Az Ericssontól a Pénzintézetek Hadikórházán át a BHG-ig

2023.02.02. 07:00 :: SőregiZoltán

Fejezetek a Fehérvári út 70. épületének történetéből

Az épületeknek is története van. Igen gazdag múlttal rendelkezik Budapesten a Fehérvári út 70. szám alatti épület, amely ugyan gyárnak épült, de az első világháborútól napjainkig számtalan szállal kapcsolódott a honvédelem ügyéhez is, falai között különböző hadi intézményeknek, fegyveres szervezeteknek is helyet adva. Írásunkban a Nagy Háború idején hadikórházként működő, majd a hadigondozás céljait szolgáló épület történetét tekintettük át a XX. század közepéig.

Az épület története 1911-ben kezdődött, amikor a svéd L. M. Ericsson & Со. megvásárolta az eredetileg 1872-ben alapított bécsi székhelyű Deckert és Homolka cég magyarországi leányvállalatát, amely elektrotechnikai berendezések gyártásával foglalkozott. Az 1912. január 1-jével, a Magyar Általános Hitelbank közreműködésével létrejött svéd tulajdonú cég neve a ma már kissé nehézkesen hangzó „Ericsson Magyar Villamossági Részvénytársaság ezelőtt Deckert és Homolka” lett (a továbbiakban röviden Ericsson). (A svédországi cég a következő év elején a Deckert és Homolka bécsi, prágai és brnói telepeit is megvásárolta, és „Ericsson” Österreichische Elekfricitäts A. G. vorm. Deckert & Homolka Wien néven szervezte újjá.).

Az Ericsson telepe először a VI., Vörösmarty u. 67. szám alatt helyezkedett el, de nagyszabású terveik voltak. Mivel a nagyarányú fejlődésen keresztülmenő Magyar Államvasutaknak, valamint a Postának is beszállítói voltak, a tervezett tevékenységhez nagy és lehetőleg modern gyárépületre volt szükség a gyengeáramú tömegcikkek gyártásához. Így az akkori I. kerületben, a Fehérvári út 98–102. alatt vásároltak egy 20.293 m2 területű telket, amelyen egymillió korona költségvetéssel új gyártelep építését határozták el. A maga korában rendkívül korszerűnek számító, tágas, világos munkaterekkel, valamint korszerű higiéniai követelményeknek megfelelő számú fürdő-, mosdó- és illemhellyel rendelkező vasbeton-szerkezetes gyárépület tervezését Zielinszki Szilárd, az építkezés kivitelezését a Mann József és Fia építészek és építőmesterek cége végezték.

 

Az épület 1914-ben Az épület 1914-ben
(Forrás: HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2014.425.1/KL)

Az első világháború kitörése alapjaiban rázta meg a korabeli társadalom minden szegmensét, miközben a gazdaság és a társadalom teljes spektrumát a háború szolgálatába állították. 1914 szeptemberében az akkor már több mint 70 esztendős Széll Kálmán mint az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatósági elnöke megbeszélésre hívta a legjelentősebb magyar érdekeltségű bankok, takarékpénztárak képviselőit, s megállapodtak abban, hogy egy mintaértékű, 1500 ágyas hadikórház felállításával és fenntartásával segítik a katonai erőfeszítéseket. Végigpillantva az alapítók névsorán megállapíthatjuk, hogy az összes budapesti székhellyel is rendelkező nagy pénzintézet bekapcsolódott az akcióba. Hasonló módon hozott létre egy 300 ágyas hadikórházat a Királyi József Műegyetem tanári kara is, ugyancsak 1914 szeptemberében. A Műegyetem főépületében levő négy földszinti rajztermet és környékét alakították át e célra.

Nagy hangsúlyt helyeztek a minél előbbi üzembe helyezésre, így az erről szóló első híradás október 4-én már konkrét elképzeléseket tárt a nyilvánosság elé A kórház orvosigazgatójául (parancsnokként) októberben az addig a honvéd helyőrségi kórházban szolgáló Manninger Vilmos egyetemi magántanárt, törzsorvost nevezték ki, ómoravicai Heinrich Ferenc, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja lett a kórház „közvetlen vezetője”, az adminisztratív irányítást Feder Ferenc, a Ferenc József Kereskedelmi Kórház negyedszázados gyakorlattal rendelkező igazgatója vállalta. Az ügyvezetést az alapító pénzintézetekből választott nyolctagú kuratórium látta el.

