Jakab István első világháborús naplója – 12. rész
1916 májusában megjön az eső, és a „kettősöknek” egy ideig a sárral is meg kell küzdeniük. Az állásban egyelőre nyugalom van, és a katonák mindenfélével, például hímzéssel és játékokkal múlatják az időt – Jakab birkózni is beáll. Mindeközben a bakák számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az oroszok valamire készülnek, és nem is tévednek: június 13-án támadás éri az osztrák–magyar vonalakat, ezt azonban az oroszoknak súlyos veszteségeket okozva sikerül visszaverni. Hősünk barátja, Kis, aki korábban igen rosszul volt, Jakabnak is köszönhetően lassan rendbejön. Hősünk összecsomagolja az eddig legyártott gyűrűket, hogy hazavigye őket, mikor szabadságra megy.
1916. május 17.
Semmi különös; a sturm. komp. éjszakára kimegy. Hátramentem a konyhához ruhát mosni.
1916. május 18.
A balszárnyon egy kis ágyúzás; tőlünk megsebesült egy Vas megyei gyerek a fényszórósoktól; a két farpofán ment át a golyó. A fene kozákok, már sok kárt csináltak, hogy idejöttek.
1916. május 19.
A tüzéreink korán reggel ágyúzni kezdtek, verték az új orosz állási műveket gyönyörű hatással. Lumpolással telt az idő. 4 órakor a megfigyelőbe jött egy német tiszt – főhadnagy –, új telefont állított föl, belőni a 28-as ágyút. 6 órára elkészült a telefon; lőttek vagy négyet kisebb kaliberrel, oszt jött az öreg, de messzi hátra ment, hol az orosz tartalék csapatok voltak, a második az állás mögé vagy 20 méterrel. Oszt több kisebb ágyút belőttek. A tiszt 8 órakor távozott.
A fene kozákok nagyon szemesek: ahogy meglátnak egy bakát mászkálni kint, már lövik, pláne egy stücpontról. Már szorulni kezd a helyzet.
Kis már jobban van, a betegsége megfordult jóra, a tüdője már újul. Pöndörnek jött egy csomag cigaretta és egy csomag akta – üzleti lebonyolítás; mint hadseregszállító, a dekungját egész irodának szerelte be.
1916. május 20.
Ma csend van; hevertem egész nap. Mikor az idő engedi; rumos kávét iszom Pöndörrel; van miből. Nincs mivel agyonütni az időt; hímezni kezdtem. Anyagot és vásznat egy őrmestertől vettem, elég szépen haladtam a varrással. Mire nem képes a baka; egyesek rendeztek birkózóversenyt, súlyemelést, különféle sportokat. Nálam volt Fejér Mihály.
1916. május 21.
Csendben telt az egész nap. A balszárnyon egy kis ágyútűz. Egy orosz repülő a rezervát és Gorodische várost bombázta. Egy román fiú megsebesült a lábán; a kozákoktól lett küldve a golyó.
1916. május 22.
Fegyver- és muníciópucolás. A rezerva porciókat megvizsgálták, nálunk rendben volt. Volt zsoldfizetés. A megfigyelőben a rendes, mindennapi látvány.
1916. május 23.
Korán reggel az orosz lőtt egy párat a balszárnyra, nem messzi tőlünk. Írtam haza tábori lapot. Esni kezdett és nagyon ködözik. Írtam Katusnak.
1916. május 24.
Semmi – főleg jegyeznivaló – nincs, csak esik gyengén. Sár elég. A dekungban tanyázunk.
1916. május 25.
Az éjszakák hűvösek [...], nappal esik. Tovább kártyáztunk, vártunk. Írtam Katusnak egy képeslapot Bukarestbe, mi egy huszárt ábrázol az elesett bajtárs sírjánál. Hímezéssel telt a nap.
1916. május 26.
A század vagy a gyalogság kanalizálással foglalkozott egész nap; a megfigyelőből látni lehet, a jobbszárnyon nagyon dolgoznak. Egyéb semmi.
1916. május 27.
Szép, derült idő lett, hamar szárad a sár; egyéb semmi különös. Írtam Katusnak levelet, egy képeslapot: egy női alak a magyar nemzeti lobogó előtt áll, kezében egy tavaszi gyümölcsfaágat tartva. Egyéb minden a régi.
