Könyvismertető
A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. Az Oszmán Birodalomtól birtokba vett tartomány az elkövetkező évtizedekben óriási fejlődésen esett át, aminek szerves részét képezték a polgári és katonai célú építkezések. Utóbbiak történetéről, és ma is fellelhető emlékeiről szól Manuel Martinović 2022-ben megjelent kötete.
Az 1878 júniusában-júliusában megtartott berlini kongresszuson az Osztrák–Magyar Monarchia jogot nyert Bosznia-Hercegovina, valamint a Novipazari Szandzsák megszállására. Az osztrák–magyar csapatok már július 29-én átlépték a Száva folyót, és a muszlim lakosság fegyveres ellenállását legyűrve, néhány hét alatt birtokukba vették a tartományt. Ezt követően a Monarchia hatalmas léptékű katonai és polgári fejlesztésbe kezdett. Az építkezések célja, a tartomány gazdasági potenciáljának és nyersanyagkészletének kiaknázása mellett, a területnek a birodalom többi részéhez való infrastrukturális felzárkóztatása és betagolása volt.
Geostratégiai elhelyezkedése miatt – a keleti határok menti, a területre igényt formáló, a Balkán-félszigeten mindinkább teret nyerő Szerbia és Montenegró okozta fenyegetésből kifolyólag – gondoskodni kellett az újonan megszerzett terület biztonságáról, valamint a Bosznia-Hercegovinába vezényelt csapatok tartós elhelyezéséről. Ennek kapcsán 1879-től kezdődően egészen 1918-ig laktanyák, őrházak és erődök, valamint egyéb katonai létesítmények egész sorát építették ki, ami teljes egészében megváltoztatta a tartomány katonai infrastruktúráját.
A jogász végzettségű, mostari illetőségű mgr. Manuel Martinović 20 éve kutatja a Monarchia bosznia-hercegovinai katonai fejlesztéseinek, építkezéseinek történetét. A mostari Werk egyesület keretében társaival értékmentő és ismeretterjesztő munkát is kifejtenek a Monarchia katonai épített öröksége, hagyatéka kapcsán.
2023. október 14-én a mostari katonai temetőben Manuel Martinović (fehér ingben) Sándor Attila alezredes, Magyarország bosznia-hercegovinai véderő, katonai és légügyi attaséja és a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány képviselői, Pintér Tamás és Bartók Béla társaságában (Fotó: Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, Vas Annamária)
Manuel Martinović kutatásainak megkoronázásaként 2022-ben jelent meg az Osztrák–magyar erődök Bosznia-Hercegovinában (horvátul: Austrougarske utvrde u Bosni i Hercegovini) című 671 oldalas, horvát nyelvű kötete.
Manuel Martinović kötetének a borítója
Az impozáns méretű munka első része az Osztrák–Magyar Monarchiát, annak haderejét, valamint a bosznia-hercegovinai osztrák–magyar erődítéseket mutatja be általánosságban.
A felépített objektumok méretük, fegyverzetük és szerepük alapján több kategóriába tartoztak. Ezek alapján a szerző külön tárgyalja az erőd (Werk), az őrház (Wachhaus), a védelmi laktanya (Defensionslager), a sánc (Schanze) és laktanya (Lager) típusú létesítményeket.
Szarajevó korabeli térképe a polgári és a katonai épületek jelölésével
(Kép a kötetből)
A második rész a keleti határ mentén felépített, első vonal erődítéseit – Trebinje és Bileća erődövét, valamint Avtovac védelmi körzetét – tárgyalja. Minden egyes erődítésnél részletesen ír annak elhelyezkedéséről, építési idejéről, szerkezetéről, felszereléséről/fegyverzetéről és kiszolgáló személyzetéről, valamint a védelmi rendszerben betöltött szerepéről, de bemutatja a jelenlegi állapotokat is. Az erődök korabeli tervrajzai mellett számos korabeli és mai állapotot bemutató fotó teszi szemléletessé a kiadványt.
Az erődítések elhelyezkedése Trebinje körül, 1915-ben
(Kép a kötetből)
A bileki erődöv az első világháború idején
(Kép a kötetből)
A harmadik rész a BH-erődrendszer második vonalát mutatja be, amelyet Kalinovik, Ulog-Obrnja, Nevesinje és Stolac alkotott.
Mostar és Szarajevó monarchiás erődjeinek, laktanyáinak és egyéb katonai létesítményeinek ismertetése egy-egy külön fejezetet tesz ki. A szerző nem feledkezik meg arról sem, hogy ezeknek a nagyvárosoknak a kulturális, gazdasági és építészeti fejlődésében mekkora előrelépést jelentett a Monarchiához tartozás 40 éves időszaka. A Monarchia jelenlétének, annak beruházásainak köszönhetően ezek a városok balkáni szintről fejlett közép-európai szintre emelkedtek.
Osztrák–magyar katonatisztek csoportképe Mostarban a Neretva partján az Öreghídnál (Kép a kötetből)
A folytatásban Martinović egész sor katonailag megerődített települést mutat be, amelyek közül különösen a a szerb határon, a Drina partján fekvők voltak fontosak.
Ismertetésre kerülnek – főleg képanyag formájában – a katonai raktárak, kórházak, a hadászati szempontból meghatározó keskeny nyomtávú BH-vasútvonal, utak és hidak, folyami és tengeri kikötők, valamint a katonai temetők és emlékművek is.
A bileki erődövhöz tartozó Werk 5, Draguljac (Drakuljica) erőd elülső nézete madártávlatból (Kép a kötetből)
Munkájához a szerző a Szarajevóban és Mostarban őrzött levéltári források mellett a legfrissebb kutatások alapján íródott – zömmel 2000 után megjelent – szakirodalomból táplálkozik, beleértve a témában már korábban megjelent, saját publikációit is.
A szakszerűen megírt és szerkesztett, adatgazdag és informatív kiadvány a dualizmuskori Bosznia-Hercegovina története iránt érdeklődő magyar olvasók, turisták figyelmére is számot tarthat, a korszakkal foglakozó kutatók, hadtörténészek számára pedig egyenesen megkerülhetetlen.
Manuel MARTINOVIĆ: Austrougarske utvrde u Bosni i Hercegovini. Mostar, 2022.