A helyszínként kiválasztott épület – ahogy már azt fentebb említettük – az Ericsson újonnan épült, még üzembe sem helyezett gyára lett a Fehérvári úton. Ezt évi 200.000 koronáért kibérelték, 1914. október 15-én átvették, majd a következő két hét (!) folyamán lázas sietséggel, ugyanakkor elképesztő átgondoltsággal kórház céljaira átépítették és berendezték: a munkatermeket közfalakkal áttekinthető kórtermek sorává tagolták, kapcsolódó kötöző-, vizsgáló- és dohányzóhelyiségeket különítettek el mellettük. A kórházban összesen négy lift, öt röntgen-szoba, fürdőszobák, központi fűtés, villanyvilágítás biztosította a betegek jólétét, a termeket pedig aszfalt vagy hézagmentes padló borította. Minden osztály mellett két-két mosdó- és fürdőszobát rendeztek be, egyikben a betegápolási kellékek kaptak helyet, a másikban a porcelánneműt: bögréket, tányérokat tárolták. Az állandó melegvíz-ellátást gázkályhák szolgáltatták. Műtők, fertőtlenítő- és altatóhelyiségek egész sorát létesítették, röntgen-osztállyal, központi laboratóriummal. Az alagsorban nagyobb befogadóképességű fürdőt rendeztek be, hogy a betegfelvételnél csökkentsék a fertőző betegségek behurcolásának esélyét. Ugyanezen célból saját, az épületen kívül álló fertőtlenítő részleget alakítottak ki.

A Pénzintézetek Hadikórháza 1914 novemberében nyílt meg, a hónap első napjával 250 beteget vehettek fel, november 20-ára pedig az egész kórház megtelt. Ettől kezdve a kórház megszűnéséig tele volt betegekkel és sebesültekkel. A beteganyag heterogén összetétele – nemcsak a Monarchia soknemzetiségű haderejének, hanem a Német Császárság katonáinak ápolására is vállalkoztak – megkívánta, hogy „A tolmács” címmel kis magyar, német, horvát, cseh, szlovák, román és olasz nyelvű szótárt állítsanak össze, amelynek kérdéseit igennel-nemmel, vagy számmal meg lehetett válaszolni. A korabeli halotti anyakönyvek bejegyzéseit böngészve megállapíthatjuk, hogy az épületből elszállított elhunytak nagyon sokszor nem magyar nevet viseltek. A rendeltetésszerű működés és a fegyelem fenntartása megkövetelte, hogy a betegek és az ápolószemélyzet szigorú napirend szerint végezze napi feladatait, illetve töltse idejét. Az étkezéseken és kezeléseken túl még a napi szellőztetés rendje is szabályozva volt. Méreteit jól mutatják a Pesti Hírlap 1916. március 4-ei számában megjelent alábbi adatok: 1915. elején 23 orvos, 13 teológus (mint teremfelügyelő), 140 ápoló és egyéb személyzet, 31 fő konyhás dolgozott az épületben.

 

Sebesültek érkezése a Pénzintézetek Hadikórházába Sebesültek érkezése a Pénzintézetek Hadikórházába
(Forrás: HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2014.425.1/KL)

1914 karácsonya különleges alkalomnak számított minden tekintetben: ez volt az első háborús karácsony, amelyre a betegek és az értük felelős személyzet is nagyon készült, ekkor még nyoma sem volt a később tapasztalt ellátási nehézségeknek. 24 hatalmas fenyőfa került a kórtermekbe, s miután az ezernél több sebesültnek apró ajándékokkal kedveskedtek, végül két lelkész ünnepi beszédet tartott az orvosi és tiszti személyzetnek, akiknek Manninger személyesen adott át szép, füllel ellátott, tehát nyakba is akasztható 29 x 48 mm méretű ezüst- illetve bronz emlékérmeket, amelyeket Richard Adolf Zutt tervezett. Valószínűleg nemcsak a személyzet kapta ajándékba, hanem az odalátogató előkelő támogatók is, de számoltak a háború kiváltotta gyűjtői szenvedéllyel is. Az érem leírása a Numizmatikai Közlönyből ismert. Gohl Ödön leírása szerint: „A koronázott magyar országcímer nagyméretű képe. Fönn, a korona mellett, kétoldalt: A. D. | 19 14 | homorú jegyekkel. Körül, hasonlóképen homorú betűkkel: PÉNZINTÉZETEK HADIKÓRHÁZA. | Gyöngyös szegély. Hátlap: hosszúruhás nő vezet egy mellette (az érmen jobboldalt) álló, mankóra támaszkodó öreges férfit. A szelvényen homorú vonallal szegélyezett mezőben, homorú betűkkel: SI VIS VITAM • DA • | • SANGUINEM • | ZVTT. Ovális érem, fönn íves alakú nyílással.”