1916. május 28.
Szép napsütéses. Semmi különös; vagy öt repülőnk átment az oroszhoz.
1916. május 29.
Hátramentem Kissel sétálni a fenyősbe. A jobbszárnyon egy kis fegyvertűz: valamelyik orosz kimászkált és erre tüzeltek a bakák; az orosz lőtt a jobbszárnyra [...]. Mink egy kis fenyőerdő szélén hevertünk. A jobbszárnyon az állást be lehetett látni vagy fél km-re: épp ide lőtt az orosz. A bakák heverésztek az állás tetején. Egy baka hasrafekve aludt, és a szemeink láttára egy gránát ráesett: ezerfelé tépve dobálta szét. Az a baka sem gondolta lefekvéskor, hogy többé föl nem ébred.
1916. május 30.
A főhadnagy Kappel elküldött halat fogni. Fogtam vagy öt kg-t; persze magunknak is tartottam meg. Kézi bombával halásztam. Az oroszok lőtték a tartalékunkat. Éjszaka kimegy a sturm komp. A megfigyelőből jól látni, az oroszok mind dolgoznak a futóárkokkal. Hátul nagy erdőket levágtak.
1916. május 31.
Voltam a városban bevásárolni a főhadnagynak. Hatalmas munka folyik itt is: barakkokat, új vasutat építenek, tengersok lőszert, fát halmoztak hatalmas kazlakba. Nagy drágaság van itt; ebédeltem egy vendéglőben, tizenegy koronára ettem. Este érkeztem vissza. A szolgálatot káplár Gábos tartotta a megfigyelőben. Magamnak vettem csokoládét, Kisnek 2 kg cukrot és tormát. Az éjszaka egy kissé zavaros volt, egész éjszaka ágyúzás volt.
1916. június 1.
Kis főzött szirupot megint. Elég jó idők vannak, nagy melegek. Szépek a vetések, mit a bakák műveltek meg; roppant nagy területeket bevetettek tavaszi rozzsal és búzával. Itt is megy a gazdaság, ha az állás mögött is, gyönyörűszép táblákban. Ma köztük bolyongtam elmerengve; oly jólesett egy kis magányos séta. Fönt repülők úszkálnak, a mieink is, az orosztól is srapnelozzák egymást veszettül. Egyéb minden rendes.
1916. június 2.
Korán reggel nagy srapnelozás volt az orosz repülőkre, de nem sérült meg egy sem. Délután az oroszok nagy tüzet adtak a balszárnyunkra, maradt egy pár halott meg sebesült. [Az orosz] nagyon nyugtalankodik, hol itt, hol ott mindig ágyúz [...]: támadásra készülődés jele ez. Csak jöhet, mert már várjuk. Talán kedve is van a bakacsaládnak, mert már kipihente magát a hosszú tél alatt. Ma hallottam először a pergőtűz nevet, mit a tüzérség bír előállítani. Nagyon rémes hírek érkeznek az olasz frontról, a Doberdóról; csak úgy elgondolkozom rajt’; szegény bakák, kik ott vannak, mit szenvednek. Meg a német frontról: micsoda vérontások vannak Verdun falai alatt, és mindhiába, sikert nehezen érnek el a német csapatok. Kis jobban van, már nótázik, fütyörész, a tüdeje újul. Pöndörnek jött két csomagja, nekem egy 10 dekás dohány. Ma vargáltam a rongyot és cipőt; a fényszórósokkal kártyáztam, nyertem 11 koronát. A megfigyelőből látni, az oroszok nagyon dolgoznak, de csak éjjel.
Osztrák–magyar tüzérség
(Forrás: Magyarosi Sándor gyűjteménye)
1916. június 3.
A nap takarítással telt, egy kis ordungot csináltunk. Voltam Barti Jánosnál, sült hallal kínált, mit együtt ettünk meg. Kaptam levelet anyámtól. Láttam ma Mátis Istvánt – egy iskolás barátom –, de nem bírtam beszélni vele.
1916. június 4.
