Kovács György háborús naplója – 20. rész
Közkeletű háborús toposz, hogy a harcok nem kímélik a területileg érintett polgári lakosságot sem. Galíciára különösen igaz volt ez, olvashattuk már sokszor itt is. A mai rövid részletben hősünk együttérző sorait olvashatjuk a háborús menekültek szenvedéséről.
A menekülők elhagyják a falujukat. Hát bizony azon a vidéken, amerre a háborúk dúltak, amerre a falvakat fenekestül felforgatta a háború szele, úgy annyira, hogy egyetlen házikó sem maradt meg éppen. Tehát ezek a népek tudnak ám csak beszélni a sok szenvedésről. Nem egyszer volt szerencsém látni, amikor egy-egy szegény édesanya jött velünk szembe a kisgyermekeivel, bugyorral a hátán és a kisgyermekekkel együtt, a hátukon hoztak hazulról azt, amit csak el tudtak hozni.
A Dnyeszter vizén mentünk egyszer át, hát jött velünk szembe egy anya, hat apró gyermekével. Az anya sírt, minden egyes gyermek meg volt teherrel rakva. Az anya hátán egy rettenetes nagy bugyor, a gyermekeknél szintén, úgy azon felül a gyermekeknél, minden egynél volt valami állat: a legkisebb leánynál volt egy kis fehér cica is, a másiknál egy csirke, a harmadiknál egy kakas, a nagyobbik fiú vezetett egy kis kuli tehenet, a sovány borjacskájával együtt. Egynek meg fel volt pakolva a hátára a vizes edények, a kanna, a korsó. Igazán úgy néztek ki, mint az örök vándorok, hogy siralmas volt őket nézni. Hogy hova mentek szegények? Azt igazán nem tudom, mikor azon a vidéken minden felé dúlt a háború, minden felé romba dőlve voltak a falvak.
Noteszból átírtam 1919. november.11-én Szigetvár. KGY
Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
Előző rész: Román határon
Következő rész: A tárogatós katona a fronton