A latin felirat jelentése többrétű: „Ha életet akarsz [adni], adj vért.” – egyszerre szólt a transzfúzió, a vérátömlesztés lehetőségéről és a nemzet életéről, amelyért idegen vért ontottak a fronton harcolók és saját vérüket hullatták, a hátországban maradtak pedig számos áldozatot hoztak.

Az éremből háromféle változat ismert. A Hadtörténeti Múzeumban ma őrzött példányok adatai:

1. Leltári szám: 4899/É

Anyag: rézötvözet

Méret: 48×28 mm

2. Leltári szám: 2017.77.1./É

Anyag: ezüstözött rézötvözet

3. Méret: 47,6×27,9 mm

Leltári szám: 2017.78.1./É (egyoldalas változat)

Anyag: rézötvözet

 

Az érem elő és hátlapja Az érem elő és hátlapja
(Forrás: HTM Numizmatikai Gyűjtemény. 2017.77.1./É)

Az egyoldalas plakett a Pénzintézetek Hadikórháza első évkönyvének borítóján látható, amelynek szöveg nélküli vászonkötésébe van ágyazva. Érdekesség, hogy Zutt munkájának rajza feltűnik az első évkönyv borítóján is, grafika formájában.

A hadikórház vezetősége a működés során keletkezett tapasztalatok szélesebb körű hasznosításának is figyelmet szentelt: elsőként a Budapesti Hírlap adott hírt 1916. július 6-án arról, hogy a Pénzintézetek Hadikórháza most rendezi sajtó alá első évkönyvét, amelyet a hadra kelt seregnél szolgáló orvosoknak ingyen megküld. A munka, amely a gyakorlati tapasztalatokon alapuló tudományos beszámolókat tartalmazott, a háborús orvostan valamennyi kérdésével foglalkozott. Végül 1915 október 15-ére jelent meg a kiadvány, novemberig a Pénzintézetek Hadikórháza több mint 700 példányt küldött el a jelentkezett orvosoknak.

1917-ben az első évkönyv német változata jelent meg, de ez nem egyszerű fordítás, vannak új szerzőktől eltérő tanulmányok benne. Ami különösen érdekes, hogy a kórház alaprajza, átnézeti metszete is változást mutat: a két kötet megjelenése közötti egy év gyakorlati tapasztalata nyilván változtatásokat követelt a betegfelvétel és ellátás terén. Két évvel később, amikor a kórház már feloszlott, jóformán észrevétlenül, a sajtóban nem említve, ám az elsőhöz hasonló színvonalas kivitelben megjelent az évkönyv második kötete. A kézirat 1918. augusztus 1-jén került nyomdába, a nyomtatás és a kiadás a Monarchia összeomlása, a forradalmak alatt és miatt már nem volt lehetséges, félbeszakadt a munka.

1917-ben megjelent még egy albumszerűen összefűzött képeslap-sorozat is, amely képek tulajdonképpen képeslapok, amelyek egyenként is felhasználhatók lennének, ha a perforációból kitépik őket. Nem e célból készültek, eredetileg az első évkönyv illusztrációjaként szolgáltak. Vélhetően azonos azzal a „díszalbum”-mal, amelyről egy újsághírből csupán annyit tudtunk, hogy Kürthy György készítette el karácsonyi ajándékként a kórház számára akkor, amikor a színházak Ferenc József halála miatt néhány napra bezárták kapuikat.

A kórház működésében fordulópontot jelentett, hogy 1918. április 11-én éjjel elhunyt Feder Ferenc, akinek halála nemcsak egy elkötelezett ember kiesését jelentette, hanem az is kiderült, hogy szakvezetőként gyakorlatilag pótolhatatlan. A nagy létszámmal működő kórház szerteágazó, bonyolult ügyvitele, a szükséges anyagi háttér folyamatos biztosítása és minden részletében takarékos, hasznos felhasználása olyan „fáradhatatlan kitartást”, „ügybuzgalmat” és végül, de nem utolsó sorban magas szintű vezetői rutint kívánt, amelyre szinte lehetetlen volt haladéktalanul megfelelő jelöltet találni.

A kórházi kuratórium elnökét, Heinrich Ferencet rövid időn belül még egy igen nagy csapás sújtotta: 21 éves fia, ifjabb ómoravicai Heinrich Ferenc, a budapesti m. kir. 1. honvéd huszárezred I. osztályú vitézségi éremmel és a Károly csapatkereszttel kitüntetett tartalékos hadnagya 1918. június 1-jén kétéves harctéri szolgálat után hősi halált halt Ukrajnában. Ilyen körülmények közt – a két legagilisabb irányítót elvesztve és a nehezülő külső helyzet miatt – a kuratóriumi ülés igen racionálisan a kórház bezárásáról döntött. A Pénzintézetek Hadikórháza 1914. november hó 1-jén nyitotta meg kapuit s 1918. június hó 30-án, 44 hónapos fennállás után szűnt meg.

A kórház feloszlása természetesen egy hosszabb folyamat volt: a felszerelés legnagyobb részét a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesületnek ajándékozták, amely a felszerelést a Tátrában tervezett hadiárva-gyermekszanatóriumban szándékozott felhasználni. A feleslegessé vált mintegy hatszáz darab ágyat, a hozzátartozó hatszáz darab éjjeli szekrényt, azonfelül egy műtőterem részére szükséges berendezést a főváros közkórházai részére juttatták.

Az Ericsson-épület megszűnt a Pénzintézetek Hadikórházaként működni, ám továbbra is egészségügyi célokat szolgált. Az Országos Hadigondozó Hivatal 1918. augusztusában a VI. kerületi Munkácsy Mihály utca 26. szám alatt 1909 óta működő iskola – ma: Kölcsey Ferenc Gimnázium – épületében felállított hadikórházat költöztette át a Fehérvári útra. Ezzel egy időben a hadigondozó a Bajza utcai és Márvány utcai utókezelő intézeteit is az épületbe telepítették, ami által további iskolaépületek nyerték vissza eredeti rendeltetésüket.

 

Légifelvétel az épületről 1918-ból Légifelvétel az épületről 1918-ból
(Forrás: Újbuda Anno Retro XI Facebook-csoport)

A hadigondozó intézményeinek jelenléte a háború végét követően is tartott. Az összeomlás után a trianoni határon túl elhelyezkedő hadigondozó intézetek személyzetének és gondozottjainak nagy része mindent hátrahagyva Budapestre menekült. A betegek nagy része, különösen azok, akik nem voltak ágyhoz kötve, nem egy alkalommal még út közben elszéledtek. Ám még így is igen nagy volt azoknak a száma, akiknek elhelyezéséről sürgősen gondoskodni kellett. A menekült hadirokkantak egy részét az Országos Hadigondozó Hivatal fővárosi intézeteiben próbálták sürgősen elhelyezni, azok közül is főként a Fehérvári út 102. szám alatti utókezelő gyógyintézetbe. Nagyobb részük elhelyezésének megoldására azonban új intézeteket kellett létrehozni. Ezek közül az egyik az addig katonai üdülőtelepként szolgáló budapesti, Németvölgyi úti barakktelep volt, a másik pedig a csóti hadifogolytábor, illetve annak kórházépületei.

A Fehérvári út 102. épülete ezáltal 1919-ben sem került vissza az Ericsson birtokába. Az 1918. október 30-31-én lezajlott őszirózsás forradalmat követően a megalakuló új hatalmi struktúrát irányító Károlyi-kormány 1919. január 1-től az Országos Hadigondozó Hivatalt a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá helyezte, s annak központjába és intézeteibe hadirokkantak közül kiválasztott ún. bizalmiakat ültetett, akiknek egy része „álrokkant”, a hatalmi párt embere volt. A bizalmi rendszer távozásra kényszerítette a hivatal több főtisztviselőjét, valamint az intézetekben dolgozó orvosi kar és ápolószemélyzet nagy részét. Felborult a rend az utókezelő kórházakban, a rokkantiskolákban és az árvaházakban is, a hadigondozó kezelése alatt állt pénzalapok vagyona pedig közprédává vált. Felszámolták a hadigondozó kormánybiztosi intézményt és az Országos Hadigondozó Tanácsot, továbbá sok helyen megszűnt a hadigondozó párfogói- és tanácsadórendszer és a hadigondozó bizottságok működése is. Mindeközben az intézetekben a következő forradalmat előkészítő, erős propaganda tevékenység folyt. A Fehérvári úti utókezelő gyógyintézetben például a hetekig ott tartózkodó Szamuely Tibor (akit egyébként 1919 áprilisában a rokkantügyek teljhatalmú népbiztosává neveztek ki) toborzott híveket pártja számára.

1919 végén a lassan megszilárduló politikai hatalom igyekezett ellenőrzése alá vonni az olyan helyeket, ahol feltételezték, hogy a Tanácsköztársaság egyes szereplői bujkálhatnak, illetve szervezkedni próbálnak. Ennek következményeképpen 1919 utolsó hónapjaiban a hadigondozó intézményei – köztük a Fehérvári út 102., ahol mintegy 800 hadirokkant tartózkodott – számos botrányos esemény színhelyéül szolgáltak, amelyek közül a legnagyobb port az verte fel, amikor november 11-én karhatalom igénybevételével távolították el a bentlakók egy részét.

1920 elejétől továbbra is rokkant katonákat helyeztek el az épületben, de később ide költöztették a Hadivakok M. Kir. Országos Intézetét is, ahol a megvakult katonák ingyenes ellátás (lakás, élelmezés) mellett szükség esetén, ahogy arról a Budapesti Közlöny 1921. április 15- szám beszámolt, képzést nyerhettek „a kosárfonásban, seprű- és kefe-kötésben, telefonkapcsolásban, fürdői dörzsölőmesterségben (masseurségben) és zenében” .

A vak katonák képzése mellett maradt még hely, az épület egyes részeiben a hadigondozó munkatársai laktak családjukkal együtt, illetve az épületben működött egy ideig a Párizsban tevékenykedő orosz Vöröskereszt budapesti orosz menedékhelye. A Vladimir Malama által vezetett orosz konzulátusnak nevezett szerveződés (amely kísérlet volt arra, hogy a Szovjetunió ellenében fenntartsa a korábbi oroszországi államrend folytonosságát, vagy annak látszatát) által a Fehérvári út 102-ben berendezett menedékhely azoknak az oroszoknak szolgált átmeneti szállásul, akik magyarországi hadifogságukból hazafelé igyekeztek, illetve azoknak az orosz nőknek, akik magyar férjükkel érkeztek ide, de valamilyen okból vissza kívántak térni Oroszországba.

A Fehérvári úti intézet (sebészeti-plasztikai osztályának kivételével) – az utolsó, hadirokkantak gyógykezelésére szakosodott intézményként – 1922 szeptemberében szűnt meg, s ugyanekkor számolták fel a Hadivakok m. kir. Országos Intézetét is. A két intézet felszerelését és rokkantházi ellátásra szoruló ápoltjaikat a frissen alapított M. Kir. Hadirokkant Otthon vette át a Timót utcában. Az épület visszakerült az Ericsson kezelésébe.

Az építtető cég már nagyon várhatta, mikor kapja vissza az épületet, mert már 1920 elejétől folyamatosan az alábbi hirdetéseket tette közzé:

 

 

Látható, hogy az 500 főt foglalkoztató cég nagy terveket dédelgetett, hiszen igyekezett a köztudatban tartani, hogy 1200 munkás befogadására alkalmas új gyárépülettel rendelkezik. Ennek átvételére és megfelelő belső kialakítására, mint azt fentebb láthattuk, még közel két évet kellett várnia. Ugyan a cég létszáma Az Ujság, 1922. március 29-ei száma szerint 1922-re 300 főre fogyatkozott, a követő év folyamán lebonyolították a szükséges átépítéseket és a cég augusztusban – Röntgen eladási és szerelési osztálya kivételével – átköltözött a Fehérvári útra.

A hatalmas gyárépület jobb kihasználására egy részét bérbe adták (mivel a rendelkezésre álló források kissé nagyvonalúan kezelik a gyártelep tulajdon- és használati viszonyait, a világháborút követően a tulajdonlás, bérlés, hasznosítás kérdése további kutatást igényel). Ami bizonyos, hogy az épület egy részét a Ganz Villamossági Részvénytársaság bérelte árammérőgyára számára, amely az első emeleten működött. Maga az Ericsson modern telefon-, távíró- és egyéb távjelző készülékeket gyártott, ezen kívül forgalmazta és részben gyártotta is a drezdai Koch és Sterzel r. t röntgen- és egyéb orvosi készülékeit. Az Ericsson gyár anyacége sok svéd szabadalmat adott át budapesti üzemének s különböző telefonközpontjai, készülékei európai hírnévnek örvendtek.

Közben a húszas évek végén a környék még üres telkei is sorra elkeltek, villák és kisebb-nagyobb bérházak épültek a Fehérvári út gyárai köré. A húszas éves végéig a Fehérvári út sugárútként működött, 1899 óta ezen haladt végig a Háros vasútállomásig közlekedő Budapest-Budafok Helyi Érdekű Villamos Vasút (BBVV) szerelvénye, eleinte egy vágányon, majd 1909-től az út két szélére elhelyezve megduplázták az áteresztőképességet.

 

A BBVV szerelvénye a Bartók Béla úton A BBVV szerelvénye a Bartók Béla úton
(Forrás: hampage.hu)

A környéken felépült gyárak és házak kiszolgálása céljából a közlekedési hálózatot is a növekvő terheléshez méretezték: 1942-ben átadták az új, korszerűnek mondott csomópontot az akkor már Horthy Miklós térnek nevezett helyen, a ma is látható „gombával”, többvágányos hurokkal és komoly összekötő vágányzattal.

Az Ericsson Villamossági Rt. svédországi vezetése 1937 végén úgy döntött, hogy kivonul a magyar piacról. December 28-ára a cég rendkívüli közgyűlést hívott össze, melynek tárgya: a vállalat feloszlása és a felszámolók megválasztása volt. Ennek a közgyűlésnek előzménye volt az a nagyszabású tranzakció, melyet a Standard Villamossági Rt. New York-i anyavállalata, az International Telephone et Telegraph Corporation (ITT) hajtott végre, megvásárolva az Ericsson részvényeit. A svéd cég távozásakor a Fehérvári úti üzemet és annak berendezéseit 1.200 000 pengőért a Standardnak adta el, amely 1938. január-februárban le is bonyolította az átköltözést.

Az elsősorban rádió- és rádióalkatrészgyártással foglalkozó Standard Villamossági Rt. 1928-ban vált ki az újpesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. telefon és távíró főosztályából. A harmincas-negyvenes években a magyar rádiógyártás meghatározó szereplője volt, a készülékek, valamint az alkatrészek gyártását az 1948-as államosításig végezte. Készülékei széles választékkal voltak jelen folyamatosan a piacon. Hamar ismertté váltak a Standard rádiók, a fejhallgatók, a „Conus” hangszórók, a Standard erősítők. 1932-ben a Standard kapott megbízást a székesfehérvári rádió távíróállomás bővítésére és a Postának egy 25 kW-os műsorszórásra is alkalmas távíróadót szállított le. Később több hasonló nagyteljesítményű adót készített külföldi megrendelésekre is. Az 1930-as években gyártottak hordozható adó-vevőkészüléket is katonai megrendelésre. 1941-ben a Honvédelmi Minisztérium rendelése alapján az R-4 adóvevőket gyártották, amelyek a Botond gépkocsikba kerültek, de gyártottak légvédelmi figyelő- és riasztó-berendezéseket, több fajta lokátor típust (Bagoly, Borbála, Sas). 1942-ben EKA védjeggyel hozott forgalomba 3 800 rádiókészüléket, de a Telefunken számára is készültek Telefunken tervek alapján rádió vevőkészülékek. A magyarországi telefonhálózat fejlesztésében is fontos szerepet töltött be, az egyik fontos állomása volt, amikor 1928-ban Budapesten üzembe helyezték az első forgókefés (Rotary rendszerű) 7A típusjelű központot. Ezek a központok (7A1, 7A2) több mint ötven évig szolgálták a magyar távközlést. A Standard Villamossági Rt. nem csak Magyarországra, hanem a környező országokba és a Közel-Keletre is szállította a Rotary központokat. A központokat már előkészítették az automata helyközi kapcsolások elvégzésére is, a háború azonban közbeszólt.

1944 augusztusában a II. világháború elérte Magyarország területét, majd október 29-én kezdetét vette a budapesti támadó hadművelet, amely december 26-ai kezdettel a főváros ostromában csúcsosodott ki. Az ostrom során – amelynek ismertetése meghaladja ezen írás kereteit – a gyár épületét a Budafokra december 27-én érkező szovjet 83. tengerészgyalogos dandár 305. önálló tengerészgyalogos zászlóalja szinte menetből bevetve december 28-án elérte az Andor utca, 29-én a Dombóvári út (a vasúti töltés) vonalát, majd két nappal később át is lépték azt, de a Budapest őrzászlóalj ellentámadással visszafoglalta. A Standard gyár épülete – amelyet valószínűleg az alakulat 2. százada (szd. pk. Jegor Larikov szds.) vette birtokba – nem szenvedett számottevő károsodást, ugyanakkor a szovjet előrenyomulás tartósan, csaknem az ostrom végéig megrekedt az említett frontvonalon. A védők beásott géppuskákkal, szögesdróttal erősítették meg. A harcoló katonák elsősorban alkalmi harccsoportokból, illetve a pesti oldalról átvont Feldherrnhalle páncéloshadosztály páncélgránátosai közül kerültek ki.

A harcok egykori tengerészgyalogos részvevőjének emlékei szerint: „Dandárunk számára ezek a harcok szünet nélküli fegyverropogásban egy vasúti töltésnél kezdődtek el, melyet valaki közülünk »dambának« (gátnak) nevezett el. Ezt az elnevezést a későbbiek során Budapest déli katlanára is át­vittük. A mi oldalunk mellett haladt a Dombóvári út, lehetséges, hogy a hasonló hangzás miatt kapta ez a terület a »dámba« nevet a közönségesnek tűnő vasúti töltés elnevezés helyett, de az is lehet, hogy a közeli, part menti szakaszon valóban gát tartotta vissza a Duna vizét. A harcok ezen a részen sokáig elhúzódtak, nem tudtunk előbbre törni és a »dámba« kifejezés minden egyes nappal vésztjóslóbbá vált számunkra. A szürke, lőportól kormos, lövedékektől felszántott havon, romos utcákon keresztül cipeltük hátra sebesültjeinket, és az ilyenkor elhangzott »Honnan?« kérdésre a soha nem szűnő fegyverropogásban csak annyit mondtunk: »A dambától«. Ez a szó akkor mindnyájunk számára fenyegetően, komoran csengett.”

A rettegett „dambát-t” csak az ostrom végén sikerült birtokba venni, mikor az azt védő erők parancsnoka kitűzette a fehér zászlót.

De nem csak a felszínen próbálkoztak az áttöréssel. A dandár hadinaplója szerint „2:00 órakor egy felderítőcsoport leereszkedett a befolyónyílásba /3 méterrel a föld alá/ a csatornacsőbe a Fehérvári úton északnyugatra a 3042 háztömbnél és északi irányba haladtak. Elérve a 2814. háztömb északkeleti sarkáig, egy létrával ellátott befolyónyílást találtak (kijárat felfelé), a lyukat kinyitva, helyzetük meghatározása után folytatták a kijelölt feladat végrehajtását. A 2809. háztömb északnyugati sarkát elérve egy pincét vagy óvóhelyet találtak, ahonnan beszédet hallottak. Tovább folytatva a kijelölt felderítést és elérve a 2809. háztömb északi részét egy második, létrával ellátott befolyót találtak. 5:20-ra veszteség nélkül végrehajtotta feladatát a felderítő csoport, veszteség nélkül visszatértek. A hadosztályparancsnok szóbeli parancsa alapján egész nap készülődött egy deszant csoport az állományában 55 fővel, azzal a feladattal, hogy az osztag a 16-ról 17-re virradó éjszaka a géppisztolyos század parancsnok, Kuzmicsev kapitány vezetésével a csatornacső segítségével műveletet hajtson végre az ellenség hátában, a 2814. északkeleti sarkának környékén menjenek ki, 5-6 géppisztolyos fedezzen északi irányba a 2809. épülettömb déli részénél és 5-6 géppisztolyos nyugati irányban a Lenke utca mentén a 2814. háztömb észak-keleti sarkánál. A fő csapást a 3035 irányába kell mérni azzal a feladattal, hogy meg kell tisztítani az ellenségtől a 2815, 3035, 3062, 3063. háztömböket, segítve ezzel a brigád egységeit az ellenség védelmének áttörésében a vasúti töltésnél. 15.-ről 16.-ra virradó éjszakát az osztag felkészítő feladatokkal tölti a közelgő akció térségében. ...”

 

A képen a 3042. és 3049. háztömbök között látható a Fehérvári út 70. épülete, ahol a dandár felderítői leereszkedtek a csatornarendszerbe. A képen a 3042. és 3049. háztömbök között látható a Fehérvári út 70. épülete, ahol a dandár felderítői leereszkedtek a csatornarendszerbe.
(Forrás: www.pamyat-naroda.ru)

A vállalat a háborút viszonylag kedvezően úszta meg. Gépparkjának nagy része épségben maradt, s azokat sem a németek, sem az oroszok nem vitték el. 1949 decemberében a Standard Villamossági Rt.-t államosították. A Standard gyár államosításához egy szabotázs- és kémperre volt szükség, a gyár vezetőinek egy részét (többek között: Geiger Imre vezérigazgatót, akit 1954-ben halálra ítéltek, dr. Kozma László műszaki igazgatót) 1949. november 25-én letartóztatták. 1950-től BHG (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) néven termelt tovább. A cég legnagyobb megrendelői továbbra is a HM, a BM és a Posta maradtak. Elsősorban rádiókat, adó- és vevőkészülékeket, valamint CB és LB telefonkészülékeket és központokat gyártottak itt, szigorú tervutasításos rendszerben.

Felhasznált irodalom:

Arcanum Digitális Tudománytár, adt.arcanum.com/hu/

Karika Tímea: „A koldustarisznyát akaszthatnám nyakamba, Csonka Magyarország dicsőségére”. A magyarországi hadigondozás a Nagy Háború után. Nagy Háború Blog. 2021.07.29.

https://nagyhaboru.blog.hu/2021/07/29/_a_koldustarisznyat_akaszthatnam_nyakamba_csonka_magyarorszag_dicsosegere

Kreutzer Andrea – Szoleczky Emese: „A legnagyobb magánhadikórház az egész Monarchiában: a Budai Pénzintézetek Hadikórháza a Fehérvári úton. In.: Hadtörténeti Múzeum Értesítője. 17. szám. 101–140. oldal. Hadtörténeti Múzeum. Budapest, 2017. https://m.militaria.hu/uploads/files/96319900_1586856976.pdf

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, Faktum Kiadó, Budapest, 1999.

Mihail Asik: Слово о 305-м батальоне» (история батальона морской пехоты), Moszkva, 2000.

Mihail Asik: Emlékeim a Budai Önkéntes Ezred harcosairól. Visszaemlékezések. 1981.

Színházi Élet, 1916. december 3–10. 5. évf. 43. sz.

2 komment

Címkék: BHG Országos Hadigondozó Hivatal Pénzintézetek Hadikórháza Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Standard Villamossági Rt. Ericsson Villamossági Rt.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4318039344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gzsolt001 2024.01.19. 11:12:02

Nagyon komoly tanulmány, gratulálok. Annyi pici kiegészítéssel élnék, hogy Geiger Imrét nem 1954-ben, hanem 1950. május 10-én végezték ki. Anyai nagyapám abban az időben volt a Szerszámosztály vezetője a vállalatnál, a per hatására később ő is elvesztette az állását.

SőregiZoltán 2024.01.20. 11:08:55

@gzsolt001: Köszönöm a jó szót. No és persze a pontosítást is.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása