Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
1918. október 31-én a visszavonuló hősünk alakulata azzal szembesül, hogy a fegyverszünet egyelőre csak szóbeszéd és nem a valóság. Annál inkább azok az öreg urak, akik a visszavonulás során érintett falvakban magyarul beszélnek és még Kossuth szakállt is viselnek. Víz nélküli folyómedreken átkelő, szálláshelyeket kereső tüzérek, az utóvédek tragikus története s furcsa találkozások a mai részben.
2024. november 21-én 16 órakor mutattuk be a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen legújabb kötetünket, a Nagy Háború Könyvek sorozatunk 5. darabját. Tudatosan választottuk ezt a helyszínt, hisz az emlékirat szerzője innen vonult be katonának, majd ide tért vissza, amikor véget ért az első világháború. Beszámoló következik az Egy műegyetemista Nagy Háborúban. Hegedős Károly harctéri emlékei című kötetünk bemutatójáról.
Barsi Nándor tudósításának utolsó részéből képet kapunk a Lemberg-környéki harcokat követő visszavonulásról és Przemyśl első ostromáról. Ez a rész a kézirat legnagyobb mértékben cenzúrázott szakasza, éppen ezért ez szolgáltatja a legtöbb új információt. Az I. számú erődért folytatott súlyos harcok mellett olvashatjuk Kapitány Gyula vezérkari századosnak a védőkhöz intézett buzdító beszédét és a kortárs sajtót ért kritikákat is. A történetet a Váci Hírlapban 110 éve, 1914. november 15-én megjelent rész alapján idézzük fel. Dőlt félkövérrel szedve jelöljük az eredeti szövegből kihagyott részeket.
Hősünk ütege tüzelőállást akar foglalni Sacilétől északkeletre egy ház mellett, amikor az a hír kap lábra, hogy már a városban van az ellenség és a tüzérség is vágtában hagyja el a területet. Nekik sem kell több, ők is összepakolnak és besorolnak a visszavonuló menetoszlopba. Újra megjelennek a háromfedelű ellenséges bombázók, amelyek végigszórják az utakat. A kaotikus viszonyok közepette Muci nevű lova sem akar engedelmeskedni. Nem tudják, hogy hol fognak megállni, meddig vonulnak vissza. Ők már leginkább haza mennének, a fenyegetett ország védelmére. Közben a fegyverszünetről érkeznek hírek...
A sorozat most következő részében Barsi Nándor számos súlyos eseményről számol be. Az előző, csendesebb napok után a harcok intenzívebbé válnak, az élet pedig szokatlanul múlandó arcát mutatja. Groteszk módon tűnik fel előttünk, hogy amíg a kulikówi pánik leírása nem kerülhetett a Váci Hírlap hasábjaira, addig a lakossággal szemben elkövetett atrocitásokat nem kellett kivágni a szövegből. A történetet a Váci Hírlapban 110 éve, 1914. november 11-én megjelent rész alapján idézzük fel. Dőlt félkövérrel szedve jelöljük az eredeti szövegből kihagyott részeket.
1918. október 30-án folytatódik hősünk alakulatának a piavei visszavonulása. Sacile elérése a cél, majd a Livenza hídján átkelve a folyó keleti oldalán kell állást foglalniuk. Menetük félelmetes és kegyetlen élménnyé válik. Égő falvak között, robbanásoktól, olasz géppuskák zajától, légitámadásoktól kísérve törnek kelet felé. A lemaradókra hadifogság vár, a visszavonulók pedig a repülők „passziójának” vannak kitéve. A lezuhanó gép pilótája sem számíthat azonban kegyelemre...
A sorozat bevezető részében megismert Barsi Nándor hadnagyot alakulatával, a munkácsi 11. honvéd gyalogezreddel együtt 1914 augusztusának utolsó napjaiban Lemberg térségébe vezénylik, hogy ott bekapcsolódjon a várostól északra dúló harcokba. A hátországi szolgálatra szánt népfelkelők most először kerülnek szembe az ellenséggel. Elsőként egy orosz hadifogoly képében, de hamarosan a tűzkeresztségen is átesnek. A történetet a Váci Hírlapban 110 éve, 1914. november 8-án megjelent rész alapján idézzük fel. Dőlt félkövérrel szedve jelöljük az eredeti szövegből kihagyott részeket.
Naplóírónk alakulata 1918. október 29-én hideg, borús, esős időben sáros utakon vonul vissza a Piave melletti állásaiból. A nem mozdítható lövegeket felrobbantják, a raktárkészleteket szétosztják. A komor hangulatot pánikká fokozza, amikor megjelennek az ellenséges vadászgépek és bombázni, géppuskázni kezdik a visszavonuló egységeket...
Ki hinné, hogy egy csonkán közölt kézirat, egy harctudósítás nyomán egy fordulatos élet ismerhető meg? A XIX. és XX. századból számos példáját láthatjuk a gyors társadalmi mobilizációnak, az azonban nem gyakori, hogy egy bácskai erdész egy Teleki grófhoz adja lányát. Ehhez a nagy szerencse mellett nyilvánvalóan rátermettség és tudás is kellett. Ahogy ahhoz is, hogy hősünk, Barsi Nándor élve keveredjen haza a Nagy Háború keleti frontjának egyik legveszélyesebb pontjáról, Przemyśl városából, jóllehet, e hazatérést 5 év hadifogság előzte meg. A következőkben ezt a történetet ismerhetjük meg.
1918. október 28-án is még folyamatos tüzelésben van hősünk ütege, azonban a Piavétől északra, a Soligo folyó környékén az átkelt olaszok megvetették a lábukat. Napközben egy ellenséges repülőgép felfedezte az üteget és rájuk vezette az olasz messzehordó tarackok pusztító tüzét. Délben már sejteni lehetett, ami este 7 órakor hivatalossá is vált: el kell hagyniuk az állást, megkezdődött az általános visszavonulás. Ennek a híre Király Iván számára egyet jelentett a háború elvesztésével...
Legutóbbi kommentek