Juhász Balázs új kötetéről
Idén ősszel jelent meg blogunk állandó szerzője, s alapítványunk lelkes segítője, Juhász Balázs Hadifoglyok, dezertőrök. Magyar katonák az olasz hátországban 1915–1920 című új kötete a Zrínyi Kiadó gondozásában. 2022. november 15-én az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában volt a könyv bemutatója. A kötetet Pollmann Ferenc méltatta, aki az elhangzott beszédét szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta. Az alábbiakban örömmel adjuk ezt közre a könyvbemutatón készült fotókkal együtt.
Tisztelt megjelentek, kedves barátaim, ünnepelni gyűltük itt ma össze: egy kiváló könyv megjelenését ünnepelni és reménybeli olvasóinak bemutatni. Természetesen könyvbemutatókat általában kiváló könyveknek szokás tartani, hiszen ki akarna egy nem igazán kiváló könyvet a nyilvánossággal megismertetni? Hacsak nem csalárd szándékkal megpróbálván rátukmálni a közönségre, de ez ugyebár teljesen valószínűtlen eshetőség, hiszen régen rossz, ha a kiadó már a megjelentetéskor tisztában van vele, hogy pocsék termékkel állt elő és nem csupán utólag derül fény erre az elszomorító körülményre. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy a könyv bemutatója valamiféle intézményi vagy morális oktrojnak engedelmeskedik, midőn a valóságosnál szebbnek festi le a bemutatandó munkát. Mindenkit megnyugtathatok, hogy ma erről szó sincs: a könyv, amelyről az elkövetkezendőkben beszélni fogok, valóban kiváló – amint ezt majd igyekszem bizonyítani is –, a szerző iránt pedig egyedüli kötelezettségként csupán az terhel, hogy kiváló szakmai teljesítménye feletti elismerésemet tudomására hozzam.
A fentebb említett ünneplés legfőbb érintettje maga a szerző, Juhász Balázs. Aki élete során már átesett úgynevezett habitusvizsgálaton, ami egyebek mellett az akadémiai minősítési folyamat fontos része, annak nyilván ismerős a megfogalmazás, miszerint a jelölt „tudományos munkássága alapján legyen Magyarországon a szakma megkerülhetetlen képviselője.” (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a követelmény nyilván nem a korpulens kollégák előnyhöz juttatását célozza…) Nos, Juhász Balázs esetében bátran kijelenthetem, hogy ő mára már teljességgel megfelel ennek a kritériumnak. Miután fiatalon bizalmas viszonyba került az olasz nyelvvel és az olasz kultúrával, illetve történelemmel, mostanra az olasz-magyar közös első világháborús múltnak a legkiválóbb hazai szakértőjévé küzdötte fel magát. Ez a kötet eddigi legjelentősebb hozzájárulása a hazai történetírás ezen szegmensének művelésében.
Hiánypótló, jelentős mű született
Másodsorban ünnepelhet a magyar tudomány is. Juhász Balázs könyve teljességgel rászolgált a hiánypótló minősítésre. Tudott dolog, hogy az első világháború sokoldalú kutatása a hadifogolykérdés tekintetében jókora lemaradásban volt népszerűbb és izgalmasabbnak tartott részterületekkel szemben. Ennek okait nyilván nem ezen a fórumon kell megtárgyalnunk, de a hagyományos magyarázat – miszerint a második világháború kegyetlenebb és időben rákövetkező borzalmai mintegy elhalványították a Nagy Háború hadifogoly ügyének történéseit – mellett szerintem számításba kell venni azt is, hogy a hadifogságba esés az egyéni tragédia mellett egyfajta elhallgatandó, mivel szégyellni való, a katonai erényekkel össze nem illő ügy volt akkor is, ha valaki rajta kívül álló okokból nem kerülhette el a fogságba esést. Mindenesetre az ezredfordulót követően a nemzetközi tudományos közvélemény figyelme egyre inkább érdeklődéssel fordult ezen elhanyagolt terület felé. Várható volt, hogy a megfelelő fáziskéséssel a hazai tudós közösség is követi ezt a trendet. Most Juhász Balázs tevékenységéből és különösen az itt tárgyalt könyvéből megállapítható, hogy ez a követés valójában olyan jól sikerült, hogy hamarosan a külföldi kollégák tekinthetik követendő útnak mindazt, amerre Juhász Balázs elindult.
Harmadsorban pedig ünnepelhet a Zrínyi Kiadó is, amely ezzel a könyvvel igazán kiváló teljesítményt nyújtott. Mind külső megjelenésében, mind belső szerkezetében igazán tetszetős és jól kézreálló szakmunka született, és ezért köszönet illeti a kiadó munkatársait.
Futballnyelven szólva, bár a mérkőzés nagyarányú hazai győzelemmel végződött, azért a saját kapu érintetlenségét mégsem sikerült teljesen megőrizni. A személynevek indexe ugyanis sajnálatos módon az előfordulási oldalszámok nélkül került be a kötetbe és csupán a neveket tartalmazza. Ez természetesen nem minősíthető kapitális hiányosságnak, és egy második kiadásban nyilván pótlásra is kerül majd, mindazonáltal újólag bizonyítja az örök igazságot a hibátlan publikáció lehetetlenségéről.
Pollmann Ferenc és a könyvbemutató közönsége
A mellékletekkel együtt több mint félezer oldalas kötet alapvetően két részre osztható: a mintegy háromszáz oldalra rúgó elemzésre és a másfélszáz oldalnyi mellékletre. Az előbbiben a szerző módszeresen végigveszi a hadifogoly kérdés valamennyi alapvető aspektusát. Miután tisztázza a legfontosabb fogalmi tudnivalókat és a nemzetközi jogi szabályozókat, logikus módon azzal kezdi elemzését, amivel a hadifogoly lét is annak idején kezdődött: hogy hogyan lesz valakiből hadifogoly? Ezen a ponton természetesen nem mulasztja el rendbe tenni a dezertálás kérdését sem, összevetve a „normális” fogságba eséssel. Majd következnek a fogva tartás fizikai feltételei, azaz a táborok. A fogolylét nem elhanyagolható fontosságú mozzanatai, mint a pénzügyek, az élelmezés, a hitélet, illetve a szabadidő eltöltése és ezzel kapcsoltban a kultúra kérdése viszonylag rövidebb tárgyalást kapnak, de csupán a szerző által igazán fontosnak minősített hadifogolymunka kérdéskörével, illetve az egészségüggyel összevetve. Ennek természetesen megvan a maga oka. Juhász Balázs munkájának ugyanis az egyik legnagyobb érdeme és egyben értéke, hogy szakítani akar a hadifogolykérdés hagyományos megközelítésével. Számára az igazán érdekes az, hogy miként hat a fogva tartó államra, annak intézményeire és nem utolsó sorban a társadalmára a hadifoglyok több százezer főnyi tömege? Hogyan birkózik meg az olasz állam és az olasz társadalom ezzel a hatalmas kihívással, és hogyan próbálja meg a maga javára kamatoztatni ezt az embertömeget. Ez a fajta megközelítés nem csupán újszerűsége miatt érdemel figyelmet, de egyúttal kaput nyit egy sor új és izgalmas kutatásnak is, újfajta ösztönzést nyújtva a kutatók széles rétegének, és mintegy katalizátorként szolgál a továbblépéshez.
Miután végigtekint azon a szerepen, amelyet a hadifogolymunka a korabeli olasz gazdaság számára jelentett, rátér a másik sarkalatos fontosságú területre, az egészségügyre. Nyilvánvaló, hogy az idegen katonatömeg jelenléte komoly kihívás elé állította az olasz egészségügyi hálózatot, amely csak nagy nehézségek árán tudott ezzel megbirkózni. Ezen a ponton szó esik a hadifogoly létből való kikerülés törvényes – bár csak kevesek számára megnyíló – útjáról: az ún. nagybetegek cseréjéről is. És természetesen tárgyalásra kerül a nem törvényes út, azaz a szökések kérdése is.
Majd Juhász Balázs rátér a harmadik kiemelkedően fontosnak ítélt kérdéskörre, a nemzetiségi kérdésre, az egyes etnikumokhoz tartozó foglyokból szervezett különféle légiókra. Végezetül pedig következik a történet végső fázisa: a hadifogoly lét megszűnése, azaz a hazatérés és a táborok felszámolása.
Különösen érdekessé teszi az elemzést, hogy a szerző gyakran folyamodik ahhoz a módszerhez, hogy konkrét személyek példáján keresztül mutat be egy-egy különlegesen érdekes problémát. Ezeknek az egyéni példáknak a felderítése és kikutatása már önmagában is komoly kutatómunkát igényelt, de elmondható, hogy ez a munka busásan megtérült, mivel ezáltal a szöveg lényegesen olvasmányosabb és izgalmasabb lett.
Amiről eddig szó volt, az önmagában is egy kiváló kézikönyv. Ám a kötet második fő szerkezeti egységével, a mellékletekkel együtt lesz igazán ütőképes szakmunka. A szerző csaknem félszáz táblázatot bocsát az olvasó rendelkezésére, amelyek felhasználásával átfogó kép nyerhető az olaszországi első világháborús hadifogolytáborok működéséről. Természtesen lehetetlen itt valamennyi táblázat tárgyát felsorolni. Ízelítőként azért megemlítek néhányat. Mindenekelőtt kapunk egy komplett listát a hadifogolytáborokról, ábécé sorrendben, ahol rendelkezésre állnak, ott természetesen létszámadatokkal. Ez utóbbiak azután térben és időben tagolt, illetve összesítő táblázatokban kerülnek bemutatásra. Megtudhatjuk például hány ellenséges katona került olasz kézre az 1918 nyári, illetve őszi piavei csatákban, hogy hány foglyot adtak át a szerbek az 1915-ös halálmenetet követően, és hogy hányan jutottak el közülük Asinara szigetére. Megtudhatjuk, mekkora volt a hadifoglyok postaforgalma, levélküldeményeket és pénzt tekintve. Azután külön táblázat tudatja a hadifoglyok havi fizetését, hozzá természetesen a hivatalos líra-korona átváltási aránnyal. A hadifogoly munka hangsúlyos szerepet kapott az elemző részben: természetesen itt megkaphatja az olvasó a szükséges statisztikai hátteret is hozzá, méghozzá tartományi bontásban. Végül szerepel a kötetben a hazatérőkkel kitöltetett hadifogoly kérdőív is.
Külön kiemelendőnek tartom, hogy a táblázatok jól áttekinthető és szemre is tetszetős formátumban készültek. A mellékleteket még további 27 – változatos tematikájú – fotó egészíti ki. Vannak köztük a korabeli táborlakók életét ábrázoló képek csakúgy, mint képzőművészeti alkotások, illetve karikatúrák, tábori újságok facsimiléi.
A szerző a könyvbemutatón
Összességében elmondható, hogy igazán kiváló munka született, amelyet senki sem nélkülözhet, aki komolyan érdeklődik az első világháborús olaszországi hadifogoly ügy, illetve általában a hadifogoly kérdés iránt. Ám nem csupán a szakemberek figyelmére tarthat igényt: logikus felépítése, világos szerkezete és nem utolsó sorban olvasmányos stílusa miatt az érdeklődő nagyközönség számára is élvezetes olvasnivalót kínál.
A fotókat Juhász-Kiss Regina készítette.
