„a patkány megérzi a dekung pusztulását”

2013.03.04. 06:29 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója - 1. rész

Új sorozatot indítunk ma útjára. A szegedi Kókay László 1915-ben 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a 46-osokhoz, akikkel végigszolgálta a háborút. A vele történt eseményekről végig feljegyzéseket vezetett. Most induló sorozatunkban az 1916 tavaszán a szegedi ezreddel a Doberdón, San Martinó falu határában átélt élményeit közöljük.

 

Kókay László 1897-ben született Szegeden, s az első világháború kitörésekor a piarista gimnáziumban tanult. 1915 tavaszán, az érettségi vizsga letétele előtt önkéntesnek jelentkezett. Júniusban a szegedi háziezred brassói kiképző helyére, majd szeptemberben a nagyszebeni tisztiiskolára került. 1915 decemberében a XVIII. menetzászlóalj második századával került ki a 46-os harcoló ezredhez a délnyugati frontra, a Doberdó-fennsíkra. Egészen a háború végéig katonai szolgálatot teljesített a szegedi alakulatban. Részt vett az ezred Komeni-fennsíkon, majd a Piavénál vívott harcaiban is.

Kókay László, mint egyéves önkéntes őrvezető 1915 decemberében Kókay László mint egyéves önkéntes őrvezető 1915 decemberében

A háború után Szeged város számvevőségén dolgozott. 1921-ben vitézzé avatják a piavei átkelésnél tanúsított érdemei elismeréseként, amelyek tiszti arany vitézségi érmet jelentettek számára. A második világháború idején 1939-től kisebb megszakításokkal, majd 1941 áprilisától folyamatosan ismét katonai szolgálatot teljesített. Ezúttal nem harcoló alakulatnál, hanem a szegedi V. hadtestparancsnokság hadbiztosságán szolgált. 1945 áprilisában orosz hadifogságba esett. Egy év múlva hazatért, ezt követően nyugdíjazták. 1951-ben vitézi címe és birtoka miatt kitelepítették. 1972-ben halt meg Szegeden.

Kókay László a harctéri élményeiről kis noteszekbe írva a kezdetektől feljegyzéseket készített. Emellett összegyűjtött és megőrzött jó néhány a helyszínekkel és eseményekkel kapcsolatban keletkezett írott és képes dokumentumot is. Feljegyzéseit 1919–1920-ban keménytáblás, általa könyvnek nevezett füzetekbe másolta, amelyek így folyamatos naplókká álltak össze. Az eredetileg, valószínűleg, nyolc füzetből álló naplóból a család jelenleg néggyel rendelkezik. Az egyenként 100-150 oldalas, tintaceruzás sűrű sorokkal teleírt füzetből és az irathagyaték többi darabjából nagyon jól nyomon követhető hősünk katonai pályafutása, megismerhető, hogy az egyéves önkéntes tiszti tanfolyamra jelentkező fiatalember a háború során hogyan emelkedik a ranglétrán, s lesz őrvezető „sarzsiból” a 46-os gyalogezredben töltött közel hároméves frontszolgálat során szakaszvezető, zászlós, majd hadnagy. A rajparancsnokból miként lesz szakaszparancsnok, s a Piavei átkeléskor már rohamszakasz-parancsnok, s hogyan szerzi meg a kis és nagy ezüst mellé a tiszti arany vitézségi érmet.

Elbeszélésmódja a háborús időszak és saját élethelyzete, valamint műveltsége jellegzetes lenyomata. Stílusára jelentős hatással volt a ma már kissé nehézkes „káundká” katonai szakzsargon. Ennek eredete a császári és királyi katonai tiszti kiképzés hivatalos nyelvéből származtatható. Megfigyelhető elbeszélésmódjában a zamatos korabeli bakanyelv hatása is, hisz együtt élt a bakákkal a lövészárokban. Nyelvezetére, szépérzékére, gondolkodására jól felfedezhető hatást gyakorolt az iskolapadból hozott piarista gimnáziumi műveltség és keresztény humanizmus is.

Véleményünk szerint érdeklődő személyisége, az őt körülvevő világ dolgai iránt tanúsított nyitottsága, s az átélt események aprólékos lejegyzése, valamint az ezt megjeleníteni képes stílusa a háborús katonasors bemutatásán túlmutató, élvezetes olvasmánnyá teszik a naplót, amit örömmel osztunk meg a blog olvasótáborával.

A dokumentumgyűjteménnyel a család több szempontból is értékes forrásanyagot őrzött meg az utókor és a történeti kutatás számára. Itt is köszönetet mondok a Kókay családnak, külön kiemelve dr. Kókay József és Kókay Ágoston nevét, amiért rendelkezésünkre bocsátották és lehetővé tették számunkra édesapjuk, illetve nagyapjuk hagyatékának kutatását és publikálását. Köszönet illeti Tóth Álmos geológus kutatótársunkat is, aki felhívta a figyelmünket a kollégája és barátja tulajdonában lévő értékes irathagyatékra.

A most közreadásra kerülő naplókötet borítója A most közreadásra kerülő naplókötet borítója

A naplót az eredeti kézírásos szöveggel megegyező kronologikus rendben haladva közöljük, kizárólag a nyilvánvaló betűtévesztéseket és a mai helyesírástól eltérő szavakat javítjuk. A szöveget mi tördeltük részekre és végeztük el ezek sorszámozását. A napló nyelvezete alapvetően a mai olvasó számára is érthető, ahol mégis szükségesnek ítéljük, ott a blogon eddig is szokásos módon, felugró buborékokban fűzünk egy-egy kifejezéshez rövid értelmező kiegészítést. Terjedelmesebb tartalmi kiegészítés, magyarázat szükségessége esetén ezeket a szövegben szögletes zárójelben, vagy szerkesztőségi keretes szövegben közöljük. A naplót alapítványunk önkéntese, Kirilly Edit vitte gépre, lelkiismeretes munkájáért itt is köszönetet mondunk!

Sajnos a naplósorozat kiképzést és frontra indulást tartalmazó első füzete nem őrződött meg, ezért indul „in medias res”, a dolgok közepébe vágva a történet. 1916 márciusának a végén járunk. Kókay Lászlót az alakulat veszteségeinek pótlása során menetszázadából a tábori ezred II. zászlóalja 6. századának az I. szakaszába osztották be, ahol az őrvezetői rangjával rajparancsnok lett. Az ezred már túl van a március 13–18. között vívott 5. isonzói csatán. Jelenleg épp nyugalmasabb napokat élnek San Martino, a napjainkban Olaszországhoz tartozó San Martino del Carso település nyugati szélén húzódó állásokban. Innen már kövessük vele együtt az eseményeket!

San Martino del Carso Google térképen San Martino del Carso Google térképen

* * *

[1916.] március 29. A futóárkot mélyítjük. Balra a tenger fele Monfalcone és Selz között ma is egész nap szóltak az ágyúk. Délután 2 óra tájban Kohajda és Makai kézigránátokat dobálnak a digókhoz, engem is rávesznek, hogy dobjak én is. El is dobok három Lakos kézigránátot [a feltalálójáról, Lakos Róbert nagyváradi 4-es honvéd ezredbeli századosról elnevezett, a Doberdón kifejlesztett és alkalmazott csőkézigránát], nem is olyan nagy tudomány kell hozzá, ezután többször fogok dobni. Amint hallom a 3. komp[anie] nagy nehezen újjáépített dekungjait március 27-én ismét szétlőtte a digó, most úgy tervezik, hogy a régi, tönkretett lőállás előtt egy előretolt állást csinálnak, mely bizonyára nem lesz úgy kitéve az olasz ágyútűznek, s ez fog lenni a fő állás. Mint hírlik ennek a stellungnak a kiépítésébe még az éjjel belefogtak a pionírok. A nap egyébként csendben telik el. Este 9 órakor ismét zuhogni kezd az eső.

Március 30. Reggel arra ébredek, hogy valami hideg tárgy van a kabátujjamba. Mikor bele nézek látom, hogy egy kisegér nagyságú patkány mászott bele, megborzadva rázom ki és kelek föl, s akkor látom, hogy az éjszaka még másik négy kis kékes színű patkány húzódott mellém. „Na, bassza meg kend, Gera bácsi, a patkányait, én ugyan kihajigálom őket a dekungból.” Szóltam az öreg Gerának, s kihánytam őket a dekung mögé. Egész nap esik az eső, nem dolgozunk, a dekungban heverészünk, alszunk. Egész nap csend, este is csak a szokásos fegyverlövöldözés. Este a II. zug latrináján egy II . zugbeli embert felső karján egy olasz golyó talál.

Kókay László által a naplójában készített vázlat a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred San Martino del Carso előtt lévő állásairól 1916. március havában Kókay László által a naplójában készített vázlat a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred San Martino del Carso előtt lévő állásairól 1916. március havában
(Forrás: Kókay László hagyatéka)

Március 31. Reggel 2 óra, a dekungomban alszom, mikor az öreg Gera felráz „Keljen föl, önkéntes úr, összedül a dekung.” Ijedten ugrok fel, s látom, hogy már a digók felöli részen, a schützschild fölött akkora nyílás van, hogy akár kibújhatnék a dekung elé rajta. „No, Gera bácsi, már én is kezdem elhinni, hogy a patkány megérzi a dekung pusztulását, lehet, hogy emiatt másztak szét tegnap a kispatkányok” - szóltam az öreg Gerához. A dekung futóárok felöli homokzsák falát szétrohasztotta egy kis részben az eső, s ez okozta a csuszamlást, mely könnyen végzetessé válhatott volna ránk nézve, ha a dekung ránk szakad. Szerencsére azonban egyelőre megállt a csuszamlás. Az öreg Gera most haladéktalanul felmászott a dekung tetejére, kockáztatva, hogy valamelyik vakta golyó leteríti, s a homokzsákokat, deszkákat, kátránypapírt és hullámlemezeket sorba leadogatta nekem és a segítségünkre jött Sántának és Királynak a dekung tetejéről, amelyet teljesen leszedett. Lázasan dolgoztunk, hogy még a világosság beállta előtt készen legyünk a dekung kijavításával. Gera és Sánta építették a dekungot, én és az öreg Király pedig homokzsákokba a futóárok mögül törmelék követ és földet szedtünk, hogy a rossz homokzsákokat kicserélhessék. 5 órára készen lett a dekung, még jobb lett, mint volt. A schützschildek, homokzsákok újra lettek rakva, az utóbbiak közül több ki is cserélve, új kátránypapírt húztunk a dekungra, mely már nem is ártott, mert sok helyen csöpögött a dekung, ha esett az eső. Emellett ügyeltünk arra is, hogy a dekung magasabbra ne legyen építve, mint a régi, nehogy a suttyogók beleakadjanak. Az eső egyébként még az éj folyamán elállt és meglehetős szép idő van. A zug dolgozik most is, de négyünknek, tekintve, hogy az éjszaka kidolgoztuk magunkat, nem kell a délelőtti munkához kimennünk.

Részlet Kókay László naplójából Részlet Kókay László naplójából

Délután se dolgozunk, mert az egész századnak nincs munka. Pakol mindenki, őrmester Molnár a muníciós magazinokat rendezgeti, megtudjuk, hogy estére ablézt kapunk, pedig még csak 8 napja vagyunk stellungban. A nap csendben telik el, csupán naplemente után a Juci lövi rövid ideig a digókat. A dinerek már ½ 7-kor leindulnak a lágerbe, hogy gazdáikat már kész teával, ággyal várják odalent. De jó is nekik, ők szép nyugodtan lemehetnek a szokásos esti csendben, nekem meg akkor kell majd mennem, mikor a század is elindult. Egy új, még eddig ebben az abschnittban nem volt 61-es század jön majd bennünket váltani, s emiatt, csakúgy mint március 13-án, minden zugból egy sarzsi fog itt maradni a stellungot átadni, s zugunkból épp engem jelölt ki a zugsführer Szabó. Tisztnek Vály főhadnagy marad majd itt. Azt mondja, ő nem sokat teketóriázik, fél órával a század indulása után mi is elindulunk, s addig mi sarzsik siessünk a stellungot átadni, s a IV. zugtól hátra vezető futóároknál várjuk meg. Az abléz este 10 órakor érkezik meg. Századunk elindul, én egy magyarul gyengén beszélő sváb zugsführernek és annak a zugnak a sarzsijainak, mely zugunkat váltotta, nagyjából elmondom, hogy mire ügyeljenek, s figyelmeztetem őket, hogy a jobbszárnyon levők csendben legyenek, s kb. 10 percre zugunk távozása után én is megindulok a század után.

Következő rész: „Éljen a háború!”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

6 komment

Címkék: san martino del carso temesvári 61–es gyalogezred Kókay László szegedi 46-os gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr875115427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2013.03.04. 12:02:23

Érdekes és olvasni is fogom, DE! mi lesz Sárközy gazdával??

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.04. 18:17:34

@MTi: Sárközy gazdát felmentették, s szántott, vetett, mint katonai szolgálata előtt, s ahogy meg is írtuk! :) Az ő története ezzel a blogon véget ért.

MTi 2013.03.04. 20:21:40

@PintérTamás: Elnézést, Sárközy gazda leszerelése számomra nem volt egyértelmű: úgy számoltam, hogy 1917 márciusáig kapott felmentést... no de azután még 1,5 évig tartott a háború!
No de ez a napló is nagyon érdekesnek ígérkezik: gyanítom, hogy a kedvencem lesz :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.04. 22:34:51

@MTi: Szerintem ez is tetszeni fog neked! Kókay Lászlónak is nagyon jó a stílusa, s nagyon jól "hozza" az általad is kedvelt bakanyelvet! Remélem észrevetted, hogy meghivatkoztunk?! :) S ne feledkezzünk meg róla, hogy egy 19 éves fiatalembert olvasunk, aki most került ki az iskolapadból, a háború miatt még le sem érettségizett. De ne szaladjunk ennyire előre... :)

HPetyo 2013.03.06. 14:20:08

Mindig nagy édeklődéssel és rendszerességgel olvasom a visszaemlékezéseket, naplókat. Örülök, hogy Sárközy után is lesz még.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.06. 18:02:44

@HPetyo: Van még néhány, ami közlésre vár. De örömmel fogadunk újabbakat is! :)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása