy húsz honvéddel derítse fel az ellenség előrenyomulásának az irányát és erejét.
A 20. honvéd gyalogezred helyzete 1916. június 7-én
(Forrás: Szepessy-Bugsch Aladár: A m. kir. nagykanizsai 20-ik Báró Szurmay Sándor honvéd gyalogezred története a világháborúban. II. k. Sopron, 1931.)
A felderítő járőrcsapat tevékenységének a megismeréséhez visszakanyarodom az apa, Hugyecz György leveléhez. A válasz megírásához Bugsch Aladár alezredes, ezredparancsnok részletes jelentést kért a fiatal hadnagy eltűnéséről. A járőr elindulásáról és sorsáról 1916. június 24-én Konkolyi Jenő őrnagy, a III. zászlóalj parancsnoka a következőket jelentette: „Jelentem, hogy Hugyecz László h[a]d[na]gy eltűnéséről Sólyom János f[ő]h[a]d[na]gy a 11. sz[áza]d parancsnok a következőket adja elő: Hugyecz hadnagy Ch. Komarowka-i állásban f[olyó]. hó 7-én d[él]el[őtt] 7h-kor írásbeli parancsot kapott, hogy 20 emberrel járőrbe menjen. Irány volt: Kol. Rafaitowka, Murawickie, Bto. Czystoje. Feladat: felderíteni, hogy az ellenség előnyomulásban van-e, s ha igen, mekkora erővel s főleg mely irányban. Hugyecz hadnagy del 7h 30-kor a kiválasztott 20 emberrel megindult. Hogy az állások előtti patakon átmehessen, fákat is vitt magával. Legénység felszerelése: járőr felszerelés volt. A járőrt lehetett látni H. H. Kol. Rafaitowkáig. Az indulás után 1,1/2 órára 3 sorozatos kb. 15–15 géppuska lövést lehetett hallani abból az irányból, amerre Hugyecz hgy járőrével ment. Del 11h-kor Hawczyei község irányából előre mozgó ellenséges rajvonalak voltak láthatóak. Hugyecz hadnagy legénye s podgyásza a vonatnál van.”
Az 1916. június 7-ei események helyszínét jelölő térképvázlaton jelölve: 1. = a járőr útja, 2. = orosz támadás iránya délelőtt 11-kor
A beérkezett jelentés után Bugsch alezredes 1916. július 26-án küldte el levelét Hugyecz Györgynek. Szó szerint leírta a Konkolyi Jenőtől kapott szöveget, de még odaírta a következőt: „A század d[él]ut[án] 5 óráig figyelte a járőr irányát, de visszatérő embert nem látott. Véleményem szerint a járőr erősebb ellenség által meglepetésszerűen fogságba jutott. A tisztiszolga időközben haza lett küldve. Abban a reményben, hogy kedves bajtársunk mielőbb ad magáról életjelt s hogy erről szíveskedik majd az ezredet is értesíteni, fogadja ezért a fentiek közlése mellett őszinte tiszt[eletem] és n[agyra]becs[ülésem] nyilv[ánítását].”
Az 1941-es önéletrajzi írás is kitért az ezredparancsnok levelére: „Csatolom Bugsch alezredes úrnak 1916. június 26-án atyámhoz intézett levelének másolatát, melyben eltűnésemet közli. (Az eredeti levél atyám levelei között elkallódhatott, de a 20. ezred levéltárában bizonyára megtalálható a hiteles másolat.)” Valóban így van, az események után bő 100 évvel is megtalálható a levél másolata.
Hugyecz László vezette járőr elfogása szerepel az ezrednaplóban is
Eddig megismertük a fogságba esésének következményeit, ezért a következőkben ismerjük meg a körülményeket, egyenesen Hugyecz László tollából: „Kiválasztottam 20 legmegbízhatóbb emberemet és hogy a patakon átmehessünk, fákat vittem magammal, amelyekből könnyű hidat tudtunk konstruálni. Az első falunál magamhoz vettem egy ukrán vezetőt, aki a patakok és mocsarak tömkelegében nagy segítségünkre volt. A parancs által kijelölt irányban előre haladva sehol ellenségre nem bukkantam, sőt jobbra és balra kiküldött járőreim se találtak semmit, míg kb. 11-kor orosz trainre és muníciós szekerekre bukkantunk, melyeket kozákok kísértek. Hamar visszavonultunk az erdőbe. Világos volt, hogy az ellenség hátába kerültünk és most minden igyekezetünk azon volt, hogy az előbb megtett utunkon visszatérjünk rajvonalunkhoz. Szerencsétlenségre a kozákok észrevettek és lövöldözés kezdődött. Ez megakadályozta azt, hogy a réteken keresztül vegyük utunkat és csupán az erdőkön és mocsarakon keresztül próbáltunk északnyugati irányban visszatérni. Ez majdnem sikerült is egy pár emberre megfogyatkozott járőrömmel, miután a többi kimerüléstől összeesve lemaradt, amint említém előző nap 24 órát gyalogoltunk egyfolytában kevés pihenővel. Bújócskát játszva a bennünket kergető kozákokkal, akikhez több kozák járőr is csatlakozott. Körülbelül féluton lehettünk állásainkhoz, amikor egy kis tisztást kellett volna kereszteznünk, hogy egy másik erdőben ismét elbújhassunk, amikor a minden oldalról előtörő kozákok reánk rohantak és leütöttek. Én a fejemre kapott ütés folytán estem össze.”
Fent ismertetett önéletrajzi vallomása szerint közelharc során szerzett fejsérüléssel esett hadifogságba, s nem az interneten olvasható cikkekben szereplő lábsérülés miatt. Így egészül ki és válik teljessé a fogságba esésének az ezredénél megőrzött története, az esetről saját maga által megörökített emlékekkel.
További sorsáról az önéletrajza, és a sajtóban megjelenő cikkek igen bő információt adnak. A poszt végén egy fotóval emlékezem a kalandos életű kiváló építészművészre, a Shanghajban tervezett több mint 100 épületéből az egyik neves alkotásával.
Az 1924-ben elkészült Normandie Apartments épülete Shanghajban
(Forrás: dailynewshungary.com)