Éjjel lett egy kis eső, de megint meleg napsütés van. Ma birkózóverseny volt: én is birkóztam négy bakával és letettem mindet, oszt jött egy izmos cigány, az letett engem is meg egy főhadnagyot is. Ez jött ki a zászlóaljban a legerősebbnek; hatalmas egy cigány volt, hozzá még sátoros faj. Egy kis légiharc a jobbszárnyon, a megfigyelő is rendes.
1916. június 5.
Az éjen megint esett. Nagyon gazdag időjárás van, nő és virul a természet. Oly kedves hallgatni korán reggel az állás előtt levő nádasból a nádibika éltető hangját, mi fölvidít néha, és búskomorrá tesz néha. Van itt vadgalamb, vadruca, pacsirta, minden [...], de megvan a háború is. Este gazdag étkezés jött, bor ¾ liter, fánk, disznósült, rumos kávé, szalámi, vaj – azért, mert ma pünkösdi vasárnap van. Volt istentisztelet, én nem voltam. Éjjel nótáztunk, vigadtunk hangosan, mit meghallottak az oroszok is; erre már fegyverrel válaszoltak, meg ágyúzással. Kárt nem tettek emberben. A hangulat más lett, mint húsvétban volt, kezd élesedni a helyzet. Ennek nem nagyon örülünk.
1916. június 6.
Ma csend van, semmi lárma, csak a madarak énekelnek az erdőben. Nótáztunk, kártyáztunk egész nap.
1916. június 7.
Csendes az egész nap. Egy pár repülő úszkál fönt jó magasan. Pöndörrel töltöttem az időt [...]; a megfigyelőben semmi újság.
1916. június 8.
Jakab barátomnál voltam, hátul a tartaléknál. Találkoztam Rab János, Paizs István, Kóródi István barátokkal; ezek lovászok voltak a gépfegyveres lovaknál. Kaptam levelet Katustól, mi egy Szűzanyát ábrándozó bakát mutat; írtam választ.
1916. június 9.
A jobbszárnyon az oroszok ágyúznak, egyéb semmi különös. Az étkezés nagyon kitűnő.
1916. június 10.
Volt nálam Fejér Misi; hozott egy fényképet – az övét –, mit az állás mögött, az erdőben csinált.
1916. június 11.
A jobbszárnyon egy pár orosz ágyúlövés. Sok orosz repülő átjött [...], a mieink nagyon srapneloztak, de siker nélkül; mentek az ő akaratuk szerint. A megfigyelőből látni, nagy csapatmozgások vannak az oroszoknál a balszárny felé. Csendes az éjszaka, lehet hallani valami távoli vonatkattogást-fütyölést, meg nagy szekereknek a dübörgését.
1916. június 12.
Az orosz korán reggel egy párat lőtt a tüzérségre. Sok repülője átjött hozzánk kémlelni. Délben a németek belőttek 12 drb. 16-os ágyút; jó kis durrogás, csak úgy adták a vum-vum-ot. A megfigyelőből is nem látni mást, minthogy egy pár orosz ás egy futóárkot vagy ½ km-re a jobbszárnyon. Egyéb semmi különös. Estefelé a bakák az állásban víg és lármás szórakoztató játékot rendeztek, az úgynevezett seggbált. Megjött a menázsi. Az éjszaka nagyon csendes, csak a nádibika kedves nótájával zavarja a csendet.
Futóverseny
(Forrás: Magyarosi Sándor gyűjteménye)
1916. június 13.
Úgy 6 óra felé ébredek, hatalmas ágyúzásra. A fiúk mondják, az orosz lő, de szakadatlanul. Talán csak nem fog támadni? A megfigyelőt megdupláztuk, én is fölmentem; nagyon meleg a helyzet, veszettül hullnak a gránátok meg a srapnelok. Már a fánk megsebesült, alig maradtunk meg, én meg a gyalogsági őrmester.
A jobbszárnyat kegyetlenül veri: akárcsak ha égne a föld, úgy füstöl. Alárom az egész bandának, le a rókalyukakba vagy a gránátmentes helyekre. A föld színén csak a megfigyelők vannak; azok is csak ott, ahol még lehet tartani az állást. ½ 11-ig dühöngött az ágyúzás, még semmi gyalogsági mozgás. Az őrmester távcsővel vizsgálja a terepet; épp figyelmeztet valami orosz ágyúra, mi kint van teljesen egy sík terepen, és onnan szórja kegyetlenül az áldást; én a telefonon szólok hátra egy Judith nevű batrinak és bemondom a látottakat. Egy pár perc múlva már küldik az adagot, mi az orosz ágyúhoz vagy 50 m-nyire esett le. Ezt is bemondom és figyelek tovább. Egy negyedóra múlva csak úgy reng a levegő; a mi tüzéreink lőttek, de tudj’ isten, hogy hányat egyszerre. Az orosz ágyút már nem látni, csak egy hatalmas füstoszlop emelkedik az égnek. Biztosan magával vitte az orosz tüzérek lelkét is, mert ott még a terep is megváltozott, hol az ágyú volt; nem volt már zöld, hanem össze-vissza dobált föld, imitt-amott az ágyúnak a megmaradt részletei. Mi gyönyörködünk a látványon, mikor egy hatalmas gránát a megfigyelő fánkat gyökeréből megmozgatta; csak úgy koppant a lábunk alatt levő páncél. Mi egymásnak esünk, a telefonösszeköttetésünk megszűnt. Mit csinálunk most? A létránk is leszakadt. Az őrmester leugrott a fáról abban a hiszemben, hogy a fánk már dűl ki; én meg látva, hogy még áll, fogom a telefonládát, a nyakamba akasztva kúszok lefelé. Nem messze tőlem egy srapnel robbant szét, de nem ártott. Szaladok az állás felé. nagyon sűrűn repkednek a srapnelszilánkok, míg oszt egy futóárokban védelmet kaptam. Nem találkoztam senkivel. Nemsokára beértem az unterstandba: itt biztonságban voltam. Engem nagyon megviselt az ágyúzás, alig bírtam szóhoz jutni.
A főhadnagynak mondom, miért hagytuk el az állást. Itt is volt telefon, mindjárt kapcsolást vettem a ládába; a főhadnagy a fülére kapcsolja a kagylót, engem engedett pihenni. Így múlt az idő egész estig, ezzel az irtózatos ágyúzással. 8 órakor az orosz támadni kezdett, rohamozni, de a rohamok hamar összeomlottak fegyvereink előtt. Ekkor kezdte a mi tüzérségünk; ez volt aztán őrültségi lárma, pokoli dörejekkel. A támadásnak az ereje a jobbszárnyon volt, hozzánk csak a vége ért, de így is elég volt. Mink is visszavertünk 11 rohamot; hogy mennyi volt a jobbszárnyon, nem tudom. Végre éjjel 11 órakor, mikor látva az orosz, hogy ércfalra bukkant, beszüntette a támadást, az ágyúzást is. Csak a rakéták még világítanak gyakran, inkább mitőlünk. Egész éjjel fönt voltunk aláromban; éjfél után kijött a konyha.
1916. június 14.
Borzasztó látvány, tengersok halott – kb. 8000 – a drótsövény előtt. Hátramentem egy közeli magaslatra: micsoda látvány a jobbszárnyat végignézni, el nem képzelhető. A németek foglyul ejtettek 1800 oroszt; egy tüzér főhadnagy megállapítása szerint az orosz kilőtt kb. 32000 gránátot. A nap csendben telt, egész nap bámultuk a sok orosz halottat. A megfigyelőnk kidűlt, vége a megfigyelői hivatásnak. Tőlünk megsebesült 64 és halott 8 baka. Írtam anyámnak levelet. Ezekről nem írtam neki semmit, nem is volt szabad. Ez volt az első pergőtűz az orosz fronton.
1916. június 15.
Hozzáfogtunk a pergőtűz nyomait eltüntetni; a megfigyelőt nem állítottuk föl. Reggel az oroszok kezdték eltemetni a halottakat, meg hurcolták haza. E nap fegyverszünet volt, a jobbszárnyon volt a bizottságok összejövetele. Estére alig maradt egy pár halott; ezek temetetlen maradtak mindenkorára – ez volt a sorsuk.
1916. június 16.
Mint mindennap, telt az idő. Már elfeledtük a múlt napi pergőtüzet, bejött a régi rendszer: megpucoltuk a puskákat, rendbe hoztuk a töltényeket. A többi időt aludtam estig; megjött a menázsi. Nagyon csendesség van, talán az orosz megsokallta a veszteségét. Kis barátom már jobban van, örül az életnek. Kártyáztunk egész 2 óráig éjjel; ekkor Pöndörrel mézet ettünk meg szalámit. 2-től 6-ig szolgálatban voltam a puska mellett. Kaptam egy lapot anyától, mit Ploestiről írt útban hazafelé.
1916. június 17.
Semmi megjegyezni való. Pöndörrel és Jakabbal voltam sétálni a jobbszárnyra, a pergőtűz helyére alumíniumot keresni, és ebből önteni a valódi háborús emlékű gyűrűket.
1916. június 18.
Szép idő. Henyéléssel telt a nap és gyűrűgyártással, megcsináltam 2 drb-t. Pöndör is hozzáfogott e munkához.
1916. június 19.
Esni kezdett, de gyéren; egész nap esett. Kártyáztunk és a gyűrűvel dolgoztam. Egy Jakab István jó barátomtól és hazai szomszédomtól, ki a 9-es honvéd huszároknál van, kaptam egy tábori lapot; írtam is vissza neki. Egy lapot kaptam anyától, válaszoltam neki. Az eső tovább tart, kint az állásban csend van.
1916. június 20.
Kis hátrament bevásárolni. Sok repülők átjöttek az orosztól; talán nem-e lesz megint valami? Hát csak jön, aminek jönni kell. Kis megérkezett estefele berúgva. Velem civódni kezdett; annyira mentünk, ha nem lesznek a többiek, lelőjük egymást. Azért haragudott rám, hogy miért adtam neki vissza az életet, hogy fenyőszörpöt mondtam, hogy használjon. Végül csak lecsendesült, részegen el is aludt.
1916. június 21.
Az eső még tart, már gyengébb. Kis, hogy fölkelt, első dolga volt hozzám jönni bocsánatot kérni a megsértésért; mert ő részeg volt. Káplár Gábos rosszul lett: volt orvosnál, de nem sikerült a lógási terve. Délután az eső elállott, de még borús az ég. Átment öt repülőnk az oroszokhoz; nagyon tüzeltek rájuk, de nem ártottak nekik. A balszárnyon volt egy kis ágyúzás; a „rum” elárulta, hogy a németek lőtték.
1916. június 22.
Éjszaka elég hűvös; reggel oly éltető, friss levegő. Már kora reggel a repülők járni kezdtek mind a két részről; elég erős repülőharc fejlődött ki. 12 órakor átvettem a naposi szolgálatot. Írtam egy lapot anyámnak.
1916. június 23.
Kedves nap; voltam Barti Jánosnál. Délután roppant sok muníció érkezett. Egyéb semmi különös.
1916. június 24.
Muníciótöltés: az összes üres hevedereket megtöltöttük. Pisztolytöltény is érkezett. Kaptam egy lapot Katustól, Kisnek jött hazai, együtt fogyasztottuk el. Este kártyáztunk.
1916. június 26.
A téli ruhámat hátraadtam a poggyászszekerekre. Gábos már jobban van. Pöndörrel szórakoztam egész nap. Este a mi tüzéreink sokat lőttek. Csináltattam fényképet a puskakilövésben; én, Berszán, Jakab és Balla – egy társas kép, a puska középen (mellékelve a fénykép). Írtam anyámnak egy levelet, egyéb semmi különös.
Géppuskások a kilövésben
(Forrás: Magyarosi Sándor gyűjteménye)
1916. június 27.
Az egész gyűrűimet becsomagoltam egy skatulába – volt vagy 12 darab – számítva, hogy szabadságra hazaviszem. Csendben telt az egész nap. Estére a balszárnyon, de messzi, hatalmas ágyútűz volt; semmi fölvilágosítást nem tudok. 10 órakor egy Zeppelin átment az oroszokhoz.
Következő rész: „Vajon mit hoz ez a nap ránk, életet-e vagy halált?”
Összes rész: Jakab István első világháborús naplója
