Ismerem ezt az érzést.Az én dédnagyapám az 5.lovashadosztályban szolgált huszárként.Résztvevője volt a gorodoki ütközetnek.Tizenévesként tudtam még vele beszélni a muszkák elleni lovasrohamról.Sok mindent odaadnék most egy órai beszélgetésért.

@rihiranta&rantasila: Szerintem sokan vagyunk ezzel ugyanígy!

@PintérTamás:
A fialoknak nem győzöm eléggé hangsúlyzoni: Addig kutassátok őseitek múltját, amíg van kit megkérdeznetek!

Nagyon egyetértek az előző hozzászólókkal,mert mi is kérdeztünk volna . 97 éven keresztül semmi nyomot, adatot nem találtunk.A véletlen segített, bíztatok mindenkit ne adja fel,kérdezzenek.Nekem is lenne sok kérdésem. 1914 augusztus 26-29.-i hadi eseményekről pontosabban No 27 ezredről szeretnék információkat kérni.Üdv: Mindenkinek

Ismételten szeretném-e sorok olvasóit az alábbi eseményekkel fárasztani és megmutatni ,hogy nem szabad semmit feladni.Az esemény úgy történt,hogy sikerült megkapaszkodni egy szalmaszálban.Levelet írtam Lengyel o.-ba egy település polgármesterének és plébánosának érdeklődve van-e településükön első VH katonatemető.Meglepetésemre postafordultával válaszolt a polgármester Úr személyesen és meghívott.Válaszoltam neki,hogy mikor érkezhetünk. Gyászos nevezetes napunk előestéjén 20 órakor elindultunk Galicia irányába. Jó barát vállalkozott tolmácskodásra így bátran nekivágtunk az ismeretlennek. Miskolcon csatlakozott testvérbátyám ,így már négyen indultunk a határ felé. Éjfélkor léptük át a határt,és aztán jött a sötétség, ugyanis a határ túloldalán éjszaka nincs közvilágítás.A hajnali órában haladtunk át a hágón. Itt megálltunk rövid pihenőre ,magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát, kávét és folytattuk utunkat kitűzött célunk felé.A megjelölt időpont előtt 2 órával sikerült megérkeznünk.Gondoltuk egy kicsit pihenünk és azután felkeressük a Polgármester urat.Elindultam a hivatalt megkeresni ekkor alig múlt 7 óra.Már várt minket a Polgármester.Szavaiból annyit vettünk ki,hogy ne zavarja senki mert a delegáció miatt délelőtt nem fogad senkit. Keservesen megértettük egymást.Lemásolta a VH temető dokumentumait részünkre és felajánlotta elkísér minket a temetőhöz.Megköszöntük szíves segítségét elhárítottuk,hogy egyedül is megtaláljuk amit keresünk. Elköszöntünk tőle és felkerestük nagyapánk vélelmezhető nyughelyét.A település temetőjében amit elöször felkerestünk találkoztunk egy helyi lakos házaspárral akiktől tájékozódási útmutatást kértünk .Nagyon kedvesek és szívélyesek voltak.Elirányítottak a Katonatemetőhöz.Az Úr beszélgetésünk közben mindig a mutató ujját mutogatta amit nem tudtunk akkor megérteni.Utánunk jött a temetőhöz ,hogy meggyőződjön róla célt értünk-e.Beszélgetés közben a zsebéből elővett egy gyűrűt amit megmutatott nekünk. Nagyon meglepődtünk mert a gyűrűn 1915 Büntesd az Olaszokat felirat van. Kértem adja nekem ezt a gyűrűt.? Előttünk a temetőben az Osztrák Feketekereszt alapítvány járt, emlékszalagjukat az egyik kereszten otthagyták .Mi is elhelyeztük koszorúnkat a temető közepén lévő kereszten a többi kereszteket nemzeti szalagjainkat körbeölelve átkötöttük.Bízunk abban, talán nagyapánk itt nyugszik ?! Ezt a helyet Galiciában Pawlowkának hívják.....Véletlen egybeesés volt ez a gyászos nap.

