Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
1. rész: „Szerettem figyelemmel kísérni a harctéren történt dolgokat…”
Új sorozatot kezdünk ma. Az elkövetkezőkben a háborút végigküzdő, s annak mindennapi borzalmait a népi mesemondók nyelvén írt különleges történetekben, s emellett rajzokban, versekben megörökítő Kovács György „öreg honvéd a világ háború harczossa” naplóját adjuk közre.
2. rész: „Ugye, hogy szép asszony ez az én kedves feleségem?”
Egy fényképről szól háborús mesemondónk mai története. A fotó az egyik kedves katonatársa szép feleségét ábrázolta, aki után férje folyton vágyakozott. A háború azonban a házasságokat, a családi kapcsolatokat is jelentős próbatétel elé állította. A fronton a háborús helyzet mellett az otthoni megpróbáltatásokat is túl kellett tudni élni. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem…
3. rész: „Egy csomó orosz szurkodja agyon a mi alvó katonáinkat…”
Háborús mesemondónk következő története egy különösen fontos harctéri katonai beosztásról, a figyelőről szól. A figyelő őrszem éberségén múlt nem csak a saját, de a katonatársai élete is. Ezt láthatjuk mai történetünkben is.
4. rész: „A szerencse szárnyon jár, kire akar, arra száll”
Harctéren az ember élete sokszor csak hajszálon függ, állítja háborús mesemondónk, aki számtalan harcban vett részt, s aki - hite szerint a Jóisten akaratából - mégis nagyobb sebesülés nélkül túlélte a hosszú világháborút. A szerencséről szól a mai rész, amiben három olyan történetet ismerhetünk meg, amikor, Kovács György magyarázatában, csak az Isten akaratából következő szerencsén múlt, hogy életben maradhatott.
5. rész: „Tehát a kiskakas átballagott az orosz komákhoz…”
Háborús mesemondónk bukovinai fronton játszódó mai történetének „A szívtelen tisztiszolga és az öreg néne kakasa” címet is adhattuk volna. Példabeszéd az emberi gyarlóságról és az isteni büntetésről…
6. rész: A szép lengyel leány
Háborús mesemondónk a mai részben egy szépséges menekült lengyel lány történetét meséli el, akivel egy bukovinai faluban egy éjszakára együtt voltak beszállásolva egy jólelkű öreg zsidó házaspárnál. A megárvult, megbecstelenített és elüldözött lány rossz nővé akart válni és a halált kereste – akár Tersánszky Józsi Jenő is írhatta volna a sztorit…
7. rész: A jószívű román leány
Háborús mesemondónk mai története is Bukovinában játszódik, ezúttal 1918 januárjában. Hősünket a dermesztő hidegben és méteres hóban egy sebesült bajtársa keresésére küldik. Az eredménytelen keresés után ezúttal is feltűnik egy szépséges lány a történetben, most egy román leányzó, akiről kiderül, hogy megmentette a sebesült magyar baka életét…
8. rész: A kisfiú tehenei
Kovács György mai története is Bukovinában játszódik, mégpedig 1917 szeptemberében Istensegíts falu határában. Hősünk figyelő szolgálatban áll, a két állás között egy teheneit legeltető magyar kisfiúval találkozik, aki nagy segítségére lesz a magyar alakulatnak…
9. rész: Sáros honvéd. A gránát
Háborús mesemondónk történeteinek sorába ma egy általa költött versikét iktattuk, amiből megismerhetjük, hogy miért sáros örökké a honvédek ruhája. Emellett egy kisebb írást közlünk ma tőle, amiben az örökké érkező és irtózatosan pusztító gránátokról értekezik…
10. rész: A harctér
Milyen volt a harctér? Kovács György mai történetéből megismerhetjük, hogy ő milyennek látta a Doberdót, ezt a „veszedelmes és undorító” harcteret, ahová 1915 nyarán került, s ahol öt hónapot töltött el…
11. rész: A kém
A bukovinai hegyek között játszódó mai izgalmas történetünkben hősünk is közreműködik egy kém elfogásában. A lebukott kémeknek háborús időkben nem járt kegyelem…
12. rész: A levágott fejek
Hősünk mai rendkívüli története 1916 nyarán Galíciában játszódik a Bruszilov-offenzíva idején. Apa és fiai misztikus, már-már horrorisztikus, ugyanakkor mélyen megrázó és megdöbbentő háborús története következik csak erős idegzetűeknek!
13. rész: A halottrabló
Ahol sok a temetetlen halott, ott előbb utóbb megjelennek a hullarablók is… Cifrább a helyzet, ha mindez a háború idején a két állás között történik. Hősünk mai történetéből egy ilyen katona esetét ismerhetjük meg az olasz frontról.
14. rész: A Kapul hegyén, Kirlibabánál
Mai izgalmas történetünk Kirlibabánál játszódik a bukovinai orosz fronton, amiből megismerhetjük hősünk egyik bátor és önfeláldozó cselekedetét, amivel a kis ezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.
