A Nagy Háború

Mocsaras területen terepkutatást végezni mondhatni nagyon kalandos, de ha a valósághoz ragaszkodunk, akkor nyugodtan leírhatjuk, hogy veszélyes és igen nagy körültekintést igényel. Éppen ezért mit gondolunk egy éjszakai vállalkozásról Volhíniában, 1916 nyarán, a Stochod folyó melletti mocsárvilágban? 2010 augusztusában kutatótársaimmal együtt megtapasztaltuk a mocsár „vendégmarasztalását”, amikor ugyanott jártunk, ahol a posztban ismertetésre kerülő éjszakai vállalkozás történt. A 2010-es kutatás során a hősi halált halt Dravetzky Sándor hadapród őrmester halálának helyszínét jártuk be, az egykori Zarzecze falu környékét. Az 1915. július 22-én végrehajtott éjszakai vállalkozásban talán ő is részt vett.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 9. rész

1917 májusában fellángol a 10. isonzói csata, amiből Kostanjevica környékén naplóírónk honvéd tüzéregysége is alaposan kiveszi a részét. Megismerhetjük, hogy mit jelentett az A, a B és a C harcfázis és azt is, hogy mikor, milyen eredménnyel került ezek alkalmazására sor. Felforrósodó ágyúcsövek és a fékekből folyó égő glicerin vár ma ránk!

Lakatosinasból honvéd/domobran, honvédből katonaszökevény, majd rettegett rablóvezér, aki bitófán végezte életét. A Csaruga ragadványnevű, horvátországi szerb Jovó Sztaniszavljevics története.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 8. rész

1917 kora tavaszán megélénkül a harci tevékenyég a Fajti Hrib környékén, aminek a naplóírónk is szemtanújává és krónikásává válik. Március végén a debreceni 39-esek vállalkozásához az alakulata biztosítja a tüzérségi támogatást. Az elkészült új vojščicai tüzérségi megfigyelőről és a használatba vételéről is részletes leírást kapunk. Egy tiszti gyűlés becsületbírósági ügyébe is betekintést nyerünk, s a virágvasárnap után a nagypéntek is megérkezik az Isonzó-frontra...

Boszniai önkéntes milicisták a Nagy Háborúban

Az Osztrák–Magyar Monarchia bosnyák katonáit sokan dicsérték a Nagy Háború idején bátorságukért és kíméletlenségükért. A Schutzkorps nevű boszniai kisegítő milíciát is az osztrák–magyar hatalom szervezte 1908-ban, hogy megakadályozza a szerbek megmozdulásait, de áldozataik legtöbbször civil lakosok voltak. A következő poszt ennek a bosznia-hercegovinai félkatonai szervezetnek az első világháború eleji tevékenységét tekinti át.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 7. rész

1917 februárjának végén Király Iván szabadságáról visszatérve megismerkedik az Isonzónál a Komeni-fennsíkon állásba ment ütegéhez kapcsolódó fontosabb helyszínekkel. Megtudhatjuk mi és hol volt a „Sátor három”, a „Kukujba” és a „Kápolna három”, milyen volt az élet a kavernában, a tüzérségi megfigyelőben, s általában a szolgálat ezeken a helyeken, valamint, hogy „mi az összekötő tiszt tisztje”?

A Magyar Katolikus Rádió Őrtüzek című kulturális magazinjának 2024. április 13-ai adásában a műsor szerkesztője, Udvarhelyi Erzsébet Pintér Tamással, blogunk alapító főszerkesztőjével beszélgetett az alapítványunk bosznia-hercegovinai kutatásairól. Az adást az érdeklődők a blogunkon is visszahallgathatják.

Az idei esztendő kétszeresen is kínál alkalmat jubileumi megemlékezésre báró kövessházi Kövess Hermann tábornagy, az osztrák–magyar haderő utolsó főparancsnoka tisztelőinek. A neves hadvezér március 30-án lett volna 170 éves, szeptember 22-én pedig halálának lesz kereken a 100. évfordulója. 1924-ben a magyarországi és az ausztriai lapok mindkét alkalom kapcsán bőséges terjedelemben írtak Kövess életéről és pályafutásáról, kiemelve világháborús teljesítményét, felsorolva diadalmas hadjáratait és győztes csatáit. A tudósításokban rendre felbukkan két fontos motívum: az egyik a tábornagy magyar volta, a másik pedig veretlen hadvezéri karrierje …

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 6. rész

A mai részből megismerhetjük, hogyan telt 1916 karácsonya, amikor a naplóíró kibékült a felettesével, majd a szilveszter éjszaka. A későbbi napokban kirándult a környékben és olvasott, olvasmányélményét velünk is megosztja. A tartalékban töltött időszakban csak a posta tartja benne a lelket. Menázsi felelősnek is megteszik, ami sok bajjal jár.

„A Nagy Háború véget ért, a távoli harcterekről vezető szövevényes, idegen utakon magyar katonák hosszú menetben békésen vonultak és reménykedtek, hogy szeretteiket rövidesen magukhoz ölelik. Egyikük sem gondolta, hogy névtelenül kerülnek egy idegen ország tömegsírjába.” – 1918 őszén a balkáni front összeomlása után az Ohridi-tó mellől haza induló és a tengeri hajóút során kitört tűzben szerencsétlenül járt m. kir. 162. népfelkelő gyalogdandár tragédiájának, s halottaik Split melletti Sustipan temetőben nyugvó későbbi sorsának a történetét Szedlár Rudolf délvidéki helytörténész küldte meg a számunkra.