Kedves olvasók!
Késő este van és most találtam meg ezt a nagyszerű szólási lehetőséget melyet remélem sokan olvasnak s,ha még nem akkor majd talán általad is sokan fognak olvasni!
Szeretnék egy olyan emberről írni aki az egész életemre hatással volt aki végigharcolta mind két világháborút.1893-ben született Rábacsanakon földműves családban s Pápán távozott 96 évesen.23 év távlatából még mindig látom a napi teendőit végző szikár embert.Érzem a reggeli kávéja gőzét hallom az Astra penge sercenését az arcán,a Derby borotvahab és a Pitralon arcszesz illatának összetéveszthetetlen illatát.Fegyelmezett tartással bíró ember volt egy letűnt korból.Röviden az életpályáról:1893-ban született földművesnek
"készült". Az apja 1900-as évek elején Amerikában dolgozott a több pénz reményében.
Az általa hozott óra még mindig megvan s elindul.Az első világháborúba alig múlt 23 mikor elviszik.Felesküszik, s Sarajevóban ott volt a merénylettől nem messze.Itt megjegyezném:egyszer már 90 is elmúlt a háborúról beszélgettünk, magához húzott és azt mondta "tudod kisfiam bevallom őszintén amikor Hortyra esküdtünk én csak tátogtam,de nem mondtam az eskü szövegét, mert magyar ember csak egyszer esküszik én meg már felesküdtem Ferenc Jóskára".Ezt nekem csendben és bizalmasan mondta.Az első vh-t szőrnyűnek mondta a sok szurony harc miatt.Ő géppuskásként szerepelt s sokszor emlegette hogy úgy dőltek az emberek előtte mint mikor a mezőn kaszálta a füvet.Az árkokban egymástól pár méterre voltak beásva és a beszélgetett a szomszédjával a két sortűz között.Egy tüzelés utáni pihenőben már hiába szólította a társát annak már fél arca nem volt meg.Mesélte hogy szerbeknél megadás után városokban
bevonuláskor orvlövészek 2-3 emeletes házakból lőtték őket és ennek megfékezése miatt a parancsnok kiadta parancsba a totális legyilkolást az adott háztömb lakóira.Ebből tanultak a helyiek.Egy adott terület elfoglalása előtt felderítőket küldtek előre akiket sokszor meggyalázva a megölve a farkukat levágva a szájukba tömve találták meg az út menti porban.Ez a valóságos háború kedves olvasók!Ezt végig harcolva és épségben hazatérve majd dolgozva a földeken s gyereket nevelve tisztességes emberként azt hiszem nem kis teljesítmény.A küzdelmes években megszületik nagyanyám aki a járás legszebb lánya s még a béke éveiben hozzámegy nagyapámhoz aki tehetős birtokos családhoz tartozik. A házasságukból 2 lány születik nagynéném és anyám.Nagyapám 28évesen a frontról hazatérve hozott tüdőbetegségben meghal. Anyu alig 2éves.Dédnagyapám akit 50évesen hívtak be is hazatér maláriából felépülve /amit egy csornai katona orvosnak köszönhet-42-ből ő marad meg egyedül-,de gyomorfekély az maradandó/. Nagyapám családja elkezdi kisemizni a mamáékat s a két félárva
kislányt.Mellette elkezdődik az államosítás s hamarosan munkaegységért dolgoznak a saját földeiken! A lovak s a jószág elhajtva az apa a sírban.A dédpapám a nyugalom helyett újra családfőként kell,hogy nevelje a két lányt.Nagymamám soha nem megy férjhez-akkor a nők egy emberesek voltak, s az utolsó pillanatukig az egyetlen hites urukat tisztelték! Folytatom.

A dédapám folytatása:
Az életük hamarosan ellehetetlenült s kénytelenek voltak Pápára költözni,ekkor dédapám már nyugdíjas mamám egy sertéstelepen dolgozik.1978-ban nyugdíjba megy majd pár hónappal később meghal.A dédapám velünk marad ,de 96éves korában bekövetkezett haláláig ép elmével és fizikai állapotban volt.Sok időt töltöttem vele,szüleim sokszor elengedtek vele Rábacsanakra a régi tömésfalas házba itt heteket voltunk együtt.Ő bőven 80 felett én pedig a 10-es éveim elején jártam.Vonattal mentünk és az első nap mindig átvizsgálta a házat,-volt úgy a tetőre is felmászott megigazgatni a nádat.A ház még földes volt kemencével,mosdószékkel magas támlás ágyakkal,kredenccel,sublottal.A lakórész után a kamra a régi szerszámok tömkelegével,egy régi zsírzógombos kerékpárral. A kamra után a marha és lóistálló a jellegzetes kettős ajtóval és sráglával.Az istálló után a terménytároló majd a pajta következett melyből létrán lehetett felmenni a gazdasági épületek padlására.Itt volt télre betárolt széna.Az épület bejárati oldalát gádor védte melyen Delovári szőlő futott.Az udvaron tekerős kút hidas ,tyukóllal a tetején.Folytatom.

@a dédapám: Köszönjük! Ha vannak a dédapáról és a családról korabeli képek, akár egy fentihez hasonló olvasói posztként is érdekes lenne a blogon az élettörténete!

a dédapám folytatása:minden nap korán keltünk rendszerint kaszálta az udvart gazolta a kertet és a rokonságot barátokat látogattuk.Este ceglédi kannával jöttek a parasztok a ház előtt lévő artézi kúthoz.Alkonyat előtt megjött a tehéncsorda és minden állat beballagott a saját kapuján s elkezdődött a fejés, ilyenkor édes illatfelhőbe burkolózott a falú.Este a csarnokba leadták a tejet,még beszélgettek egy ideig majd a "tyúkokkal lefeküdtek",hogy másnap azokkal keljenek.Egyszer megkérdezte egy földije --milyen Pápán a víz
--még nem ittam ott vizet csak bort - felelte mérgesen.
Akkor már sok éve Pápán lakott.folytatom

a dédapám folytatása:Nagyon fegyelmezett ember volt s megkövetelte a rendet a körülötte élő nőktől is/dédmamám nagymamám anyu nagynéném/.Sokszor elmesélték ,- egy reggel forrón tette a dédmama eléje a kávét és az öreg elégette a száját,ezen úgy bedühödött,hogy 3 napig nem kelt ki az ágyból így a nőkre maradt az összes férfi munka is.Többet nem volt forró a kávé.A faluba gyakran mondták az asszonyoknak--átadlak a Jóskának majd az vonalba húz megtanít a rendre.Az állatait sokat emlegette különösen a Lenke nevű lovat.A faluban többnyire marhákat is hizlaltak melyeket csordába gyűjtve Bécsbe hajtottak ott vették meg a kereskedők.Persze a háború alatt a ruszkik is segítettek "elhajtani",majd Rákosiék ügyeskedtek.
A nagymamám mint fent írtam hamar elment pár hétig szenvedett Pesten egy kórházban,az öreg fel akart egyedül menni alig tudtuk lebeszélni, azt mondta-- ott is magyarok laknak majd megkérdezem merre kell menni.Ekkor 86 éves volt.Mamámat halála után egy többrekeszes szürke hűtőkocsival hozták Pápára a ház előtt megálltak s megkérdezték,-- meg akarjuk e nézni.A mi nem akartuk a dédapám meg nézte volna,de nem szóltunk neki s ezt később megtudva nagyon mérges lett,visszavonult a szobájába és hallottam,hogy sír.Teltek múltak az évek Ő tevékeny maradt a pápai háznál kapálgatott,tyúkokat,kacsákat etetgetett ,naponta 2x felment a városba meginni a boradagját ,-- ilyenkor felöltőkabát bridges nadrág és keményszárú fényesített bőrcsizma volt az öltözéke.A bort szerette nem is ivott mást,még reggelire is melegített rezsón egy adagot kalácsot tört bele és megette.Kevéske bor csinált apám minden évben az öreg titokban rájárt és sajnos minden devizsont felnyitott így megfölösödött a bor.Legközelebb apám literes üvegekbe fejtette át,de hát azokat is megbontogatta,mikor szóltak neki letagadta sőt rám és az öcsémre fogta.Gondoltam egyet s az üvegek száját bekentem vörös kálium hipermangános oldattal s az öreg még aznap lebukott mert az ajkai körül ott volt az üvegszájának lenyomata.Sokat nevetünk még ma is ha szóba kerül.A zöld üveg mindig a bort jelentette neki,egyszer a spájzban is ráhúzott egyre de sajnos abban szalmiákszesz volt az öreg szája pillanatok alatt néger trombitáséra hasonlított. A 90-es éveiben néha legyengült ilyenkor kórházba elvittük rendszerint az elfekvőbe helyezték ,s volt olyan orvos aki azt mondta halottat minek hoznak ide ,még egy infúzióért is veszekedni kellet velük,nem győztek elnézést kérni mikor az öreg másnap felkelt és hordta a haldoklóknak a vizet.Egyszer felhorzsolta a kezét s bevittük injekcióra és tévedésből 2x kapott hatóanyagot. Az orvosok összeültek s arra jutottak ,hogy ha az éjszakát kibírja akkor megmarad.Aznap éjjel anyu mellette maradt az öreg szíve kalapált mint a gép, de kibírta.Volt olyan is ,szintén gyengélkedett s orvost hívtunk hozzá félkába állapotában a doki durván bevágott neki egy injekciót s azt mondta --na az öreg megkapta az utolsó szurit.Az öreg 6 évvel túlélte a dokit akit mindig megemlegetett mondva úgy még injekció neki nem fájt.Dédapám bízott az orvosokban ,egyszer Dobbermann kiskutyát vettünk aki sajnos pár nap után elhullott, kinyúlva feküdt az udvaron.Az öreg látta majd felment a városba , apuval mi elvittük a tetemet az előző gazdához aki adott egy másik kiskutyát.Az öreget a városból hazatérve egy ugyan olyan fickándozó kiskutya fogadta ,erre azt hitte, hogy injekciótól gyógyult így meg és Ő is injekciót akart.
Most 2 háborús történet is eszemben van.
Az első világháborúban volt mikor eldöntötte ,hogy elmegy egy piros lámpás házba kipróbálja.Egy emeletes házban volt a "légy ott",de persze kígyózó katonasorral.Mikor az ajtóhoz ért épp meglátta ahogy a lotyó a lavór felett guggolva lötyköli magát.Ezt látva megundorodott és elmenekült.
A második világháborúban ha sikerült egy települést megszállniuk akkor 2-3 óra szabad rablást kaptak.Társaival feltörtek egy órásüzletet és cipészműhelyt.Ő zsákmányolt egy csizmát és egy halom ébresztős órát.A szabad rablás eredményét a tiszteknek be kellett mutatni , akiknek megtetszett a csizma is és az órák is így le kellett adnia.Ezen bedühödött és az órákat éjjeli időpontokra felhúzva zsákba rakva leadta.Aznap éjjel a tiszti sátor gyakran megébredt.Egyébként sebesült is, a nyakába fúródtak repesz szilánkok melyeket nem mertek eltávolítani így a sírba vitte magával.
Visszatérek az öregkorához.Kisgyerek koromban 50 fillér volt egy fagyi és szoktam tőle kérni "fagyiravalót".Ilyenkor nagyon lassan elővette a pénztárcáját és a mutató újával elkezdte kevergetni a tartalmát hogy szinte már megfogta az alumínium,de látta ,hogy nem tágítok úgy adott egy forintost--persze hozzátéve "hjábavalóság."Tudtam akkor is a pénzért nagyon sokat tettek azok az emberek s nem költöttek felesleges dolgokra.Őneki 1989-ben is nagy pénz volt 100 forint ezt utolsó találkozásunkkor értettem meg igazán.1989 augusztusára megkaptam a katonai behívóm s a bevonulásom reggelén bementem a szobájába,Ő gyengélkedett már pár napja,de ez nem volt furcsa hisz ez néha előfordult.Mondtam neki --Papa reggel van megyek katonának.Fölé hajoltam megöleltem megpuszilgattam éreztem a borotva hab illatát.Azt mondta--- a kredencre tettem ki neked 300 forintot/ az neki nagy pénz volt/ vedd magadhoz s vigyázz magadra s gyere haza.Szegény azt hitte háborúba megyek, még most is látom aggódó arcát érzem az utolsó ölelését a nyakamon.Alapkiképzésem ideje alatt halt meg s nem engedtek haza a temetésére pedig én voltam a szívéhez legközelebb.Azóta is sokat elmélkedem kettőnk kapcsolatáról,szavairól,intelmeiről és már ennyi idősen tudom,hogy Ő már akkor tudta a gondolataimat amikor én még ki sem gondoltam ez a 96 év és a hányatott élet velejárója.Valamiért sürgettem volna gyerekként az időt Ő azt mondta -- ne sürgesd az időt, mert az úgy is eltelik--és milyen igaza volt.Ez a generáció volt aki a legnagyobb fejlődést élte meg mind a technikában mind a szocializációban.Gondoljunk csak bele lóháton és szekéren kezdték az életüket,majd felröppent az első repülő majd leszállt az ember a Holdon.A szuronytól a pilóta nélküli vadászgépig pár évtized telt el és ők próbálták befogadni.A fürdőzés közben a fürdőpendely alól kivillanó női bokák izgalmától a cipőfűzőből készített tangabugyik látványáig egy emberöltő élég volt.Dédapám egyébként dülledt szemekkel pillantás nélkül nézte végig az első Tollasbál magazin fedetlen nőit ,s közben annyit mondott ""az annyaszentségit nekijje"".Jó volt leírnom mindezt --köszönöm.

@a dédapám: Kedves dédapám,
kíváncsian, érdeklődve olvastam a visszaemlékezésedet. Nagyon megható.
Ismerem én is, hogy milyen jó megosztani másokkal. Én is köszönöm