15. rész: „Doberdó, az az átkozott hely…”
Népi mesemondónk mai hátborzongató története ismét a Doberdó-fennsíkon játszódik. 1918-ban, két évvel az ottani harcok után, újra eljut a helyszínre, s az egyik katonatársával felkeresi a korábbi küzdelmeik helyét, ami feleleveníti benne a rémséges emlékeket…
16. rész: A kémkedő asszony
Az ellenséges állások közötti kémkedés visszatérő elem háborús mesélőnk naplójában. 1916 őszén az orosz fronton Kolomeánál egy szegény asszony a könnyebb megélhetés reményében kémszolgálatra adja a fejét. A lebukó kémek azonban túl sok jóra nem számíthatnak…
17. rész: Eltévedés a fronton
Mozgóharcok idején könnyen fogságba lehet esni és el lehet tévedni. 1916 nyarán Bukovinában nagy volt az adok-kapok, s az előre-hátra mozgás, aminek hősünk is résztvevője volt. Mai történetünkben előbb a frontról hátraküldött sebesültvivőként, majd az övéihez visszatérőben is eltéved. Olyannyira, hogy ezt követően a pécsi 19-es honvédektől át is kerül a budapesti 30-asokhoz, ahol a háborút a későbbiekben végigszolgálja.
18. rész: A gazdátlan szerszám
Hősünk 1916-ban az egyik járőrszolgálat során egy halott katonát talál az erdőben. Visszatérve levelet ír az egy éve holtan fekvő magyar baka feleségének, aki addig semmit sem tudott az ura sorsáról…
19. rész: A román határon
Hősünk több kivégzésnek is tanúja volt a háborúban, ahogy azt már korábban olvastuk. Mai részben is megismertet bennünket egy ilyen történettel, ami a román háború kezdeti időszakában játszódik a határ térségében. Árulás, járőrszolgálat, vakmerőség, rajtaütés, azonnali bíráskodás, s mindez egy személyes, családi történettel fűszerezve, miként azt Kovács Györgynél megszokhattuk…
20. rész: A menekülők elhagyják a falujukat
Közkeletű háborús toposz, hogy a harcok nem kímélik a területileg érintett polgári lakosságot sem. Galíciára különösen igaz volt ez, olvashattuk már sokszor itt is. A mai rövid részletben hősünk együttérző sorait olvashatjuk a háborús menekültek szenvedéséről.
21. rész: A tárogatós katona a fronton
A Balaton vidéki juhászbojtár olyan szépen fújta a tárogatóját a fronton, hogy azt még az oroszok is csodálva hallgatták, míg nem egyszer foglyul is ejtették… Az egyik legszebb és legszomorúbb történet, amit háborús mesemondónk a Kirlibaba környékéről megörökített.
22. rész: Tetűpor
Egy újabb megrázó háborús történet, ezúttal az fronton küzdő katona feleségének hűtlenségéről és tragikus következményeiről. Akár Móricz Zsigmond is írhatta volna… (Ezt is.)
23. rész: Hogy hívják magát?
Ezúttal egy katonaruhába bújt nőről, a testvérét a harctérre elkísérő Horváth Margitról mesél nekünk háborús mesemondónk. Aki nem hiszi, járjon utána…
24. rész: Ég a falu
Háborús mesélőnk mai története elmélkedés a háború pusztításáról és a szenvedőkről. Gondolatait egy galíciai menekült családdal való találkozás ihlette.
25. rész: A kis csikó szerencséje
Háborús mesemondónk hősei ezúttal az állatok: egy tűzvonalban született magyar kis csikó és a kicsinyét elvesztő orosz anya szamár. A mesebeli történet háttere ezúttal is a varázslatos Kirlibaba, ahol a támadásokban és ellentámadásokban az emberek mellett az állatok sorsa is a szerencsén múlik…
26. rész: A galambdúc
A bukovinai fronton egy időben sorra meghaltak a figyelők. Halálukat hátulról érkezett lövések okozták. A rejtély megoldását egy galambdúcban kellett keresni…
27. rész: Irtózatos volt nézni is
Háborús mesemondónk mai rövidke története ismét egy elmélkedés a háború borzalmain és értelmetlenségén, amely 1916 nyarán egy alkalommal Galíciában elé tárult látvány hatására fogant meg benne…
28. rész: Mire való a tábori őrs?
Kovács György tovább folytatja katonai kiképzésünket! Mai rövidke történetében a tábori őrssel ismerkedhetünk meg…
29. rész: Példázat a rossz tisztekről
A saját rossz tisztek néha többet ártottak a seregnek, mint az ellenség. Legalábbis háborús mesélőnk mai történetének ez a tanulsága…
30. rész: Gazdátlan paripa
Az emberek mellett az állatok is megszenvedték a háborút, láttuk ezt már hősünk korábbi történeteiben is. Az ember és a ló viszonya mindig nagyon szoros volt. A gazdáját megsirató paripa története következik…
31. rész: A három kozák
Ma egy kiélezett háborús helyzetben játszódó drámai történetet mesél el Kovács György. Az élet és halál mezsgyéjén járó katona néha eltéved, s akkor is öl, amikor azt már semmi sem indokolja…
32. rész: Eltorzított fej
Kovács György minden különös dolgot megfigyelt és megörökített a harctéren rajzban és írásban egyaránt, legyen az szép, avagy hátborzongató. Ez utóbbiakból volt a több, amiről a mai kép és mellé írt pár soros feljegyzés is tanúskodik…
33. rész: „Hej, pedig, de kár öldösni egymást…”
Kovács György háborús naplója az eddig közreadott történeteken kívül még néhány verset és sok különálló, különböző időpontban és helyszínen készült képet tartalmaz hosszabb-rövidebb kommentárokkal. Ma az eredeti sorrend szerint haladva az érdekesebb képekből és a hozzájuk fűzött szövegekből közlünk egy válogatást.
34. rész: Sírhalom az Isonzó folyónál az olasz fronton
Kovács György háborús naplója több, általa a fronton írt verset is tartalmaz. Mára egyet választottunk ezek közül, amely egyúttal lezárása is forrásközlés-sorozatunknak.
