A Nagy Háború

1916. szeptember 9. és 16. között Maderspach Viktor vadászkülönítménye sikeres portyát hajtott végre a Retyezát hegységben az egykori román határon. A könyvében részletesen megörökített különleges vállalkozás során vívott összecsapás helyszínének az azonosítása volt az egyik célunk, amikor idén nyáron a helyszínt felkerestük. Emellett a hadirégészet módszerét alkalmazva, hadtörténelmi terepelemzéssel igyekeztünk hitelesíteni Maderspach leírását.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 32. rész

1916 februárjában doktorunk zászlóalja újra a doljei állásokba kerül. A Tolmein melletti, az ezredorvosunk által „rettenetes és hírhedt” területként leírt védelmi szakasznál is van azonban borzalmasabb. Délebbre, a Selónál lévő állásaikat maguk az olaszok ürítik ki február 2-án, mert az már közegészségügyileg jelent rájuk veszélyt. A visszahagyott terület állapotáról a doktortól megszokott érzékletes leírást kapunk, azonban azt csak erősebb idegzetű olvasóinknak javasoljuk!

Bár a háború kitörésekor a 30,5 cm-es 11 M. mozsár volt az osztrák–magyar haderő egyik legmodernebb lövege, a háború során azért fény derült hiányosságokra is. Ezeket orvosolandó, 1916-ban a „30 és feles” modernizálását határozták el. Ez valójában két párhuzamos fejlesztést takart, az egyikben a meglévő lövegeket modernizálták a lehetőségekhez képest (ezek kapták a 11/16 M. jelzést), a másikban teljesen újratervezték az eszközt (ezek lettek a 16 M. jelzésűek).

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 31. rész

Doktorunk 1916 januárjában számba veszi zászlóalja Isonzónál addig elszenvedett veszteségeit és megállapítja, hogy kiemelkedően magas az elesettek aránya. A nagyszámú halott méltó eltemetése sem egyszerű feladat, ráadásul sokszor a felekezeti különbségek is nehezítik a megfelelő végtisztesség megadását. A katonák egyéni hősiességére is kapunk a mai részben példákat, megismerve a tenkei Pántye káplár és az eredetileg már invalidus Petrovits kapitány hajmeresztő történeteit…

A híres 30,5 cm-es 11 M. és 11/16 M. mozsárral már megismerkedhettek olvasóink. Kelemen Ferenc cikkében is olvashattuk, hogy a lövegeket három részre szétszerelve, speciális utánfutókon szállították. A szállítás nagy része, a lehetőségekhez képest, itt is vasúton történt, csak a végső szakaszban alkalmaztak gépi vontatást. A 30 és feles telepítése sem volt azonban egyszerű feladat.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 30. rész

Hősünk 1915 decemberében tér vissza az Isonzónál Tolmein körül harcoló alakulatához. A cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja a 4. isonzói csata harcait vívja ezekben a napokban. Doktorunk jóvoltából érzékletes betekintést nyerhetünk a tolmeini hídfő körül ebben az időszakban vívott küzdelmekbe és az év vége békésebb napjaiba egyaránt. Az ünnepek nyugalmát a felvillanó nemzetiségi ellentétek zavarják meg némiképp …

Macourek Lajos a váci káptalan üllői birtokainak bérlője volt. Gregor Máriával kötött házasságából hat gyermek született: három fiú és három leány. A Nagy Háború kitörésekor mindhárom fia bevonult katonának. Írásomban a Macourek fiúk: Lajos, Károly és Béla háború alatti, illetve utáni tevékenységét mutatom be.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 29. rész

Ezredorvosunk háborús naplóinak és fotóhagyatékának a története egy csoda a számunkra. A blogunkon közreadott sorozatok hatására több megkeresést is kaptunk, s folyamatosan bővült a róla szóló digitális állományunk és persze a tudásunk. Így digitalizálhattuk előbb Kemény Szilárdnak, a doktor oldalági leszármazottjának köszönhetően a nála őrzött fotó- és tárgyi hagyatékot. S így került hozzánk újabban a 28 részben közreadott olaszországi naplójának a közvetlen folytatása, amelyben az alakulata, a nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja 1915. decembere és 1916. májusa közötti Isonzó melletti történetét meséli el. S hogy a jó híreket fokozzuk, a napló mellett rengeteg további fotó is megmaradt a hagyatékból, amelyekkel illusztrálni is tudjuk a leírtakat. A most előkerült dokumentumok rendelkezésünkre bocsátásáért hálás köszönettel tartozunk Kincses Károly muzeológus, fotótörténésznek! Garantáljuk, hogy doktorunk rajongói a most közreadásra kerülő részekben sem fognak csalódni!

A Nagy Háború zentai zsidó hősi halottai

Az első világháborút megelőzően Zenta a bácskai Tisza mentén élő zsidóság központjának számított. A háborúban a zentai származású zsidó katonák is részt vettek, közülük 21-en életüket adták a hazáért. Hárman a zentai zsidó temetőben alusszák örök álmukat…

Jakab István első világháborús naplója – 29. rész

1917 decemberében hősünk a pótkeretnél összebarátkozik egy Vas megyei katonával, egy kövérebb pörkölt után pedig kiderül, hogy még nem gyógyult ki teljesen a sárgaságból. Mindez azonban nem jelent akadályt ahhoz, hogy beosszák a következő menetalakulatba. Jakab azonban ezúttal nem fogadja el, hogy míg mások évekig a pótkeretnél vannak, neki újra a harctérre kell mennie. Elcseréli bakancsát egy rosszabbra és kihallgatásra jelentkezik, de a lábbeli pótlása helyett a lógósok ügyét hozza szóba a parancsnoknak. Fellépése eredményeként jelentős változásokra kerül sor a pótkeretnél. Kikerül a marsból, a Száva és a Duna parton gyakorlatozik az alája beosztott géppuskásokkal. Többször eszébe jut Rozika, végül azonban mégsem keresi fel a lányt, így szegénységben, nyomorogva, keserű hangulatban telik számára az év vége. Szabadságot kér és meg is kapja. Újra elindul haza...