„A pompásan eltöltött húsvét…”

2013.05.27. 06:51 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 13. rész

A váltást követően hősünk és társai 1916. április 22-én hajnalban a szembe fújó heves bórától teljesen kimerülve érnek a Segeti táborba. Az elkövetkező húsvét viszont „pompásan” telik. Egy vidám ünnep leírása a front mögötti táborban.

 

Április 22. A Vallone-völgybe szerencsésen leérve Devetakinál, a megszokott helyen pihenőt tartunk, s mikor századunk összegyülekezett, megindulunk tovább. Addig csak megyünk valahogy, míg a szélcsendes völgyben haladunk, ellenben a szerpentinen való fárasztó felkapaszkodás után felérve a Comeni-platóra szembe fúj velünk ismét a bóra. A tizenhét napos stellung élettől agyonfárasztva, alig tudunk küzdeni a rettentő szélviharral, mely a port szemünkbe vágja, s majd földönt bennünket. Hiába tartunk minduntalan rasztot, mégis sokan lemaradnak, még pedig valószínű nem rossz akaratból, mert lefelé mindenki iparkodni szokott. Nem sok híja a 4 órának, hogy elérjük a lágerben barakkunkat, még mielőtt a zápor megindulna. Az utolsó 200 lépésnyi darabon csak azzal bírtam energiát magamban tartani, hogy tudtam, hogy már nem messze vagyunk barakkunktól. Beérve a barakkba már arra sincs erőm, hogy felmásszak priccsemre. Úgy tolnak fel. Ahhoz aztán képtelen vagyok erőt kifejteni, hogy risztungom lerakjam. Mozdulatlanul kábultan fekszem, s talán alszom is?

Mikor végre feleszmélek, látom, hogy világos van, mindenki alszik már, a menázsit is kiosztották én pedig éhen maradtam, rólam megfeledkeztek. Nem baj, majd eszek Edénél! Levetkőzöm én is és alszom. Kávéért 9 órakor költenek fel bennünket, nem kelek föl, az egyik alsó priccsen fekvő szanitéc elhozza az enyémet is. Odakint zuhog az eső, amellett óriási ágyúdörgés hallatszik a frontról, szép húsvéti ünnep! Reggelizés után is újra alszom 11 óráig. Ekkor felkelek, a bakák nagy része is felkelt. Tiszta inget, gatyát faszolunk, ezt vesszük fel gondos átböngészés után.

Húsvéti ajándékosztás a Segeti táborban 1916 áprilisában Húsvéti ajándékosztás a Segeti táborban 1916 áprilisában
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)

Délután ½ 1-kor van az ebéd. Utána tisztálkodás, pucolás, kefélkedés. Holnap húsvét első napja lesz! Az eső is a szél is elállt már, szép tiszta idő van. Estefelé a faszolással nagy mennyiségű baka nyelven „libesz gábesz”-t kap századunk. Fehérneműt, zsebkendőt (sajnos csak kis mennyiségben, pedig ezekre volna a legnagyobb szükség!), bicskát, szájharmonikát, tükröt, noteszt, ceruzát, pipát, minden ember 4 pakli (7-es?) cigaretta dohányt, azonkívül nagy mennyiségű képes újságot, Tolnait és Érdekest kapunk. Mint tudtunkra adják, az ajándék legnagyobb részét Szeged város közönsége küldte, lelkesen megéljenezzük őket, csak az a kár, hogy nagyon messze vannak tőlünk, nem hallják.

Alig várom, hogy vége legyen a faszolásnak, elkéredzkedem őrmester Molnártól Edéhez másnap reggelig. Elenged s már ½ 7 kor Edééknél is vagyok. Örömmel fogad, várt. Pompás vacsora van, fasírozott hús burgonyával, feketekávé és bor. Vacsora után Edéék kártyáznak. Egy darabig nézem őket, aztán kb. ½ 10 tájban lefekszem. Nem tudom hány órakor ér véget a kártyázás, csak késő van már, mikor Ede is mellém fekszik a puha strózsákos priccsre.

Április 23. Éjfél. Nyílik az ajtó, s az öreg Wolff bácsi jön be, s harsányan boldog húsvéti ünnepeket kíván, néhány cigarettával és egy kupa borral elcsitítja Ede az öreget, az eltávozik, újból alhatunk.

3 óra. Kívülről cigányzene hallatszik, s éneklés az „Egy vasárnap délután”-t húzatja valaki. Megtudjuk hamarosan hogy ki, a kis Nagy Jancsi őrmester. Megzörgeti az ajtót, melyet az öreg Wolff távozása után bezárt Ede, be akar jönni, dörömböl. A fegyvermester végre kinyitja neki az ajtót. Bejön a kis Nagy, szemébe vágva a sapkája, látjuk, hogy részeg. Kezében egy csajka tele vízzel, mellyel boldog húsvéti ünnepeket kívánva úgy végig önt fekvő helyünkön bennünket, hogy ingünk, gatyánk, ágyunk csurom vizes lesz. Ede egy kissé haragszik, de hamarosan megbékül, alvásról már szó se lehet, bejönnek a cigányok, hegedülnek, bor kerül az asztalra, a kis Nagy egy nagy fazék töpörtőt hoz, eszünk, iszunk, mulatunk reggel 5 óráig, akkor a két cigány elkíséri a kis Nagyot, kimegy a többi ismerőseit felkölteni. A két cigány Diendorfernél, s az I. batalion tiszti étkezdéjében volt húsvétot köszönteni, s úgy kerültek hazatérésük közben ide is. Nem is hiszem, hogy megbánják, a kis Nagytól biztosan több lóvét kapnak, mint Diendorfertől, az enni-inni valót nem is számítva.

Mulatozás a fronton Mulatozás a fronton
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)

Alszom még ½ 7-ig, akkor meghagyásom szerint felkölt az egyik szakács, finom feketét kapok reggelire, s elköszönök Edétől, ki még fekszik. Ede meghagyja, hogy ebédre és vacsorára okvetlen legyek nála, megígérem neki. Ha csak lehet, elmegyek, de nem tudom, hogy fog sikerülni, mert mint hallom naposnak akarnak délben tenni.

Visszaérve a századhoz ½ 9-kor misére megyünk a pionir kompani melletti rétségre. Az egész ezred, az összes katolikus tisztek ott vannak, mise alatt a regiment musik játszik, utána a pap beszél. Bárhogy kérem is zugsführer Szabó engem jelöl ki a zugból naposnak, már majdnem úgy van, hogy nem sikerül elmennem Edéhez, de gefraiter Makaival sikerül megalkudnom, ki négy kis üveg rumért, a liebes gabe cigaretta dohányért, egy kenyérért, a mai menázsiért és faszolásomért átveszi tőlem este 10 óráig a szolgálatot. Hát bizony nagy ár, de tekintve, hogy húsvét napjáról van szó, megérte.

Tábori mise 1916 tavaszán a Segeti táborban a Szent Márton kápolna előtt Tábori mise 1916 tavaszán a Segeti táborban a Szent Márton kápolna előtt
(Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetből)

½ 12-kor már Edénél is vagyok. Az ebéd disznó paprikás és lekváros tészta, utána sört iszunk. Délután alszunk, majd beszélgetünk, s a barakk előtt sütkérezünk. A fronton nagy csend van. Vacsora este 7-kor van, marha paprikás krumplival, utána bor és feketekávé. Vacsora után kedélyesen beszélgetünk, majd énekelünk, Forgó Geri bácsi hegedűn játszik. Közbe besötétedik, mi eszembe juttatja a szolgálatot. A pompásan eltöltött húsvét után ismét a szomorú robot következik.

½ 10-kor visszaérek a barakkunkhoz, a magammal hozott patrontáskát felcsatolom, hogy a tábori csendőrök, ha találkoznám velük, lássák, hogy azért kódorgok ily későn, mert szolgálatban vagyok. De nem találkozom velük.

¾ 10-kor megérkezem szakaszunkhoz, néhány kártyázó kivételével már mindenki alszik. Átveszem Makaitól a szolgálatot, éjfélkor pedig átadom Juhász Nagy Mártonnak, a megszokott inspekciósomnak.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „Fürdeni megy az egész század”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

5 komment

Címkék: húsvét kókay lászló szegedi 46–os gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr645319582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2013.05.27. 07:26:55

Ez a mai is nagyon tetszett: azért Edéék - a taborban - 1916 tavaszán még nem nélkülöztek...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.05.27. 21:36:30

@MTi: Egy hadtápos tiszt/altiszt szerintem később se nagyon...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.05.30. 22:29:21

@MTi: A felső képen a Temesvári tér táblát figyelted? A táborban volt Debreceni tér, Szegedi út, Bega út is... Igazi kisváros volt a Karszton.

MTi 2013.05.31. 07:55:57

@PintérTamás: Most látom csak :) Érdemes lenne megrajzolni a tábor térképét az "utcanevekkel": vagy létezik ilyen?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.05.31. 18:26:15

@MTi: Először a korabeli vázlatokon figyeltem fel a magyar utcanevekre, majd néhány fotón is sikerült ezeket felfedezni. Majd itt is írok egyszer a Segeti táborról, nagyon érdekes hely volt.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása